Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-182
182. országos ülés deczember 16. 1873. 261 nem viseltetnek nagyobb bizalommal, mint én, ki az ellenzék padjain ülök. Továbbá igen nagy hátrány az, is hogy a Deákpártban mindig vannak vezérlő férfiak, kik tárezát nem vállalnak, és igy habár azon pártnak mindenesetre igen tiszteletre méltó és nagytehetségű férfiai ülnek a kormányon: ennek az az eredménye, hogy ezen vezérférfiak protectiójából vannak az illetők helyeiken, és azon gyámság, mely rájuk ólomsulylyal nehezül: gátojla tevékenységükben. Továbbá igen nehéz állása van a kormánynak azon zilált helyzetnél fogva, melyben jelenleg az igen tisztelt Deák-párt létezik. Mindenki tudja és különböző kép magyarázza, ennek indokát. Vannak sokan és különösen a kormánypárti lapok vagyis azok, melyek a kormánynyal összeköttetésben vannak, akik azt mondják, hogy azon ziláltságnak oka az, hogy vannak igen sok ambitiosus férfiai a Deákpártnak, kik egyéni súlyukat akarják érvényesíteni, és hogy léteznek kisebb-nagyobb intriguák, melyek a kormány tekintélyét és állását aláássák. Én, amint Móricz Pál tisztelt társam is tegnapi beszédében kifejezé, én magasabb indokokból vélem magyarázhatónak azon ziláltságot, a párt-fegyelem lazultságát, mely jelenleg a Deák-pártban tapasztalható. Magyarázom tudniillik onnét, hogy a jelenlegi állapottal senki sincs megelégedve az országban; mindenki aggodalommal tekint arra, és ennek következtében azon férfiak, kik a Deák-pártot képezik, az én igen tisztelt képviselőtársaim, hasonlóképen elégedetlenek a dolgok jelen menetével épen ugy mint mindenki a hazában. Csak nem lehet a Deákpárt azon oázis, melyben egyedül ülnek elégedett férfiak egymás mellett. Ezen nehézségek mellett azonban meg van a hangulatban, mely jelenleg uralkodik, azon igen helyes nézet, hogy csakugyan javítani kell a helyzeten, és hogy a múltban igen sok hiba követtetett el; de vannak igen sokan, a többség részéről, kik azt mondják, hogy igaz, hibázott a többség; de hibázott a kisebbség, azaz az ellenzék is. Én kimondom abbeli' őszinte nézetemet, hogy én ezen eljárást sem helyesnek, de lovagiasnak sem tartom. Minden parlamentben a többség határoz az ügyek fölött, az intézi az országnak sorsát, és ennek következtében, valamint ha valami jól történik: az a többségnek dicsősége; ugy, ha valami nem jól történik: azért a többség vállalja el a felelősséget. Azon időben, midőn ily intézmények létesíttettek, melyeket mi nem helyeseltünk, midőn mi azt nyilvánítottuk, hogy ezek következéseért a felelősséget magunkra nem vállaljuk, akkor azt felelték : a felelőséget magunkra fogjuk vállalni minden körülmények között. És most midőn a felelősség nehéz órája csakugyan bekövetkezett: önök ezen felelősségnek egy részét ránk akarják hárítani. De tisztelt ház! nem helyes ezen vélemény azért sem, mert kimondom őszintén, hogy ezen állítás nem is igaz. Mert a törvényhatóságok rendezésénél, midőn mi az önkormányzatra akartuk állapítani az államszervezetet, mellőzni akartuk a bureaucratiát, midőn az igazságszolgáltatás volt rendezendő az országban, és mi jobb kezelést ajánlottunk: ellenkező véleményben volt a többség. Az ellenzék azon tagjai, kik a pénzügyi bizottságban résztvettek: a takarékosság szempontjából külön véleményt adtak be; de azt önök leszavazták. Ennek következtében azon állítás, hogy mi részesei vagyunk a jelen helyzet előidézésének: az nézetem szerint igazságosnak nem mondható. De kimondom azt is, hogy nincs is arra szüksége a tisztelt többségnek, hogy részeseket keressen az elkövetett hibákban; mert, ha önök az üdvös reformok terére lépnek, ha követik a józan takarékosság elvét, ha erős tettre képes kormányt alakítanak, ha az eddiginél jobb viszonyokat fognak e hazában előidézni: biztosithatom önöket, hogy a haza a legnagyobb készséggel meg fogja önöknek bocsátaui azon hibákat melyeket eddig elkövettek. Hogy a mostani rendszer mennj-ire fön nem tartható, azt eléggé bizonyítja a pénzügyi bizottság jelentése. Mert tagadhatatlan az, hogy azon képviselőtársaink, kiket a pénzügyi bizottságba kiküldöttünk, nagy forgalommal és szakértelemmel működtek, és meg vagyok győződve, készek voltak arra, hogy mindent elkövessenek a legnagyobb takarókosság eszközlésére. És mégis mi az eredmény? Az hogy csupán 2,600.000 frtot birtak megtakarítani, s magam is azt hiszem, hogy nagyobb összeg alig takarítható meg; mert míg ezen rendszer fönn áll: addig takarékosságról ne is álmodjunk. Ha ezen rendszer fönmarad: nagyobb takarékosságot mi nem fogunk birni eszközölni. Midőn a pénzügyi bizottság jelentéséről szólok, egyszersmind kijelentem azt is, hogy a pénzügyi bizottság jelentését átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom, és pedig elfogadom azért, mert beismerem, hogy a rendszer a jövő 1874-ik évben csakugyan nem változtatható meg s ennek következtében az országnak csakugyan szüksége van ezen kiadásokra, s szüksége van arra, hogy azon bevételek, melyek a pénzügyi bizottság jelentésében foglaltatnak, csakugyan megszavaztassanak. De elfogadom a részletes tárgyalás alapjául azért is, mert ellenkező esetben a jövő 1874-ik évben addig, mig a rendes költségvetés megállapittatnék, az ezen évre megszavazott költségvetés szerint kellene a kormánynak, — bármilyen legyen az — kormányozni, és én e tekintetben a kormánynak fölhatalmazást adni nem akarok. Ez okoknál fogva, s ezekhez még hozzátéve azt, hogy a jelentés elfogadása a részletes tárgya-
