Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-182

262 182. országos ülés deczeiuber 16. 1873. lás alapjául még nem involválja azt, hogy az által, hogy mi azt elfogadjuk, egyszersmind bizalmi nyilatkozatot teszünk a kormány irányában : mert ez sem a bizalommal, sem a bizalmatlansággal összeköttetésben nincs; mert a bizalmi kérdésről csak e törvény alkalmazásakor, az ugynevezett apropriationál lesz szó, — mondom ez okoknál fogva a jelentést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. Igaz, hogy azon tételekben, melyeket az országgyűlés állapit meg : nagyobb megtakarítás alig reményelhető; de vannak azon kivül kiadások, melyekben csakugyan lenne eszközölhető megtakarítás. Ezek az ugynevezett közösügyi költségek. Nem képzelhetem, hogy midőn az ország még a szükséges kiadásokat is megvonja magától és csak a legszükségesebbekre szorítkozik : akkor a közösügyi kiadások, egész mennyiségökben és nagyságukban föntartassanak, hogy azon kiadások, melyek közül a rendes 100, a rendkívüli 10 millió, változatlanul megmaradjanak. Mi a közös külügyministeriumot illeti, ott megvallom én sem tartok nagy összegeket megtakarithatóknak. Hanem a közös pénzügyekben és a közös hadügyben csak ugyan lehetne megtakarításokat eszközölni. Őszintén óhajtom, hogy azon két államnak, mely a monarchiát képezi, a magyar államnak és az osztrák államnak legyen egy-egy erős hadserege, melyek ő felsége egységes vezérlete alatt kölcsönösen legyenek képesek megvédeni mindkét állam területét és kölcsönösen és közösen legyenek képesek megvédeni ő felségének a magyar királynak és az osztrák császárnak mindkét trónját. De épen azért, mert ezt óhajtom: egyszersmind a legszigorúbb takarékosságot kell kívánom a magyar állam háztartásban és pedig azért ; mert én azt hiszem, hogy csak egy, rendes pénzviszonyokkal rendelkező állam képes föntartani nagy hadsereget: mert egy állam, mely pénzügyileg és anyagilag ki van merülve, mind háborút sikerrel vinni, mind az országot védeni képtelen. Én azt hiszem, hogy a közös költségekben megtakarítás volna eszközölhető anélkül, hogy a fönnálló törvények legkevésbé csonkitassanak, vagy megváltoztattassanak ; sőt kimondom őszintén, hogy az 1867. évi XII törvényczikk keretén belül is volna eszközölhető és pedig akként, hogy a magyar kormány érintkezésbe tenné magát az osztrák kormánynyal, és figyelmeztetné országunknak nem kedvező anyagi helyzetére és rábírná, hogy azon parlamentben, melyben a szomszéd kormánynak mindenesetre többséggel kell bírnia, (keresztülvigye a megtakarítást, Nem kívánom én azt, hogy önök a tisztelt jobb oldal, e tekintetben nyilatkozzanak; de meg vagyok győződve, hogy ezt önök is őszintén óhajtják és elvárják a kormánytól, hogy ezen lépéseket megtegye, melyek mindenesetre kell, hogy bizonyos ildomossággal megtétessenek; de alig hiszem, hogy e jelen kormány, melynek, a maga föntartása végett más gondjai vannak, ezen fontos lépést megtegye. Nem elég tisztelt ház! kimondanunk, hogy elismerjük a hibákat, hanem ki kell jelölni a helyes irányt és követni is azt. Nincs többé hét évünk, hogy azon sebeket meggyógyítsuk, melyeket hét év alatt az ország testén ütöttünk. Alig van azok gyógyítására hét hónapunk, mert ezen hét hó alatt kell eszközölni azt, hogy 1875-ben az államháztartásban az egyensúly helyreállitva legyen, mert azon kölcsönt, mely az országgyűlés által legközelebb megszavaztatott: Magyarország nem mint állam nyerte, hanem nyerte azt Magyarország mint földbitokos. Magyarországnak mint államnak ez idő szerint hitele nincsen, mint birtokosnak pedig hitele e kölcsönnel ki van merítve, s így ha az államtartásban az egyensúlyt nem állítjuk helyre: akkor csakugyan a végbomlás fog bekövetkezni. Ha továbbra is folytatjuk a mostani irányt, ha nem ragadtatik ki az ország mostani helyzetéből, mit fog mondani a világ? Azt fogja mondani, hogy azon Magyarország, mely ezer éven át vitézséggel és bölcsességgel föntudta magát tartani, rövid hét év alatt, midőn alkotmányosan kormányoztatott, és midőn ez helyes külügyi politika következtében, mely megmentett bennünket minden helytelen beavatkozástól és minden megtámadástól a legnagyobb békében élt és hozzá még jó évei is voltak, alkotmányos kormány mellett mondom: mégis oda jutott, hogy most anyagilag fog összeroskadni. De mit fog mondani az ország, mely mindenesetre követelheti az országgyűléstől, hogy gondoskodjék arról, hogy a jelen helyzetből kiragadtassék ? Én azért tisztelt ház! egész tisztelettel, de komolyan fölkérem önöket, a tisztelt többséget, hogy vagy lépjenek föl erélyesen s tömörüljenek, lépjenek az üdvös reformok terére, alakítsanak egy erős kormányt, mely biztos kézzel intézze az ország ügyeit, vagy ha ez nem volna lehetséges: akkor organisálják, szervezzék pártjukat újból, küszöböljék k az akadályokat, amelyek e pártban netalán léteznek. Ne féljenek attól, hogy ez esetben többségben nem fognak lenni, mert önök jól ismerik, s én sem akarom kétségbe vonni, azon vonzó erőt, amelyet a többség mindig gyakorol a hozzá közeledőkre. Hanem ha önök nem birnak sem erélyesen föllépni és egy erős kormányt, mely javulást eszközölhetne, előállítani, sem újraszervezni nem tudják pártjukat: akkor őszintén kimondom, nincs egyéb hátra, minthogy abdikáljanak és mondják azt, hogy ,többségünk van ugyan, de kormányozni nem tudunk." (Élénk tetszés bal felől.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Tisztelt ház! (Halljuk!) Az előttem szó-