Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-187
187. országos ülés deczember 21. 1873. 361 ugy tevének szerencsétlen hazánkkal, mint a regebeli leány, ki földarabolta öreg atyját, hogy megifjitsa, és a balgatag megölte. (Igás! bal felöl.) Nemcsak a nemzeti intézményeket, melyeknek sajátságossága megkülönböztetett és nemzetünk jelleméhez tartozott, semmisítette meg a hét évi kormányzás ; hanem mindazon erőket, melyek nagy múlttal biró, s az idegen hatalom nyomása alól csak imént szabadult népnél a nemzeti önérzetet föntartják: egyenként elfojtotta, a nemzetet végczéljához elérkezettnek hirdette ; a nemzeti aspiratiokat kigúnyolta, és ott vagyunk ma, hogy e szót is „haza" hónapokban álig egyszer halljuk vagy olvassuk, és nevét félce a gúnytól ejtik ki. Ez utóbbiban az a fájdalmas, hogy érteni lehet, mert lemondván azon attribútumokról, melyek nélkül hazánkat addig képzeletünk sem állította elénk: a haza megszűnt élő istenség lenni, ki érezni tanít és maga is érzékeny, ki sok áldozatot megvár, és nem kevés nemzeti dicsőséggel, nemzeti büszkeséggel jutalmaz. A haza helyét az „ország" szó foglalta el. Mily rideg szó! Az országot egy ember, a fejedelem, vagy még egy kormány is mondhatja a magáénak: míg a haza mindnyájunké; országot alkothat az erőszak is; hazát csupán a történelmi emlékek egysége; az országot el lehet foglalni: a haza soha sincs elveszve, a mig sziveinkben él. Egy szóval, önök kiirtották a nemzetből az érzelmeket, anélkül, hogy az értelmét kifejlesztették volna; cynikussá tették a nemzetet, anélkül, hogy philosophussá tették volna. (Helyeslés bal felől.) A nemzetet önállóságra való aspiratio helyett gazdagsággal Ígérték kárpótolni: és most tönkrejutás szélén áll. Hogy rendezni lehessen a kimerült anyagi erőket: nagy erkölcsi erők emeltyűjére volna szükség; és épen ezek hiányzanak ; mert folytonos fékezési vágyból egész könnyelműséggel kiirtották ezeket. Nem segit a helyzeten az, hogy Magyarország mondjon le az önállóság után való törekvésről; mert nagy átalános és mindenkit érdeklő erkölcsi czélók nélkül soha egy nemzet erejének sem volt még nagy eredmények kivivására képesitett feszereje. Á történelem tanúsítja, hogy a politikai jogok nevében támadt forradalmak még sikerültek; de az anyagi érdekekért kezdettek mindig elbuktak. Hogyan kívánhatjuk mi, hogy a regeneratio munkája, mi nem egyéb, mint egy békés forradalom: nagy, örök és átalános erkölcsi erők mozgásbahozatala nélkül, sikerüljön; hiszen nagy czélok nélkül nincsenek nagy áldozatok? Az 1867: XII. törvényczikk csak expediens, és helyeselhető volna-e az expediensben élni a megoldás felé való törekvés nélkül? Nem igazság-e az, hogy a nagy kiadásoknál lehetséges csak nagy megtakarítás ? Tisztelt ház! Ha e ház minden tagja megszűnnék is Magyarország önállóságára törekedni: segítve KÉPVHNAPLÓ. I85. VIII. KÖTBT. a bajon nem lesz; mert az emberek kedélye állandó tárgyat kíván és keres, és ha rajongó munkásságának tárgya nem lehet a haza önállósága: a nemzet szabadsága a. vallás pártok kebelén találand vigaszt, és én inkább óhajtom százszor, hogy nemzetem hazám önállósága kiküzdésében versenyezzen, mint vallásos vitákban dulakodjék; csalódik az is, ki a pártok elvi föntartással való egyesülésében látja a mentő eszközt. A coalitio transactioból él, és félrendszabályokat szül; Magyarországnak pedig nem ezekre, hanem mély alapon nyugvó egészséges reformra van szüksége. S minek a coalitio, mikor az már kijátszott kártya ? hisz a Deife-párt maga nem egyébb, mint a belreform több árnyalatának coalitiója, s hogy mily eredményeket szült ez : érzi az ország. Vajon más lenne az eredmény azért, mert egy árnyalattal több lesz a coalitioban? vajon elősegíti a hivatalnok sereg apasztását: ha egy vagy két fractióval többnek kell osztozni a méltóságokban? Nem gondolnám ; mert nem elemei miatt káros a coalitio, hanem természeténél fogva. (Helyeslés bal felől.) A coalitionak a kormányra nézve van értelme ott, hol a kormány és pártja valósította programmját és egy uj közelálló árnyalattal szövetkezik, hogy politikai munkásságának uj czélt teremthessen, és van értelme az ellenzék egy részének a szövetkezést ott kívánni, hol a kormány kormányzását kitűnően teljesítette, miként ez Angliában is ez évben történt. De nem komikus volna nálunk; ha a coalitióba lépett ellenzék vezérférfm beköszöntő beszédét ugy kezdi, mint Bright szólt: ez az öt év emlékezetes öt év marad; ez az administratio élni fog és tettei kiállják a hasonlatot bármely kormányéval, mely előtte volt. Azt hiszem a ministerelnök nem köszönné meg e satyrát. Itt az ideje, hogy kormány és pártja belássa, hogy a haza érdeke, s az ő fönállási érdekeik nem confundálhatók többé; a rendszert meg kell szüntetni bureaukratiástól; a kizárólagos kormányképességről lékeli mondani, s a nemzet szabad akaratára bizni minden atyáskodás nélkül saját ügyét. A kormány minden operatioja és nagyobb szerződése parlamenti enquete által megvizsgálandó; az 1868. óta megbukott bankok- és részvénytársulatoknál bűnügyi előnyomozás rendeltessék el; a nemzeti és önkormányzati institutiok, a kor igényeihez alkalmazva, állíttassanak vissza; nemzeti hadsereget kell a közös helyett állítani; Magyarország pénz- és kereskedelmi függetlenségét kivívni; a nemzeti öntudatot és bátorságot éleszteni kell, és kétségbeesés tanításával fölhagyva, a nemzeti életkedv teremtéséért mindig hirdetni azt, a mit én oly erősen hiszek, hogy Magyarország csillaga, mely ezred év óta vezérelt és biztatott: a népek atyjának hatalmas kezéből nem bukott le. 46
