Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
312 183. országos ülés deczember 17. 1873. alapulnak: az ezen infonnatiokért felelős; mert a törvényhozásnak nem lehet kötelessége, nem lehet föladata, de nem is lehet tehetsége hozzá, hogy minden szakmához egyenlően értsen; de ha értene is, nem állanak mindazon adatok rendelkezésére, melyeket a kormány bir. Midőn tehát a kormány azon adatoknál és szakférfiaknál fogva, melyekkel rendelkezik, a törvényhozásnak egy autentikus kijelentést tesz: ezen kijelentésért felelős. Azt mondja a minister ur, hogy ezenkívül a vállalatoknak körülbelöl 6 millió jár az általok kivánt kárpótlásokért, (Fölkiáltások: Csak követelnek annyit) vagyis helyesebben, hogy ők 6 milliót követelnek ; de azt hiszi, hogy hárommal kielégíthető lesz e követelés, — ha nem ugy van bocsánatot kérek nem hallottam, — hanem minden esetre van valami összeg, a mi ezen czimen követeltetik. Azt hiszem, ez az egyszerű vizsgálat kérdése, hogy ki és mi körülmények okozták, ezen további kiadást. Ha az okozta, mit vis majornak neveznek, a minek ellen állani nem lehet: igen természetes, azt kárpótolni kell; ha valakinek mulasztása, hanyagsága, vagy vétke okozta volna ezen költségtöbbletet: a képviselőház, az országgyűlés érteni fogja kötelességét, hogy mikép kell ez irányban eljárni. A tarifa kérdésére nézve nem akarok hosszasan kiterjeszkedni, mert az oly kérdés, a melynek néhány szóban való megvitatása absolute lehetetlen; még ha volnának is adataim kéznél, melyek egy- vagy más részét a kérdésnek kimutatnák: e kérdést röviden megvitatni nem lehet, az igen nagy és fontos kérdés. Én azt látom, hogy a kormánykörökben nem igen nagy a hajlam a tarifa emelésére. Félek azonban, hogy ezáltal sokkal nagyobb kárt okoznak, mint hasznot hajtanak, (Helyeslés) Én azt hiszem, hogy vannak, a kik ezen rendszert pártolják, a kormánykörökön kivül; de azok főleg a vasuttársulatok érdekét hordják szivükön ; de én azt hiszem, hogy a vasutak haszna nem egyedül azon bevételekben fekszik, melyeket az utasoktól bevesznek: hanem fekszik az ország jólétének fejlesztésében és nevelésében. Ez pedig csak akkor érhető el, különösen nálunk, hol a nyers-termény szállítására kell a fősúlyt fektetni : ha a tarifa olcsó. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy azon kérdés, hogy vajon fölemelendő-e a tarifa: nagyon megvitatandó, mielőtt e tekintetben határozatot hozunk. Hanem van a közlekedés sokszorosítására, elmozdítására egy más dolog, a mely, nézetem szerint, igen lényeges befolyást gyakorol arra, s ez a szállítmányoknak biztosítása; az, hogy ha én valamit szállítok, hogy azért nekem valaki minden tekintetben felelős legyen, hogy az oda meg fog érkezni kár nélkül, ahová én azt szállítom. E tekintetben rendkivüli nagy visszaélések történnek Magyarországon; {Igaz! Igazi a szélső bal oldalon.) mert ugy látszik, mintha itt azért egyátalában senki felelős nem volna, a mi a vasútra föladatik. Ai-ra, hogy kárpótoljon valaki: gondolni senkinek eszébe nem jut. Az pedig igen nagyfontosságú kérdés; sokkal nagyobb fontosságú, mint a tariffa kérdése maga. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Azután nagy fontosságú kérdés az is, hogy a szállításoknál, — nem talán maguk a vasutak, nem a vasúti társulatok, — hanem mindenféle ügynökök valóságos zsarolást űznek a küldeményekkel. (Igaz! a szélső bal oldalon.) Nekem épen a nyáron volt alkalmam tapasztalni, midőn egy szállitinányom Párizsból Pestre kevesebbe került, mint Pestről Váczra. (Mozgás.) Nem a vasuttársulat tette a zsarolást, hanem azon ügynök, kire az árut rábízta a társulat. Igaz, hogy nekem volt ellene jogom port indítani, ha tudnám, hogy hol keressem a birót, ki megítéli; de ha meg is találnám azt a birót; az ember röstelli, s nincs ideje rá, nem is teheti, hogy minden forintért pörlekedjék. Volt egy szállítmányom Veszprémből Pestre, fizettem érte 1 forint 60 krt: mig ugyanazon szállítmányért Pestről Váczra fizettem 20 frt 58 krt. (Mozgás. Fölkiáltások jobb felől: Hogy lehet ez?) Az 12 mérföld, ez 4. Ilyen visszaéléseknek nem szabad volna megtörténni. Ha én valami szállítmányt küldök a vasúton: a társulat nemcsak azért legyen felelős, mit ő maga tesz, hanem azon ügynökért is, a kire árumat bizza. Mert ha ügynökömet én rendelem meg: akkor nekem felelős; de ha hírem nélkül átadja a vasuttársulat árumat valakinek, nem engedem, hogy annak joga legyen engem nagyon megtaksálni. Ezt meg kell szüntetni és pedig oly módon, hogy kárpótlással tartozzék a vasuttársulat. Ez nagyon fogná emelni a szállítást. Igaz, hogy az üzleti eszközök nagyon csekély mérvben voltak előre megrendelve vasutainknál. Ez is olyan dolog, mely számtalanszor mondatott itt el. 50 ezer forint volt rendesen az, mi egy-egy vasútnál mértföldenként kiköttetett, hogy ennyit kell e czélra költeni. Meg volt mondva, hogy 50 ezer forint áru közlekedési eszközzel lehetetlen a garantirozott összeget behozni. Hanem akkor ismét a kormányközegek, híres szakférfiak által informálva, bebizonyították a törvényhozás előtt, hogy az tökéletesen elegendő. íme, itt vannak a következések. Ami azokat illeti, miket a minister ur a közutakra nézve mondott: én elismerem, hogy abban tökéletes igaza van, hogy a kőutak nagy fontosságot érdemelnek, és hogy a kőufaknak kellő számban létrehozatala nélkül vasutainkat soha jövedelmezőkké tenni nem fogjuk. De én kétlem, hogy ezelérhető lenne az utvám fölállítása által, mit a mi-