Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-187

'362 187. országos ülés deczember 21. 1873. Vajon képes erre a jelen kormány? Nem; (Helyeslés bal felől.) határozottan nem; mert pártja sem megbuktatni, sem támogatni nem birja, és ő maga sem kormányozni, sem a kormánytól menekülni nem tud. A múlttal szakítani nem tudnak, a jövőre nincs gondolatuk, a napról-napra tengődés politikusai. Saját elhatározásukat maguknak ismételgetik; fölbátorítják magukat és megállanak, mielőtt megindultak volna, és nincs bátorságuk ő felségének az újonnan föltárult helyzet és uj pártalakulások közepett az egyedül helyest, a népre hivatkozást ajánlani, hogy adja a nemzet sorsát azon államférfi kezébe, kit legjobbnak itél. (Helyeslés bal felől.) Most, midőn az idő már majdnem megelőzte a házat, s a katasztrófa a népek e nagy leczkéje nyakunkon van : nem lehet tovább bizonyos egykedvűséggel néznia háznak a nemzet tépelődését azon : vajon a kormány tétlensége, vagy tehetetlensége fáj-e inkább'? Azon oldalon gondoljanak arra : mivé kell vala tenniük a hazát, és tekintsék mivé tették azt, és gondolja meg a kormány: minek kellene lennie, és pillantson vissza, hogy mi volt és nézze meg: mi ma? S akkor érteni fogják, hogy nem találok megnyugvást és nem lehetek bizalommal oly kormányhoz, mely annyi és annyi csapással sújtott hazámat nemcsak szerencsétlenné tette ; hanem megfosztja e szerencsétlenség méltóságától is, mely kormány lovagias, élni erős és istentől megáldott nemzetemet nemcsak bukásra vezeti, hanem talán még hős bukásának tragoediáját egy kizsebelt játékos bohózatára törpiti. Nem szavazom meg a fölhatalmazást. (Élénk helyeslés bal felől.) Ghyczy Kálmán: Tisztelt ház! (Hoszsmn tartó mozgás. Halljukl HattjuhY) Már koromnál fogva sem szólhatok a szenvedélynek ama hevével, melylyel az előttem szólott tisztelt képviselő ÜT nyilatkozott. Én egyszerű szavakkal, de komolyan akarom vizsgálat alá venni hazánknak, s első sorban a képviselőház állapotát, és az innen levont következésekkel akarom indokolni a szavazatot, melyet adni szerencsém lesz. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyi bizottság által legközelebb beterjesztett jelentés tárgyalásánál nem szólaltam föl; mert azon hitben voltam, és vagyok ma is, hogy az 1874-dik esztendei költségvetésen lényeges javításokat tenni nem lehet. Kívánatosabbnak tartottam tehát, hogy essünk át az ügyön, melyen segíteni már különben sem lehet, hogy annál inkább, s hamarább fordíthassuk figyelmünket a jövő teendőire, melyektől eredményt várnunk szükséges és várnunk lehet is. Nézetem szerint is igaza van a pénzügyi bizottságnak abban, hogy nagyobb mérvű megtakarításokat csak gyökeres törvényhozási intézkedések, az egész közigazgatási rendszer átvizsgálása, egyszerűsítése és rendezése eredményezhetnek. Nem lehet föladatom kiterjeszkedni ezen intézkedések elösorsolására; de annyit bátran merek mondani, hogy azok mélyen bevágok, nagyfontosságúak, és kiterjeszkednek állami életűnk csaknem minden ágára; kiterjeszkednek minden ministerium körére, mert ezek mindegyikének ügykezelése hatással van az állam pénztárára. Ezen törvényhozási és pénzügyi intézkedések alatt nem értem egyszerű eltörlését oly intézményeknek is, melyek, habár költségesek, de más irányban hasznot hoznak a közügynek. Nem akarok tabularasat csinálni, hogy eltörölve a létező intézményeket: helyettük mások rögtönözve, és talán még hiányosabbak állittassanak föl. Nem helyeslem a túlzott takarékosságot, amely a közigazgatás rendes menetét is megakadályozná, és épen abban látom a föladat nehézségét, hogy, midőn azon nagy pénztári hiányokkal szemben, melyekkel küzködnünk kell, nagy, jelentékeny megtakarításokra van szükségünk: ezeket nem szabad ugy eszközölnünk, hogy általuk megsértessenek az állam vitális érdekei, hogy nemzetünk anyagi jólétének fejlesztése és szellemi előhaladása megakadályoztassák. Ha sikerül ügyekezetünk : a megtakarításoknak az intézmények javításából kell kikerülniük. Nehéz föladat ez! Azért egyátalában nem csodálkozom, hogy nem talált megoldást az 1874. esztendői költségvetésben. De ha most e föladat nem oldathatik is meg: meg kell azt oldanunk minél előbb; ha előbb nem, a jövő évi költségvetésben, és hogy ez is megtörténhessék, haladéktalanul hozzá kell fognunk a szükséges előkészületekhez, nehogy ugyanazon hibába essünk, mely, nézetem szerint, a ministeriumot leginkább terheli, amely évekkel ezelőtt előre láthatta, hogy, a tett nagymérvű kiadások és nagyszerű beruházások folytán, előbb-utóbb súlyos napokra fog viradni a magyar állam pénztára, és mégis ezeknek eltávolítására a szükséges óvszerekről annak idején nem gondoskodott. Midőn a teendő törvényhozási intézkedésekről van szó: első sorban azon kérdés merül föl, hogy miképen kezdeményezcndők ezen törvényhozási intézkedések, és miképen viendők keresztül. Én nem tagadom, hogy rendes időkben ez a kormánynak kötelessége, joga mindenkor; de nem kizárólagos joga, mert a képviselőháznak is van initiativája; van initiativája minden egyes képviselőnek, és ha valaki találkoznék a házban, ki oly szerencsés lenne, hogy a teendő intézkedéseknek hosszú sorát képes volna a ház elé annak tetszésére terjeszteni: semmi sem állna ellen annak, hogy ezek is tárgyaltassanak. Jelen viszonyaink közt azonban, nézetem szerint, a létező ministerium ezen törvényhozási és