Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-188

384 188. országos ülés deczember 22. 1873. Megpendítették például Angliában a parlament­ben a nevelési ügyet, miután néhányan szóba hoz­ták volna, megbeszélték, mert ott rögtönözve, lóha­lálában nem hoznak törvényeket, hanem éveken át megbeszéltetnek, és mikor ugy félig meg vannak ér­lelve : akkor a parlament azt találja, hogy itt volna az ideje egy szakbizottságot kiküldeni, mely a szak­férfiakat meghallgatván, kik mindenféle tanukat és fölvilágositásokat adhatnak arra, ezen .munkákat a képviselőház elé terjesztetik, az tanulmányozta tik, és ismét néhány év közbejöttével a dolog a parla­ment elé kerül, s akkor meg vannak az adatok, van tájékozási pont. Ezekre nézve igen sok bizottság van és küldetik ki Angliában. Ilyen volt azon bizottság is, mely 1857-ben küldetett ki az ellenőrzés szigorúbb szabályozására. Nem az volt az eset, hogy ott valami oly eljárás követtetett volna el, mely vizsgálatot érdemel; ha­nem szóba hozatott, hogy az angol állam által el­fogadott ellenőrzési rendszer nem felel meg töké­letesen azon kellékeknek, melyek kívánatosak vol­nának ; kiküldetett tehát egy bizottság, hogy vizs­gálja meg: nem lehetne-e valami jobb módot aján­lani annak helyébe. Ez nem a kormány ellen, nem az akkori tisztviselők ellenőrzése ellen volt for­dítva, hanem átalában a rendszer megvizsgálása volt irányozva. Már most mi czélja van a 2l-es bizottságnak? Oly törvényhozási intézkedések javaslatba ho­zatala ? Meglehet, hogy ezt is fogja tenni; de fő föladata nem az, hanem az, hogy, amit a kor­mány hét év alatt, a túloldalom ülő pártnak támo­gatása mellett, a törvényhozás terén cselekedett, hogy azokat a törvényhozási intézkedéseket vegye vizsgálat aiá, és mondja meg, hogy azokban mily változtatásokra van szükség, és hogy mindazon pénzügyi bajokat, melyeket ezen törvényhozási in­tézkedések okoztak: orvosolni lehessen. Ez egészen más, ez a hét évi kormányzatnak összes művét elítéli, kárhoztatja, és azt mondja, hogy mig azon gyökeres változtatás nem történik: addig hazánk pénzügyeit, államháztartását rendezni nem lehet. Ez egészen más dolog; ilyenre példát nekem Anglia parlamenti történetéből Csengery képviselő ur föl nem hozhat. Mit mond a pénzügyi bizottság? azt mondja, hogy államháztartásunkban a sulyegyen meg van zavarva, pénzügyi viszonyaink rendetlen állapotban vannak, és megmutatta a bizottság a módot mi­képen lehetne azt helyreállítani. Erre kérte a bizottság. Hisz ez a kormánynak, ez a pénzügyminis­ternek a föladata; mert nekem sohasem volt azon fölfogásom a pénzügyministerről, mi példának okáért a csak most eltávozott pénzügyministernek eljárása volt, hogy a budgetet beterjesztette, és számokban elmondta nekünk azt, mit bármelyik számtaná­csosa is elmondott volna. Mi mást várunk tőle. Azt, hogy tervekkel lépjen elő, hogy az ország pénzügyi állapotának menetét rendbe hozza, ter­vekkel álljon elő: ez a kormány föladata. Önök elis­merik azt, hogy a kormány ezt teljesíteni nem képes, és azért küldenek ki bizottságot, mely ezen kormányzatnak hiányait pótolja. Az tehát kétséget nem szenved, hogy ha nem is bizalmatlansági sza­vazat, — aminek én sem tekintem, — hanem igenis a kormány tehetsége és képessége iránti bizalmat­lanság kifejezése. Azt mondja Csengery képviselő ur és igen helyesen, hogy a pártok közt egyetértést recrimi­nátiok által előidézni nem lehet. Igaza van; de mi már sokszor hallottuk a túloldalról ily válságos perczekben ezen hozzánk intézett szép szavakat, hogyne recrimináljunk, ne terjeszszünk ingerültséget, hanem igyekezzünk egyesülni és összevetett vál­lakkal segíteni a haza ügyein. Igen szivessen tesszük azt, hanem mint máskor is volt alkalmam mondani, ugy most is ismétlem, hanem méltóztassanak tettekben megmutatni azt, hogy önök már ott a túloldalom el vannak határozva ily módon járni el; s midőn önök szavakban intéznek hozzánk mindig ilyféle fölszólitásokat, azután tettekben máskép járnak el: méltóztassanak megengedni, részünkről nem várhatják azt, hogy mi tettek ellenében sza­vaiknak hitelt adjunk. Vegyük föl a kérdést, mint az most áll. Mióta a pénzügyi bizottság működik, többféle javaslatokat tett; az igen tisztelt túloldalról is igen sok minden féle javaslatok jöttek, és jöttek javaslatok sok esetekben bizottság kiküldése iránt, és soha még nem volt az az eset, hogy akár a pénzügyi bi­zottság, akár valamely indítványozó azt hozta volna javaslatba, hogy pártkülönbség nélkül választassék meg a bizottság; most van először. Igen termé­szetes, hogy ez benne van a pénzügyi bizottság javaslatában, fölmutatja annak szükségességét is, hogy igenis szükséges a képviselőházat arra inteni hogy pártkülönbség nélkül tegye meg a választást. Miért? mert ez nem mindenkor volt az eset, sőt igen ritkán, majdnem sohasem. És hogy felelnek meg önök ezen fölszólitásra? Nem engednek időt arra, hogy a 21 tag, ha csak­ugyan 21 tagban kívánják megállapítani a számot, hogy ennek megválasztására a pártoknak legyen ideje egymás közt tanácskozni; nem követik azt az eljárást, melyet az utóbbi időben elkezdtek követni, hogy tudniillik a pártokra bizták, hogy, az ő szám­arányokhoz képest, a rájuk eső tagok számát maguk jelöljék ki; hanem mint hallottam, önök elkészítették a lisztát, és ezen névjegyzéket pártkülönbség nélküli választásnak akarják nevezni. Ha ezt teszik: méltóz­tassanak megengedni ha recriminálunk, mert ez

Next

/
Oldalképek
Tartalom