Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-187
187. országos ülés deczember 21. 1873. 371 sem múltját, sem jövőjét illetőleg, rám oly meggyőzőleg hatottak, hogy ha nem lett volna is szándékomban már előbb azt tenni: a tisztelt képviselő ur beszéde után okvetlen a bizalmatlanság mellett adnám szavazatomat. (Helyeslés bal felől.) Pártolom Tisza Kálmán indítványát. (Élénk helyeslés bal felől.) Szeniczey Ödön jegyző : Tarnóczy Gusztáv'! (Eláll\) Huszár Imre! (Eláll!) Simonyi Ernő, (Nincs jeleni) Győrffy Gyula, (Eláll!) Kállay Ödön, (El áíll) Elnök: Szólásra többé senki sem lévén följegyezve. Helffy Ignácz : Tisztelt ház ! (Eláll! Eláll !) Szót kérek. (Bálijuk l) Tisztelt képviselő ház! Csak nagyon rövid pár szót akarok mondani, (Zaj. Halljukl) ha lármáznak, hosszas leszek. Elnök: Ismételve kérem a képviselő urakat, méltóztassanak lehetővé tenni a tárgyalás folytatását és befejezését. Helffy Ignácz: Tisztelt ház! (Jobb felől: Eláll! bal felől: Halljuk l) Debreczen város tisztelt képviselője (Halljukl) az ülés elején mondott beszédében (Zaj. Halljuk!) szokásos ékesszóllásával constatálta a szempontot, melyből ő és pártja kiindul, midőn, a bizalmi kérdést egyedül csak az apropriatio alkalmával látja helyén lévőnek. Méltóztatnak tudni, hogy mi a múlt évben is, ez alkalommal is más szempontból indultunk ki; mi, mint méltóztatnak tudni, az előirányzatot sem szavaztuk meg, mert mi a bizalmi kérdést nem csak a személyekben látjuk, hanem latjuk azon rendszerben, melynek alapján a költségvetés össze van állítva. Ennek folytán fölösleges kijelentenem, hogy ez alkalommal is az előterjesztett törvényjavaslatot el nem fogadhatjuk. El nem fogadhatom azon rendszernél fogva, melynek alapján áll; de nem fogadhatom el azért sem, mert a jelen kormány iránt bizalommal nem viseltetem. Megjegyzem itt mindjárt, hogy a kormány jelen állapotára nézve valóban különösnek látszik Tóth Vilmos tisztelt képviselőtársunknak azon bátorsága, hogy velünk szemben, az ellenzékkel szemben kormány-képességről szól, s kormányképességüket vonja kétségbe. Már bocsánatot kérek a tisztelt képviselő úrtól lehet-e elképzelni nagyobb kormány-képtelenséget, mint milyenről most tanúskodtak, midőn öt héten át a kormány nem képes körülbelől 260, 270 tag közül két ministert találni? ugy, hogy a kormány saját kebeléből volt kénytelen magát kiegésziteni. Hogy aztán önök beszélnek kormányképtelenségről : az valóban meglepő. Nem akarok reflectálni arra, mit a tisztelt képviselő ur mondott, hogy az 1867-iki egyezmény átment a nemzet közérzületébe. Én az ellenkezőt hiszem, mert azt mondom, hogy azon párt fractionálás, melyre a tisztelt képviselő ur czélzott, épen onnan ered, hogy nem ment az át a nemzet közérzületébe. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Fölhozta a tisztelt képviselő ur azt is, hogy mint más országokban van, óhajtaná, hogy itt is csak két párt legyen. Ez mindenesetre kívánatos; de hogy miért nem lehet: jelezte maga a tisztelt képviselő ur is. Más országokban, mint például Angliában, Belgiumban lehet két párt. Miért? Azért, mert ott igazán nemzeti intézményeken nyugszik az alkotmány; olyanokon, melyek átmentek a nemzet érzületébe. A hol csak az alkalmazás, a reform-kérdésekre lehet eltérés, ott lehet két nagy párt. De minálunk, miután önök egy tollvonással eltörölték az intézményeket, amelyek a nemzet életében századokon át gyökeret vertek : lehetetlen, hogy ily pártalakulás létrejöhessen. A tisztelt ministerelnök urnák egy szavára akarok némi rövid megjegyzéseket tenni. Először* a tisztelt minister ur, Ígéretének daczára nem jelentette maga be a háznak azon változást, melyen a kormány keresztülment, illetőleg az ujabb megalakulást, hanem egyszerűen a tisztelt ház elnökéhez intézett levél által juttatta tudomásunkra. Tudomásul vettük, s nem is tehettünk mást, mint tudomásul venni azt, hogy a tisztelt ministerelnök ur most már pénzügyminister is lett. Meglepett engem e hir, különösen azután, mivel alig néhány ülése, hogy a tisztelt ministerelnök ur a ház előtt kijelentette, hogy financziákkal nem szokott foglalkozni. Ha tehát olyan pénzügyminter, a ki már néhány éven át foglalkozott financziákkal oly helyzetbe hozta az országot, mint a minőben most van: mit remélhetünk oly financz-ministertől , ki nem foglalkozik pénzügyekkel. Fájdalommal sejtem, hogy a ministerelnök ur egy kis ideig vezetvén a pénzügyi tárczát, mikor meg fog válni tőle, valami kitüntetést fog kapni a fejedelemtől azon érdeméért, melyeket a közmunkatéren szerzett épen ugy, mint a megvált pénzügyminister ur, ki kapott kitüntetést és rendjelet nyert azon érdemeiért, melyeket a honvédelem és a határőrvidék polgárosítása körül szerzett; de a pénzügyi tárcza kezeléseért nem kapott semmit. A tisztelt ministerelnök ur, ha jól emlékezem Tisza Kálmán képviselő úrral szemben constatálta, hogy Magyarországnak rongált pénzügyi helyzete nem a rósz intézményeknek következménye, hanem következménye a rohamos beruházásoknak. Bocsánatot kérek, a múlt alkalommal jelezte s igen részletesen és szépen adta elő ma Ugron Gábor tisztelt képviselőtársunk azoknak sorozatát, mik a rósz pénzügyi helyzetet előidézték. Én most csak egy okot akarok fölhozni arra, s azt hiszem, hogy ezen állításban senkisem fog kétkedni ma már, hogy mi az, ami a rongált pénz47*
