Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-187
"370 187. országos ülés deczember 21. 1873. mek váljanak szét, a rokon elemek pedig egyesüljenek, ugy, hogy két párt legyen, mely azután a kormányzásban egy-mást fölváltaná: egy szabadelvű, és egy conservativ-párt. (Helyeslés bal felől.) Most áttérek Komárom városa igen tisztelt képviselőjének beszédére. Én az igen tisztelt képviselő ur beszédének egész első részét, sőt végét is tökéletesen magamévá teszem; csak azon csodálkozom, hogy ezek mellett még beszédének másik részét is elmondotta. Mert ha valaki egy konnányról oly dolgokat mondott, mint a milyeneket a tisztelt képviselő ur, hogy tudniillik a ministeriumot terheli inkább, mint bárkit, az országnak jelen helyzeteért a felelősség, mert előrelátott és előreláthatott volna minden bajt, és ezen előreláthatott és előrelátott bajoknak elháTitására nem tett semmit vagy roszat tett, vagy legalább is nem tette meg mindazt, a mi szükséges lett volna, s ezenkívül még azt mondja, a mi még ennél is terhelőbb, hogy még neki az iránt sincs bizalma, hogy e kormány jövőre jól vezesse a kormányzatot, és hogy a ma beterjesztett törvényjavaslatok egyebek lehetnének, mint halva-született gyermek, — szóval, midőn nem bizik a kormány életképességében, s azt teljes élhetetlenséggel vádolja (Zaj.) ugy a múltra, mint a jövőre nézve: akkor előállani azzal; de ennél más ministeriumot nem lehet ezen országnak találni. Ha ez csakugyan igy állana : akkor eljönne azon nap nemsokára, a melyről a költő megírta, hogy: „A temetkezés fölött egy ország vérben áll", csak azon különbséggel, hogy nem „nagyszerű halál" lesz az, hanem gyalázatos, kisszerű kimúlás. (Helyeslés a bal oldalon.) Tisztelt ház! Nekem sok mondani valóm volna még arra, mit az igen tisztelt képviselő ur mondott ; de csak egyre válaszolok. Hogy ha az igen tisztelt képviselő ur bajaink legfőbb forrását a ministeriumban találja, és az igen tisztelt képviselő ur a jövőre sem vár tőle semmi jót „önmagában," — mint monda, — mert kapcsolatban hozzátette, hogy az a bizottság majd támogatója lesz, és akkor talán megélhet egy darabig ; ha a tisztelt képviselő ur ezt mind igy látja, és mégis azt méltóztatik mondani, hogy ezt a ministeriumot megtartani kivánja: arra egy sokkal egyszerűbb, és fölfogásom szerint, nemcsak következetesebb, hanem kötelességszerű dolgot is kellett volna tennie: bemenni abba a ministeriumba, amelybe kétségtelenül nagy tudománya, nagy esze, nagy tapasztalata, lelkiismeretessége, becsületessége iránt az ország minden párt, — és merem állítani, ezen párt minden egyes tagja részéről táplált bizalomnál fogva, azon ministeriumot, a melyről monda, hogy önmagában tehetetlen, és jövőre sem képes semmire, belépése által erősítené; mert maga mellé bizonj r osan talált volna még olyanokat, a kik a mostani kabinetbe nem akartak belemenni. (Élénk helyeslés bal felől.) Ez az én fölfogásom, és én más megegyeztetést nézetei között absolute nem látok. Engedje meg a tisztelt ház, hogy a ministeriumhoz is szóljak egy pár szót. Megvallom, nem tudom, mit mondjak; mert először is azt kell kérdenem, hogy a tisztelt ministerelnök ur ugyan hogy acceptálja az igy formulázott bizalmat? Én nem acceptálnám, pedig sokkal szerényebb állásban vagyok. Nekem az ilyen bizalom nem kellene senki részéről. (Helyeslés a bal oldalon.) Tisztelt ház! Én megvallom, hogy azon módra nézve, mely által a ministerium existál, eszembe juttat egy sajátságos, nem is tudom hirtelen, hogy mondjam magyarul — agytörés, ami az embernek az agyát ugy töri, ha ki kell találni valamit. Kimondom, mindenki tudja; nem uj dolgot mondok. El volt az már mesélve, hogy egy királynak egy rendkívüli értékes gyémánt keresztje volt, és nem tudja, hány brilliánt van benne, hanem minden sorban nem tudom 7, 8, vagy 9 volt. Átadta valami igazítás végett az ékszerésznek, a ki meg is igazította, vissza is adta, a király újra megszámitotta, s minden oldalon ismét megvolt a 9. Valóságban pedig kettő mégis hiányzott a brilliántokból. Az ékszerárus ugy rendezte össze, hogy a 9-et mindenfelé ki lehetett számítani, 9 föl, 9 le, 9 ide, 9 oda; de két brillant hiányzott. Nehogy azonban a tisztelt minister urak, akik elmentek, azt higyjék, hogy.. . (Zajos derültség.) mert nem illik ellenzéki embertől ilyen bókot mondani nekik, (Derültség.) arra kérem őket: ne vegyék magukra. (Derültség.) Hanem az tény, hogy a tisztelt ministerelnök ur heteken át keresett magának két ministert. Fölszólított egyet is, mást is. Utoljára is megtalálta az embereit. Ugyan kérem, miért kereste olyan soká, ha olyan közel voltak? (Élénk derültség.) Mindig egy dolgot mondanak nekünk a minister urak, — és minden időben ilyen a minister, ne méltóztassék ezt csak a mostani ministeriumra alkalmazott megjegyzésnek venni, — de én igazán, még nagyon ritkán láttam életemben olyan ministert, ki ha nagyon meggyült a baja, azt ne mondta volna, hogy milyen áldozat neki azon széken ülni, s mily borzasztó dolog e rettentő felelősséget vállain viselni, holott ő ugy szeretne elmenni; mert ő a hazának ilyen, meg amolyan áldozatot hoz. Hanem azért sédet in aeternumque sedebit azon székben, (Derültség.) ott marad. Nincsen-e ott valami ülfogó, valami antlia pneumatica? (Derültség.) mely ott fogja őket. Tovább a tisztelt ház figyelmét fárasztani nem fogom, hanem mindazok, miket Komárom tisztelt képviselője elmondott arra nézve, hogy e ministerium iránt, miért nem lehet bizalommal viseltetni,
