Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-166

34 186. országos ülés szerencsés voltam és azon stádium, amelyben e kérdés ma már van, másfelől fölöslegessé teszi azt, hogy a javaslatnak magának hosszasabb indokolásába és az országos bizottság javaslatának bővebb támogatásába bocsátkozzam, és azért igen röviden csak a kiegyezési javaslat lényegének megérintésére, horderejének rövid és tőlem kitelhetőleg szabatos megérintésére fogok szorítkozni. (Halljuk l) A javaslat egy része politikai, másik része pénzügyi módosításait foglalja magában az 1868. XXX. törvényczikknek. A javaslat politikai részét képező határozmányai közül kettő az : mely nagy fontosságú és különös jelentőséggel bir. Az egyik, mely kimondja, hogy a horvát-szlavon-dalmát országgyűlés a föloszlaiástól három hónap alatt összehívandó, oly rendelkezést képez, mely az alkotmányosság fogalmaiból megítélve, ugy hiszem, kifogás alá nem vehető. A másik, mely az 1868. XXX. t. czikk egy szakaszát irja körül : iparkodott megoldani a törekvések és fülfogások azon különbözőségét, mely a horvát-szlavon-dalmát minister állására vonatkozólag fönforog. Az 18G8. XXX. í. czikk kimondja, hogy a horvát-szlavon-dalmát minister, ki a közös ministeriumban üléssel és szavazattal bir, mint annak egyik tagja abban képviseli Horvát, Sziavon és Dalmátország érdekeit, s egyúttal összekötő kapcsolatot képez a felség és a horvát-szlavon-dalmát autonóm kormány között. Miben álljon ezen kapcsolat? azt az 1868. XXX. törv.-czikk ide vonatkozó §-a nem formulázza. Épen ezen okból mutatkozott szükségesnek, hogy e fogalom, mely a horvát-szlavon-dalmát minister jogi állását meghatározza, de körül nem irja, bővebben is kijelöltessék azon novellában, mely az alaptörvény módosítását czélozza. A szempont, mely a horvát-szlavon-dalmát minister közjogi állásának körvonalozásában a bizottságot vezette, az volt: nem érinteni azon autonóm önállást, melyet a társországok a törvény alapján élveznek ; de más felől föl nem adni az állami összetartozóság és egység azon követelményeit, melyeket szem elől téveszteni a Horvátországgal fönálló viszony tekintetében sohasem szabad. Ez vezette a bizottságot, midőn oly formuíázást javasolt, mely kimondja, hogy a horvát-szlavon-dalmát minister a fölterjesztéseket, melyeket a bán ő felségéhez tesz, csak akkor, de akkor mindig kisérheti észrevételekkel, midőn az 1868. XXX. t. czikkből folyó állami közösség vagy közös érdekek szempontjából kételyek merülnek föl. Ezzel megvan vonva a határvonal, melyen tul mennie nem szabad; de a meddig mennie kell minden alkalommal, midőn az államiság tekintetei fönforognak és a beavatkozást, kívánják. i'cmber 15. 1873. A javaslat "financiális része abban összpontosul, hogy az 1868. XXX. t. czikkben foglalt átalány rendszer helyett a százalékos rendszer fogadtatott el azon alapul, melyen a Magyar- és Horvátország közt fönálló pénzügyi viszony szabályozandó. Az 1868. XXX. t. czikk rendelkezései szerint Horvátország beligazgatási szükségleteire meghatározott összeg, évi 2,200.000 frtot tett. Amennyire szükségük volt a társországoknak arra, hogy a kiegyezés első éveiben, a fejlődés első stádiumában egy fix összeg födözze a beligazgatási költségeket minden körülmények közt és képezze garantiáját annak, hogy beligazgatási szükségleteiket fö előzni képesek : annyira kétségtelen, hogy a jövedelmek emelkedésével a társországokra nézve sokkal előnyösebb azon rendszer, mely nekik a jövedelmek egy bizonyos százaiékát, minden határozott összeg megjelölése nélkül, korlátlan rendelkezésükre bocsátja. E szempontból kiindulva fogadta el a javaslat azon módosítást, mely midőn Horvát-Szlavon-Dalinát országok részére kétségkívül fontos és jelentékeny anyagi előnyt nyújt; másfelől oly morális előnyökkel bir az összállamra nézve, melyek nyújtása az anyagi előnyöknek talán kellő ellensúlyozására szolgálhat. Azért kész örömmel hozta az országos bizottság a pénzügyi kérdés megoldásának módját javaslatba, kész örömmel terjesztette azt a tisztelt ház elé, midőn a két országos bizottság e részben tökéletesen egyhangú, egymással megegyező véleményben volt. Az országos bizottság nézete szerint ezen kiegyezési javaslat, ha az a tisztelt ház és a törvényhozás mindegyik factora részéről elfogadva törvénynyé válik : alkalmas arra, hogy azon kötelékek, melyek a társországokat Magyarországhoz, az összállamhoz fűzik, erősebbekké, tartósabbakká tétessenek. Erősebbekké; mert nemcsak százados történelmi hagyományokra, százados kapcsolat alapjára vannak fektetve, de az érdekek azonosságának fölismerésére, az érdekek egységének fölismerésére vaunak fektetve, oly szilárd alapra, amely azon kötelékeket, midőn egy felől erősekké, más felől könnyen elviselhetőkké teszi, azért, mert nem követel Magyarország részéről és a háztól lemondást az államiság, az államközösség, az állam egysége tekintetéből ; másfelől megadja a társországoknak az önálló fejlődés, az önálló előhaladás oly tág terét, az önkormányzatnak oly biztosítékait, melyek azon országokat anyagi fölvirágzásukban, az erkölcsi és minden irányban való előhaladásukban minden esetre elősegíteni fogják; de ez által egy úttal az összállam, Magyarország tekintélyét, Magyarország erkölcsi és anyagi erejét is előre vinni és megszilárdítani képesek.