Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

264 182. országos ülés deczember 16. 1873. takarékoskodni; mind a kettő szükséges; de az irány­zatot én abban találom,hogy fejlesszük intézményein­ket, fejleszszük ugy, mint az alkotmányos szabad­ságnak igényei megkívánják ; de másrészt tekintet­tel országunk viszonyaira, körülményeire, azaz szel­lemi s anyagi képessége és erejére. Ezt világosan kifejtettem; hogy a tisztelt báró ur ezt nem ér­tette ugy, amint én akartam értetni : egyrészt saj­nálom, de ezen magyarázattal tartoztam. (Élénk he­lyeslés és tetszés jobb felől.) Simonyi Ernő: Tisztelt ház ! Az előttem szóló minister urnák előadására kénytelen vagyok néhány megjegyzést tenni, mielőtt magára a tárgyra áttérnék. Az igazságügyminister ur az imént mon­dott beszédének elején azt mondotta, hogy a pár­tok belső élete a parlament vitatkozási tárgyát nem képezheti. Ezeket mondotta azon megjegyzésekre, melyeket a Deák-körre nézve tett Simonyi Lajos képviselő ur. Igaza van a minister urnák; a mennyire a pártok belélete tisztán magánkörök elé tartozó tárgyak megvitatására szoritkozik, abba a parlamentnek beleszólása nincsen; mert, amint nekem magamnak jogom van gondoskodni az országgyűlési teendőkről, akár egy-két barátommal vagy többel tanácskozom fölöttük: abba beleszólása a parlament­nek nincsen. De mikor egy magán-társulat, egy pártkör oly hatóságot gyakorol, mely a parlament hatását tö­kéletesen megsemmisíti, paraíyzálja: akkor a parla­ment vagy beismeri a maga existentiájának fölös­legességét, vagy be kell szólnia az ily pártvissza­élésekbe. (Helyeslés bal felől.) Soha semmiféle par­lamentalis országban nem történt az, hogy ministe­rek betűről betűre, §-ról §-ra alakították volna át az általuk bemutatott törvényjavaslatokat egy párt­értekezleten ; soha minister egy pártértekezleten tör­vényjavaslatot be nem terjesztett, mielőtt azt az országgyűlésnek bemutatta volna. Nálunk ez más­kép van ; nálunk a párt nemcsak megbírálja, meg­vitatja, de el is veti a minister törvényjavaslatát, sőt bizottságot küld ki annak átalakítására vagy újraszerkesztésére; e bizottságnak jelentését az or­szág költségén kinyomatja, és a ház tagjai közt szét­osztatja, és a párt tagjai azután ezt kényszeritik reá az osztályokra, a képviselőházra tárgyalás alapjául. Ez, uraim, a parlamentalismus nulliíicatioja; ez a parlamentalismus tökéletes lerontása. S mikor a dolgok egyszer ennyire fejlődtek egy pártban: akkor a parlamentnek ne legyen hozzászólása? Engedel­met kérek, nekem más fölfogásom van a parlament jogáról és kötelességéről; ha ily esetben a parla­ment nem szólna bele, nem teljesítené köteles­ségét, nem érdemli meg existentiáját. (Igazi bal felöl.) Sokat lehetne beszélni ezen eljárásnak eredményéről, s e tekintetben nem szükség messzire mennünk; nézzük meg csak a Deák-kör utolsó párt­értekezletét, midőn ezen budget volt tárgyalás alatt; a Deák-körben ugyan mi történt? Először Zsedényi képviselő ur bejelentette, hogy szükségesnek tartj a, múlhatatlannak tartja, s a házban in­dítványt akart, tenni az iránt, hogy a pénzügyi bizottság által javasolt 2 — 3 milliónyi levonás még 4—5 mil­lióval megtoldassék ; azaz, hogy 4—5 millióval több gazdálkodtassék. De ez rettenetes ellenzésre talált a Deák-körben, és amit előbb Zsedényi mint elke­rülhetlen szükségesnek jelentett ki, és kimondá, hogy azt a házban indítványozni fogja: később kinyilat­koztatá, hogy az igazságügyminister biztatása, és a tapasztalt ellenzés folytán, melylyel a Deákkörben találkozott, indítványát visszaveszi. (Közbeszólás jobb felől: Joga volt hozzá! Zaj a szélső bal ol­dalon.) És igy az ország megfosztatott a pénzügyi bizottság egy kitűnő tagja véleményének meghall­gatása érvényesítésétől. Mi történt továbbá? A honvédelmi minister kijelentette, hogy ő okvetlenül szükségesnek tartja a 18 lovas-század fölállítását, s ettől el nem áll. De rábe­szélés folytán azt mondja, hogy bármiként volna is meggyőződve : ő maga a párt akaratában kénytelen lesz megnyugodni. (Nevetés, zaj a szélső baloldalon.) így ministeri felelősség, parlamentalismus, mely egy párt, egy magán-kör tanácskozóinak akaratában kénytelen megnyugodni s azért a felelősséget elvállalni: nem képzelhető. (Nevetés a szélső bal oldalon. Fölkiáltá­sok jobb felöl: Nagyon helyesl) És hogyan vállalja el a felelősséget? Kijelenti, hogy kötelességének tartja abba, tudniillik a párt akaratába belenyu­godni ; de ha a párt igy határoz: maradjanak azután tömören a határozat mellett. Tehát összebeszélnek. A minister azt mondja: Én megteszem, amit ti reám parancsoltok meggyőződésem ellen is, de az­után tömörüljetek támogatásomra. (Derültség jobb felől. Fölkiáltások: Nagyon természetes! JEllennion­dások a szélső bal oldalon.) Meglehet, uraim, és meg vagyok győződve, hogy önök közt sokan tiszta meggyőződésből he­lyesnek tartják ezen eljárást; de én azt a haza jóléte elleni összeesküvésnek tekintem. (Igaz !a szélső baloldalon. Ellenmondás jobbfelöl.) Ha a Deák-kör határozatai döntők: akkor szükség parlamentre egy­átalán nincs; meg vagyok győződve, hogy nem egy képviselő ur, ki helyeslőleg integet, hogy nincs rá szükség, ebbe tökéletesen belenyugszik; de vajon aztán az ország Csemeghy képviselő ur kormányzá­sába is bele fog-e nyugodni: azt már nem tudom. (Derültség.) Vannak, uraim, a Deák-körnek tagjai, számos tagjai, kik előtt én tisztelettel hajlom meg, s kikről tudom, hogy amit tesznek, azt meggyőződésből te­szik; de másrészről azt is tudom, hogy ezek nem azok, akik a Deák-körben a többséget képezik; ha­nem azok, kik a képviselői álláson kivül más állást

Next

/
Oldalképek
Tartalom