Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-183
298 183. országos ülés sággal lehessen következtetni mind a tarifák megállapítására, mind az üzlet helyes berendezésére. Azonban annyira sürgősnek láttam, hogy pályáinknál ez érdemben valami történjék, hogy kötelességemnek éreztem már 1872-ről, daczára annak, hogy pályáink egész hosszban 1872-ben, sőt részben csak 1873-ban adattak át a forgalomnak, többféle összeállítást, különböző szempontokból készíttetni, vonatkozva a vitelbérekre, a beladministratióra, a forgalomra nézve stb. Itt tehát van már előttünk, habár csak egy hypotesisen nyugvó alap, melyen megindulhatunk. A tarifa meghatározása átalában a legnehezebb kérdések egyike. E tekintetben meggyőződésem, hogy mai viszonyaink közt a tarifa-kérdést a vasútokra nézve tisztán üzleti kérdésnek tekintem, és azt állítom, hogy azok, kik a kereskedelem és a nemzetgazdaság szempontjából ma már a tarifáknak minden áron való leszállítását kívánják: épen a kereskedelem érdekeit sértik. — Megmondom miért. Az államtól nem lehet kívánni, hogy jelen terheltetése mellett még ujabb és ujabb pályákat építsen, vagy magas garantiákat osztogasson. Azon esetben pedig, ha nem jövedelmező pályáink ijesztő gyanánt állanak a közönség előtt: alig hiszem, hogy vállalkozó akadjon, a ki kamat garantia nélkül uj pályát építene. Már pedig a kereskedelemre nézve kívánatosabb, hogy sok vasút építtessék, mint az, hogy a tarifa 1—2 tizedkrajczárral olcsóbb legyen. Ezt pedig csak azáltal érhetjük el, ha a Magyarországban épült vasutak jövedelmezését ki birjuk mutatni. A tarifára nézetem legyen az egyszerű és világos, hogy az összes kereskedői világ és a nagy közönség is megérthesse; méressék mindenkinek egyforma mértékkel. Ez az, amit. tenni kell és lehet; mert a bonyolult tarifánál az egytized- vagy egyszázadnyi nyereség rendesen nem a termelő, nem a kereskedő, hanem egy pár spediteur zsebében marad. Leghelyesebbnek tartom azon elvet, hogy fizesse minden áru azon költséget, munkát, melybe a tovaszállitás kerül. Vétessék föl tehát az alaptétel, mely átalában minden megindítandó vonat költsége pályamértföldenként ezen alaptételhez, ez által mentől hosszabban futja meg a pályát az áru mázsa mértföldenkint: annyival alacsonyabb lesz vitelbére. A másik alapföltételt abban látom, a tarifrendszer által elősegíteni, hogy mentől kevesebb holtsúlyt vigyen a vonat. Ezért tartom igen fontosnak, hogy például az oly kereskedők, kik 200 mázsát adnak föl egj'-egy kocsi rakományba: árkedvezménybe részesittessenek. Ez által a vonatkihasználás nagyobb mérve fog eléretni, a mire szükséges törekednünk, miután az nálunk alig tesz 50%-ot, pedig mentől inkább kihasználtatik a vodcczember 17. 1873. nat; természetesen annyival az üzleti költségek apadnak. Mindaz azonban, a mit itt elmondtam, csupán a pálya belforgalmi tarifájára, vagyis azon tarifára áll, a melylyel nem köteles versenyezni, mert a verseny esetében tekintettel kell lenni a tarifa megállapításánál arra, hogy a forgalom, ha a viteldijakat bizonyos pontig le nem szállítják, más pályákra fog átmenni. Meddig lehet itt lemenni, e végből szükségesnek tartottam a pálya vonatmozgósitási önköltségeket kidolgoztatni, a vonat teljes kihasználását föltételezve, tekintettel arra, hogy hegyi vagy sikpályáróí van-e szó. Eszerint egytől egész kéttized krajczár azon minimum, melybe a vonatmozgósitás, azaz csak az anyagelhasznáíás és a személyzeti mértföldpénzt számítva egy mázsa mértföldenként kerül. E tételben tehát a közigazgatási költség hányada sem foglaltatik; de ha egy kevés forgalmú pályánál megnyerhetjük két-, három- négyszázezer mázsának szállítását az által, ha számukra a viteldijat ezen önköltségeken fölül csak egy, bár pár 10-ed krajczárral magasabban állapítjuk meg, ha az összes üzleti költségek nem fedeztetnének is: ez még mindig nyereség. Áz 1872. évi forgalomnál arra, hogy a vonatmozgósitási költség födöztessék, miután a vonatok nem teljesen lesznek kihasználva, egy mázsának 0. 35 —0. 78 krajczárig kellett volna a különböző pályákra fizetni; arra pedig, hogy az összes üzleti költségek födözve legyenek: egy mázsának mértföldenként 0. 88 krajczártól egész 1. 87 krajczárig kellet fizetni, mely esetben azonban a pálya semmi tiszta jövedelmet nem adott volna. Arra nézve, tisztelt ház, mik a föltételei, hogy a bruttojövedelem nagy legyen : körülbeíől elmondtam nézetemet, hogy pedig ebből a tiszta jövedelem mentől nagyobb legyen, természetesen a helyes beligazgatásnak és az üzlet berendezésének a föladata. Elismerem, hogy az üzlet berendezésével lehetnének pályáink takarékosabbak; de rájuk nézve fön állanak még a kezdet nehézsége szülte sok terhes kötelezettségek. Figyelmeztetnem kell azonban egyre, és ez az, hogy addig, mig összes pályáinknak dologi kiadásai 24 millión fölül mennek : a központi igazgatás költségei összes pályáinknál 2,583.000 forintot tesznek; tehát tulaj donképen nem annyira a központban való személyzet apasztására vagy nem apasztására kell a fősúlyt fektetni; de kell arra, hogy a dologi kiadások takarékosan kezeltessenek, hol igen sokszor egy pár ezer firinttal több kiadás a központban egy kitűnőbb ember számára százezrekre menő megtakarítást eszközölhet. (Helyeslés.) Mindaddig, mig e pályák a kamatbiztositást igénybe veszik: nagyon természetes, hogy az államnak, illető-
