Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-182
182. országos ülés deczember 16. 1873. 267 és rendbehozza. Azon javitások, melyeket eddig tettek: nem javítanak a helyzeten. Miért? Mert először a helyzet oly nagyon rósz, hogy kis javítás által nem lehet rajta sokat segiteni; de másodszor nem javítanak rajta, mert — mint kitűnik, nem a pénzügyi bizottság tárgyalásaiból, nem a parlamenti tárgyalásokból, hanem kitűnik a Deák-körnek conferentiáiból, — még azonf reductiok sem őszinték, még azok sem mennek azon határig, ameddig kellene, mert Zsedényi képviselő ur még 4—5 milliónyi reductiot akar indítványozni. Tehát még a pénzügyi bizottság egy kitűnő tagja szerint is lehet még reducálni, anélkül, hogy a közigazgatás kárt szenvedjen. Én, tisztelt ház! mint előttem szóló Simonyi Lajos képviselő ur mondotta, csak az összes rendszer-változtatástól várhatok javulást. A jelen pénzügyi, közigazgatási, valamint törvénykezési szervezet olyan, mely mellett lehetetlen, hogy mi költségvetésünket rendben tartsuk. De ha azt mondhatná a kormány, hogy legalább a közigazgatás és igazságszolgáltatás az országban jó, hogy a szükségletnek megfelel, hogy az ország népét kielégíti: akkor legalább azt fognók mondani: sokba kerül, de mindenesetre áldásíhozó. Hanem ellenkezőleg vagyunk. Mindenki elismeri, hogy a közigazgatás soha nem volt roszabb, mint most; mindenki panaszkodik ezért, és önök még csak tagadni sem merik; és mindenki elismeri azt is, hogy az igazságszolgáltatás nehezebb, bonyolodottabb, hiányosabb, mint valaha volt. Tehát, tisztelt ház! ha akarunk a dolgon segiteni : változtatni kell a rendszeren, megtakarításokat csak gyökeres reformok által lehet tenni. Azt mondja a minister ur, hogy ezt nem lehet egyszerre. Ugy hiszem, kilátásban van, munkában van a rendszer-változtatás több oldalról. Igen, de mily rendszer-változtatás kell nekünk arra, hogy Magyarországon segiteni lehessen? Gyökeres rendszerváltoztatás. Én nem mondom, hogy az én nézetem erre leghelyesebb; — én ugyan helyesnek tartom, különben nem fognám előterjeszteni; — hanem azt mondom, nekünk arra, hogy rendbehozzuk hazánk financziáit és közigazgatását: le kell rontanunk azt, amit önök hét éven át vaskövetkezetességgel, de minden megfontolás nélkül, más nemzetek majmolásával alkottak. (Helyeslés a szélső-bal oldalon. Mozgás a jobb oldalon.) Mindazon törvények, uraim, melyeket önök átültettek más országokból, nem nekünk valók. Megmondták azt oly férfiak, kik a törvénytudományról évek óta gondolkoztak, kik a törvénytudománynak philosophiáját megírták. Megmondta például Montesquieu, hogy igen ritka eset az, hogy egyik nemzetnek szóló törvény, mely ott jó, a másik nemzetre is jó volna. Önök, uraim, mit tettek? Hiszen én elrémültem, mikor e házban hallottam, mikép codificámak. Előveszik a svájczi, a würtembergi, a hannoveri törvényeket, a code Napoleon-t, és azután azokból összeállítanak egy codexet számunkra. Hisz ez nem codificatio: ez compilatio! És ilyen volt az önök összes törvényhozási működése. Ezt tehát le kell rontani következetesen és visszaállítani, — kinövéseinek és hiányainak orvoslása és javítása mellett —• azon régi rendszert, mely mellett Magyarország ezer évig fönnállt. Vissza kell állítani a megyei rendszert. (Helyeslés balról.) Nem kinövéseivel ; hanem vissza kell állítani törvényhatósági tevékenységét, egyesíteni kell, amennyire csak lehetséges, az igazságszolgáltatás hátránya, kára nélkül, az igazságszolgáltatást a közigazgatással. (Helyeslés a szélsö-bal oldalon) A megyékre kell bízni az adó behajtását. A megyékre kell bizni az utak készítését. S a megyékre kell bizni a népnevelés fölügyeletét. {Helyeslés bal felől.) Azok, a kik a megyékben nem éltek, kik azt nem ismerik, azok nem competensek annak megítélésére. Voltak a megyéknek hibái, kinövései. Ezeket javítani kell is, lehet is. De oly testületeket alkotni a megyékből, mint minőket önök alkottak: az hallatlan. Hiszen most senki sem akar résztvenni a megyékben, senki nem akar dolgozni a megyékben, csak az önök tisztviselői, hivatalnokai. Vagy talán önök ezt kívánták előidézni ? Ha igen: nagyrészben ezéljukat elérték. Csakis ennek tulajdonitható az, ami az utolsó választásoknál történt. Mondom, tisztelt ház! a megyéknek régi hatóságaikba visszahelyezését, — ismétlem, hiányaiknak és kinövéseiknek javításával, — én első lépésnek tartom arra nézve, hogy hazánk ügyei mind közigazgatási és igazságszolgáltatási, mind pénzügyi tekintetben rendeztessenek. Azután, tisztelt ház! ha gazdálkodni akarnak, ne azt mondják, hogy a minister saját initiativájából a pénzügyi bizottságba jött, és azt mondta: én leengedek az én tárczámból 2°/ 0-t. Ennek nincs értelme; hanem ne tartsunk két nagy hadsereget. Két nagy hadsereg sokkal gazdagabb, vagyonosabb nemzetet is megölne, mint mi vagyunk. Méltóztassanak megnézni azon arányt: mi több, mint 300 ezer embert adunk a közös hadseregbe. Itthon körülbelül 200 ezer honvédet tartunk. Ez lehetetlen; mert vagy tartsuk meg az egyiket, vagy tartsuk meg a másikat; igen természetes, hogy én, ha a kettő között választás volna : azt mondanám, hogy tartsuk meg a honvédeket, nem csupán szervezetéért, mert azt tökéletesnek nem tartom; de főleg azért, mert ezen institutio azonkívül, hogy nemzeti, hogy nem rontja a nemzetiségi érzelmet a katonában : nem is fosztja meg a hazát oly sok munkás kéztől, mint amemryitől megfosztja az fönálló rendes hadsereg. 34*
