Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
183. országos ülés deczember 17. 1873. 311 a mennyi az engedély-okmányban meghatározott összeg beszerzésére eleve megállapittatott: ez helyes; mert még nem volt eset rá, hogy egy társulat igazgató-tanácsa által több értékpapírt bocsátott volna ki, mint a mennyi engedély-okmányszerüleg megállapittatott. Ha kölcsön vétetett föl vagy uj titresk bocsáttattak ki: az mindig egy e czélból .összehívott rendkívül közgyűlés határozata folytán történt. (Helyeslés jobb felől.) Ivánka Imre: Szavaim félre magyarázása miatt bátor vagyok egy megjegyzést tenni. (Haüguk!) Én nem akként értettem, s nem is ugy mondtam azt, a mint a minister ur fölfogni méltóztatott; hanem azt kívántam kifejezni, hogy miután három kormánybiztos is volt minden igazgató-tanácsban, s igy elég módja volt a kormánynak ellenőrizni azt, hogy sem több papír ki ne bocsáttassák, mint a mennyit kiadni szabad volt, sem több költség ne történjék, mint amennyi okvetlenül szükséges : a külföldön lévő részvényesek (bona fide) föltehették, hogy a kormány ellenőrzi a dolgokat. Ez azonban nem történt. (Helyeslés.) Simonyi Ernő: Én soha sem panaszkodtam a miatt, hogy valamelyik minister sokat beszél; mert mikor a minister beszél, mindég megismertet bennünket egy vagy más oly oldalával a dolognak, a melyet mi nem ismerünk; ezért én mindig köszönettel tartozom a ministernek, és ezért igen szívesen hallgatom, ha még oly hosszura terjed is beszéde. A közmunka és közlekedési minister beszéde, melyet most elmondott, nagyon hasonlított azon képhez, melyet ő maga adott; mondván, hogy neki nem jutott osztályrészül az alkotás, hanem a számolás, és mert a számolás kevésbé örvendetes, mint az alkotás : igy vagyunk beszédével is. Beszédében fölmutatta az eredményeket, amelyek egyátalában nem olyanok, a melylyekkel dicsekedni lehetne s melyek épen nem örvendetesek; hanem, mert a ministerséget már a számolás idején vette át és nem az alkotás idejében: igy nem is felelős az örömtelen eredményekért, melyeket vég beszédében föítüntetni kötelességének tartott. Hogy azonban föltüntette ez eredményeket: minden esetre hasznos szolgálatot tett nekünk, mert összes vasúti állapotainknak biztos áttekintését tüntette élőnkbe. Nem akarok hosszas beszédének minden pontjára válaszolni; azt már azért sem tehetném, mert itt igen közel ülvén azon helyhez, a honnan a képviselőházban a csend föntartatik: rendesen a legkevesebbet hallok; (Derültség jobb felől.) mert itt van a legnagyobb zaj. De még azért sem volnék képes mindennre válaszolni, mert mindent nem hallottam; de beszédének azon részére is, mely inkább programm rész lenne, és melyben személyes nézeteit adja elő, melyek követendő lennének a közlekedési ministeriumban, a jelen pillanatban semmi észrevételt nem teszek: mert nincs utódja; nem tudjuk hol van. Hanem vau reménységem, hogy nem sokára meg fogjuk tudni, mert oly időszakban élünk, midőn a nép traditiója szerint, nem sokára néhány nap múlva, ha valaki készített 12-én vagy 13-án egy kis széket, melyet Lucza székének neveznek, ha ezzel elmegy karácsony estéjén éjfélkor a templomba : megfogja látni kedvesét (Derültség.) és igy talán a ministerelnök ur is készítve ily széket, meglátja majd ministereit, és mi azt azután meg fogjuk tudni. (Derültség.) Sokáig mindenesetre nem kell rájuk várakozni. De néhány megjegyzést teszek azokra, miket a minister ur a múltra nézve mondott, és miket, azt hiszem, egészen megjegyzés nélkül hagyni nem lehet. Abnormis állapotunknak egyik következése az is, hogy, mint a minister ur mondta, nem ő ajánlotta az utak föntartására szolgáló költségből az 500.000 frtot. Uraim ennek azután az a következése, hogy tulajonképen nincs felelős minister. A pénzügyi bizottság azt mondja: itt van egy több millióból álló összeg, vonjunk le abból. De a pénzügyi bizottság azután nem felelős azon kárért, mely az utak elhanyagolásából származik. A minister ur igen szépen elutasítja azt, hogy nem az ő ajánlatára történt a levonás; hanem a pénzügyi bizottság önhatatmulag és saját belátása szerint vonta le anélkül, hogy ezért valaki a felelőséget magára vállalja. Ha nincs, a ki ezért a felelősséget magára vállalja: nézetem szerint azt a parlamentnek elfogadni nem is szabad. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) A mi a kamatbiztositás nagyságát illeti, azaz azon nagy összeget, mely kamatbiztositás fejében kiadandó: a minister ur azt mondja, hogy ez évre az 16 millió és 200.000 frt lesz. Ezenkívül a többi utakra 9 millió frt és igy összesen 25 millió kamatbiztositás lesz; de az államvasutak körülbelől 5 milliót hoznak be, tehát körülbelől 20 millió azon deficit, melyet az ország födözni tartozik a vasutaknak kamat-biztosítási kiadás fejében. Ez engem meg nem lep; sőt van legalább is négy éve, hogy meg mondtam a tisztelt háznak egyenesen, hogy, ha azon vasutak, melyek akkor megszavaztattak, kiépülnek: 20 milliónál többre fog rúgni azon összeg, melyet biztosításért az állam kiadni kénytelen lesz. Hanem, akkor intésemet nem vették figyelembe; kinevették a kormánypadokon azon számítást; azt mondták: az lehetetlen; az soha sem történt meg sehol, hogy valaha valamely állam a garantia összegének csak felét is fizette volna. íme uraim az eredmény szomorú igazságot szolgáltatott nekem. Hanem azt is hiszem, hogy annak ki a kormány felelősségére a törvényhozásnak oly informatiókat ád, amelyek semmi okszerű adatokon sem
