Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-188

384 188. országos ülés deczember 22. 1873. Megpendítették például Angliában a parlamentben a nevelési ügyet, miután néhányan szóba hozták volna, megbeszélték, mert ott rögtönözve, lóhalálában nem hoznak törvényeket, hanem éveken át megbeszéltetnek, és mikor ugy félig meg vannak érlelve : akkor a parlament azt találja, hogy itt volna az ideje egy szakbizottságot kiküldeni, mely a szakférfiakat meghallgatván, kik mindenféle tanukat és fölvilágositásokat adhatnak arra, ezen .munkákat a képviselőház elé terjesztetik, az tanulmányozta tik, és ismét néhány év közbejöttével a dolog a parlament elé kerül, s akkor meg vannak az adatok, van tájékozási pont. Ezekre nézve igen sok bizottság van és küldetik ki Angliában. Ilyen volt azon bizottság is, mely 1857-ben küldetett ki az ellenőrzés szigorúbb szabályozására. Nem az volt az eset, hogy ott valami oly eljárás követtetett volna el, mely vizsgálatot érdemel; hanem szóba hozatott, hogy az angol állam által elfogadott ellenőrzési rendszer nem felel meg tökéletesen azon kellékeknek, melyek kívánatosak volnának ; kiküldetett tehát egy bizottság, hogy vizsgálja meg: nem lehetne-e valami jobb módot ajánlani annak helyébe. Ez nem a kormány ellen, nem az akkori tisztviselők ellenőrzése ellen volt fordítva, hanem átalában a rendszer megvizsgálása volt irányozva. Már most mi czélja van a 2l-es bizottságnak? Oly törvényhozási intézkedések javaslatba hozatala ? Meglehet, hogy ezt is fogja tenni; de fő föladata nem az, hanem az, hogy, amit a kormány hét év alatt, a túloldalom ülő pártnak támogatása mellett, a törvényhozás terén cselekedett, hogy azokat a törvényhozási intézkedéseket vegye vizsgálat aiá, és mondja meg, hogy azokban mily változtatásokra van szükség, és hogy mindazon pénzügyi bajokat, melyeket ezen törvényhozási intézkedések okoztak: orvosolni lehessen. Ez egészen más, ez a hét évi kormányzatnak összes művét elítéli, kárhoztatja, és azt mondja, hogy mig azon gyökeres változtatás nem történik: addig hazánk pénzügyeit, államháztartását rendezni nem lehet. Ez egészen más dolog; ilyenre példát nekem Anglia parlamenti történetéből Csengery képviselő ur föl nem hozhat. Mit mond a pénzügyi bizottság? azt mondja, hogy államháztartásunkban a sulyegyen meg van zavarva, pénzügyi viszonyaink rendetlen állapotban vannak, és megmutatta a bizottság a módot miképen lehetne azt helyreállítani. Erre kérte a bizottság. Hisz ez a kormánynak, ez a pénzügyministernek a föladata; mert nekem sohasem volt azon fölfogásom a pénzügyministerről, mi példának okáért a csak most eltávozott pénzügyministernek eljárása volt, hogy a budgetet beterjesztette, és számokban elmondta nekünk azt, mit bármelyik számtanácsosa is elmondott volna. Mi mást várunk tőle. Azt, hogy tervekkel lépjen elő, hogy az ország pénzügyi állapotának menetét rendbe hozza, tervekkel álljon elő: ez a kormány föladata. Önök elismerik azt, hogy a kormány ezt teljesíteni nem képes, és azért küldenek ki bizottságot, mely ezen kormányzatnak hiányait pótolja. Az tehát kétséget nem szenved, hogy ha nem is bizalmatlansági szavazat, — aminek én sem tekintem, — hanem igenis a kormány tehetsége és képessége iránti bizalmatlanság kifejezése. Azt mondja Csengery képviselő ur és igen helyesen, hogy a pártok közt egyetértést recriminátiok által előidézni nem lehet. Igaza van; de mi már sokszor hallottuk a túloldalról ily válságos perczekben ezen hozzánk intézett szép szavakat, hogyne recrimináljunk, ne terjeszszünk ingerültséget, hanem igyekezzünk egyesülni és összevetett vállakkal segíteni a haza ügyein. Igen szivessen tesszük azt, hanem mint máskor is volt alkalmam mondani, ugy most is ismétlem, hanem méltóztassanak tettekben megmutatni azt, hogy önök már ott a túloldalom el vannak határozva ily módon járni el; s midőn önök szavakban intéznek hozzánk mindig ilyféle fölszólitásokat, azután tettekben máskép járnak el: méltóztassanak megengedni, részünkről nem várhatják azt, hogy mi tettek ellenében szavaiknak hitelt adjunk. Vegyük föl a kérdést, mint az most áll. Mióta a pénzügyi bizottság működik, többféle javaslatokat tett; az igen tisztelt túloldalról is igen sok minden féle javaslatok jöttek, és jöttek javaslatok sok esetekben bizottság kiküldése iránt, és soha még nem volt az az eset, hogy akár a pénzügyi bizottság, akár valamely indítványozó azt hozta volna javaslatba, hogy pártkülönbség nélkül választassék meg a bizottság; most van először. Igen természetes, hogy ez benne van a pénzügyi bizottság javaslatában, fölmutatja annak szükségességét is, hogy igenis szükséges a képviselőházat arra inteni hogy pártkülönbség nélkül tegye meg a választást. Miért? mert ez nem mindenkor volt az eset, sőt igen ritkán, majdnem sohasem. És hogy felelnek meg önök ezen fölszólitásra? Nem engednek időt arra, hogy a 21 tag, ha csakugyan 21 tagban kívánják megállapítani a számot, hogy ennek megválasztására a pártoknak legyen ideje egymás közt tanácskozni; nem követik azt az eljárást, melyet az utóbbi időben elkezdtek követni, hogy tudniillik a pártokra bizták, hogy, az ő számarányokhoz képest, a rájuk eső tagok számát maguk jelöljék ki; hanem mint hallottam, önök elkészítették a lisztát, és ezen névjegyzéket pártkülönbség nélküli választásnak akarják nevezni. Ha ezt teszik: méltóztassanak megengedni ha recriminálunk, mert ez