Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-183

183. országos ülés deezember 17. 1873. 297 ótalános lehangultságot vonja maga után, a közhangulat keres bűnbakot, és természetesnek találom, hogy legalább részben azon közeg legyen az, mely hivatva volt a kölcsönvett milliók nagy részét elkölteni. Azzal nem fogom tölteni az időt, hogy a helyzetnek átalában ki az oka: ezen oldal-e, vagy amaz oldal, vagy a ministerium ? mert annak gyakorlati eredménye ma nincs; teljesen tárgyilagos akarok lenni, mert azt tartom, hogy átalában csak akkor vezet eredményre a parlamenti tárgyalás: ha mindnyájan tárgyilagosak maradunk; habár sokaknak ily eljárás unalmas, hanem arra nézve, hogy orvosolhassunk,— pedig orvoslásra van szükség,—ismernünk kell a helyzetet. Kötelességemnek tartom tehát, amenynyiben a közlekedési tárczát illeti, a helyzetet leplezetlenül föltárni. (Bálijuk^) Tény az, t. ház, hogy vasutaink igen szigorú számítással is 1874-ben legalább is 20 milliójába fognak kerülni az államnak; a forgalomnak teljesen átadott vasutaink összes kamatbiztositása 16,200.000 frtra rug. Ott van ezenkívül az állampályákba befektetett azon összeg, a mely ma még és 1874-ben is kamatozni bizonyára nem fog , és ezen kiadást — mellőzve az apróbb számokat, — 9,000.000-ra tehetjük, ha az összekötő-vasutra fölvett összegeket is számítjuk, és ezen összeggel szemben fog állani az engedélyezett vasutak és az államvasutak jövedelme: én ezt a legkedvezőbb számítással 1874-re alig merem öt milliónál magasabbra venni. Azonban ezen terheket viselnünk kell. Honnan erednek ezen terhek, és különösen még azon terhek, melyek szintén némileg az állampénztárra fognak nehezedni, amelyeket itt föl is emiitettek egyes képviselő urak: az egyes társulatok és vállalkozók utókövetelései ? erre nézve csak azt mondhatom : emlékezzünk vissza mindannyian azon vállalkozási szenvedélyre, a melylyel átalánosságban a kormány és országgyűlés ostromoltatott akkor, midőn igen sok kiadandó munka volt; a legnagyobb könynyelmüséggel, a legnagyobb fölületességgel tették ajánlataikat az illető vállalkozók, csakis oda tekintvén, hogy versenytársaikat leszoríthassák ; nem csoda tehát, hogy ma már, midőn az épités folytán többet kellett befektetni a vállalatokba, mint előre hitték : minden czimet fölkeresnek, hogy az államon nyerjék vissza legalább részét azon hiányzó összegnek, amely egyrészt magának az ajánlatban kitett öszszegnek alacsonyságából ered talán, és némely esetben talán onnan is, mert a vállalkozó már az engedélyezés alkalmával elvonta az épités czéljából az arra szükséges összegek részét. Ezen követelések, melyek eddig hivatalosan tudomásomra jutottak az engedélyezett vasutak részéről: körülbelől 14 millió forintra rúgnak, az államvasutak vállalkozói részéről pedig hat millió nyolczszázezer forintot tesznek. KÉPVH. NAPLÓ. 18ji. VHI. KÖTET. De, tisztelt ház! más dolog követelni, és más dolog arra jogalappal birni. Én tehát, midőn ezt föíemlitni kötelességemnek tartottam: másfelől kötelességemnek tartom megnyugtatni a tisztelt házat, hogy ezen sommának, meggyőződésem szerint aránjdag igen csekély része fog csakugyan kifizetésre kerülni. Én átnézettem ezen számadásokat, és ugy, hiszem, hogy mit a törvényhozás által nem annyira a jogi szempontból, mint főleg az általa kitűzött czél keresztülvihetése szempontjából, és ott, ahol valósággal a vis major esete beállott, — méltányossági szempontból megadandó lészen: azt ma körülbelől 3 millióban fejezhetem ki. Én, tisztelt ház, szintén jönni látom a kérdést, hogy miután majdnem minden vállalatnál volt ily eset : mikép van az, hogy a kormány egyátalában szóba állott ily vállalkozókkal ? Erre egyszerű a felelet, mindaddig, mig nem sikerül oly kormányférfiakat találni, kik a törvényhozás és közönség teljes bizalmát bírják, és annálfogva merhessenek is más utat követni, mint az eddig követett ut: mindaddig ez igy lesz ; mert ma nincsen oly kormányférfi, ki egy munkát verseny nélkül ki merjen adni egy bármily solid vállalkozónak, ha meg van is győződve, hogy nem fog máskép jobb eredményt elérni. A verseny-tárgyalás szabályzatában, igaz: bennfoglaltatok egy pont, amely azt mondja, hogy a kormány nem köteles a legolcsóbb ajánlatot elfogadni; de méltóztassék fölvenni, mi volna állása azon kormányférfiunak, a ki csakugyan nem a legolcsóbbat fogadná el? hacsak feketével fehérre be nem tudna bizonyítani, hogy az, ki ez ajánlatot tette : átalában csaló; de hogy ő a vállalkozók soliditása tekintetbevételével, a solidabb vállalkozónak talán, 1%-al drágább ajánlatát elfogadja, de mert sokkal solidabb, azt nem merné tenni. Nyíltan kimondom, hogy volt egy eset, a midőn én egy munkát kéz alatt megkötött szerződés mellett 200 ezer forinttal olcsóbban adhattam volna ki, mint valósággal kiadtam a verseny-tárgyalás folytán; de nem mertem magamra vállalni azon ostromot, mely ennek folytán engem ért volna. Visszatérve a dolog érdemére, ha már fizetjük ezen nagy kamatokat : gondunk legyen rá, hogy azon vasutak lehetőleg jövedelmezőkké is tétessenek. Erre egész működési időm alatt a legnagyobb gondot forditottam; hanem méltóztassanak fölismerni azon nehézségeket, melyek átalában félig, vagy egy harmadában megnyitott pályáknál fönforognak arra nézve, hogy oly észleletek tétethessenek a forgalmi viszonyokra és kezelésre nézve, melyek alapján határozottan meg lehessen jelölni az utat a pálya további kezelése- és berendezésére nézve. Elismert tény, hogy a forgalomnak csak 3—4 éven át rendes megfigyelése képesít arra, hogy egész biztos38