Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

182. országos ülés deczember 16. 1873. 263 lőtt tisztelt képviselő ur beszédében részint a pártoknak belső életére, részint a kormányzatnak irányzatára, működésére és elveire nézve tett némely megjegyzéseket; megjegyzéseket, melyek, amenynyiben pártokra vonatkoznak, ugy hiszem, válasz nélkül hagyhatók. Olyanok azok, amelyek minden egyes párt belső életébe tartozván, véleményem szerűit nyilvános discussio tárgyát a parlamentben nem képezhetik. {Helyeslés jobb felöl.) Ami a kormányzatnak irányzatát illeti, azt kívánta a tisztelt képviselő ur, hogy mindenekelőtt a rendszernek változtatása történjék; történjék kellő tekintettel az országra nézve szükséges takarékosságra. Könnyű kimondani aszót: „rendszer-változás." (Mozgás a bal oldalon. Halljuk] jobb felől.) De meg kell határozni (Halljuk!) annak értelmét, meg kell határozni annak körét. Mit jelent a rendszer-változtatás ? rendszerváltoztatás a közigazgatásban, rendszerváltoztatás a törvénykezésben, rendszerváltoztatás a köztörvényhatőságok, a községek életében, a pénzügyi s minden adniinistrationak ágában ? Igenis, ahol hiba van: ott a változásnak meg kell történni; de azt el fogják önök ismerni, hogy ez nem egy hétnek, nem egy hónapnak, hanem éveknek munkája, (ügy van! jobb felöl)_ Hogy a kormánynak ez iránt intentioja, akaratja, szándéka van: erre nézve adatokkal szolgálhatok, és adatokkal is fogok szolgálni még ezen ülésszak alatt. Az mondatott: reformálni kell a központi igazgatást. Igen ; de a központi igazgatás nem egy évnek eredménye, hanem az évek hosszú során át fejlődött, és ennélfogva oly gépezet, ahol a változtatás, hacsak rontani nem akarunk, a kellő óvatossággal eszközlendő. Könnyű annak, ki a közigazgatásnak gépezetét, szerkezetét, annak minden egyes részeit, annak befolyását az egyeseknek soregésznek igazgatására részletesen nem ismeri, könnyű annak azt mondani: ,változtatni kell, még pedig rögtön.' Igenis változtatni kell; de oly módon, hogy az összes igazgatás gépezetének lényeges átalakítása által addig, míg ez megtörténhetik: az igazgatás magában kárt ne szenvedjen. Hogy ez megtörténhessék, a ministeriumok kebelében a tanácskozások megkezdettek ; ki volt küldve egy külön bizottság, mely az elveket megállapította, s annak nyomán annak idejében történendnek meg az előterjesztések. Mit értünk mi a lehető rendszer-változtatás alatt a munkipiumokra nézve: arról tanúságot tesznek majd azon beadványok, amelyeket a belügyminister annak idejében a háznak be fog mutatni. Ezzel összefüggésben lesznek azon változtatások is, melyeket, a főelvek megváltoztatása nélkül, a törvénykezés körül lehet és kell eszközölni. Hogy mindezen változtatásoknál, amelyek a rendszernek átidomitását, tekintetttel az ország szükségletére, fogják eredménj^ezni, — reménylem, hogy fogják eredményezni, — kellő tekintet lesz a takarékosságra : arról, ugy hiszem, már azért sem kell itt ujabb biztosítást adni, minthogy a pénzügyi bizottság mostani tárgyalásainál is a kormány jelét adta annak, hogy ott, ahol lehet takarítani, ezt szívesen teszi, sőt tenni kötelességének ismeri. A törlések legnagyobb része a kormány indítványára történt, s ahol a pénzügyi bizottság részéről inditványoztatott: a kormány egész készséggel hozzájárult. Abban az egyetlenegy pontban, melyben különbség volt a véleményben, tudniillik a honvédelmi ministeriumra nézve, abban is tegnap a honvédelmi minister, tekintve a helyzet czélszerüségét: egész készséggel hozzájárnlt a törléshez. Ami tehát a takarékossági szempontot illeti: ezt szem előtt tartottuk, szem előtt tartotta mindenikünk. Meg fogják ezt mutatni a zárszámadások is, melyek azt fogják tanúsítani, hogy ahol lehetett, ahol módjában volt: nindegyikünk az előirányzat keretén belül is azon volt, hogy takarékosan járjon cl. A rendszer-változtatásra nézve tehát, ha az, tekintettel a kormányzat szükségleteire, az ország állapotára nézve ugy történik, hogy nagyobb megrázkódtatás ne idéztessék elő : ugy gondolom, véle! mcnykülönbség nincs ; amint nincs, ugy hiszem, a takarékosságra nézve sem. Ami már most azt illeti, amit Simonyi Lajos báró oly különösen kiemelt, hogy én tegnap az eddigi irányzatot hangsúlyoztam volna, anélkül, hogy arra meg lettem volna bizva: én ugy hiszem, hogy aki azokat, miket utóbb mondtam, kellőleg meggondolta, megérthette, hogy mit értettem az „irányzat" alatt. Hogy nem értettem azt, hogy ne legyünk takarékosak , nem értettem azt, hogy a rendszert nem kell megváltoztatni: azt azokból, amiket hozzáadtam, világosan lehetett következtetni. Én azt mondtam: az irányzat abban áll, hogy mi intézményeinket tovább is fejleszszük alkotmányunk szellemében, országunk szükségleteinek megfelelőleg, azaz anyagi és szellemi erejéhez képest. (Tetszés jobb felől.) Az irányzat alatt én a politikai irányzatot értettem, azon irányzatot, melyet ennek a háznak többsége követett, melyhez mi tartozunk, és mely irányzatot a politikai elvet tekintve, azt hiszem, követni azontúl is fogja. (Helyeslés jobb felől.) Ez volt az irányzat, melyet jelöltem; sem azt nem akartam ez által kimondani, hogy a rendszerben, a közigazgatás rendszerében, nem szándékozunk változtatást tenni; sem azt, hogy nem akarunk