Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-182
260 182. országos ülés deczeinber 16. 1873. következtében indítványát kénytelen mindenki viszszavonni. Mint előbb említem, ezen igen fontos ügy tárgyalásánál, melynél döntő szava volna a pénzűgyministernek, pénzügyminister nincs; mert mindnyájan igen jól tudjuk, hogy Kerkapoly pénzügyministeri állásáról lemondott. Ez ellen nem lehet kifogásunk ; (Bal felől derültség.) mert igaz, hogy a legutóbbi nagy kölcsönre vonatkozó törvényjavaslata, melyet a háznak bemutatott, többséggel elfogadtatott; de azért igen helyes eljárásnak tartom azt, hogy azon pénzügyminister, kinek pénzügyi politikája arra kényszerité az országot, hogy egy olyan nyomasztó és — kimondom — hitelét megszégyenítő kölcsönt kénytelen, a kényszerhelyzet következtében elvállalni, mint legutóbb a 153 milliós kölcsön, hogy azon pénzügyminister helyét többé meg nem tarthatja. De továbbá miképen jár el a kormány? Nem nyilatkozik az országgyűlés előtt, mert — kimondom, — vagy nem tudja, vagy nem tartja az országgyűlést erre érdemesnek; miután azon rövid nyilatkozat, melyet Pauler tisztelt igazságügyminister tett, valójában nem tekinthető a kormány nyilatkozatának. Azon nyilatkozat, melyet a tisztelt igazságügyminister tett, átalános megdöbbenéssel fogadtatott, és megvallom őszintén, én is csodálkozással és némi megindulással hallottam. Az igen tisztelt igazságügyminister ur ugy nyilatkozott, mintha egy távol vidékből szállna le hozzánk, egy oly vidékből, a melybe még nem hatolt át hire az eddig követett irány következtében Magyarországra nézve beállt szomorú helyzetnek; oly vidékből, melyben nem tudják, hogy a legutóbbi kölcsönre vonatkozó törvényjavaslat tárgyalása alkalmával még azok is, kik azt pártolták, kimondták azt, hogy gyökeresen meg kell változtatni az államszervezetet ; gyökeres módokat kell alkalmazni arra nézve, hogy államháztartásunk rendeztessék, és csak a kényszernek engedve fogadták el a törvényjavaslatot. De kimondom egyszersmind azt is, hogy a tiszteit igazságügyminister ur tett nyilatkozatával, midőn tudniillik azt monda, hogy föntartva az alapot, melyet ugyan senki nem támad meg, követni akarja az eddig követett irányt: merő ellentétbe helyezte magát a pénzügyi bizottság előadójával; inert a pénzügyi bizottság előadója kifejezte a pénzügyi bizottságnak azon véleményét, hogy háztartásunkat gyökeresen rendezni, szabályozni kell. De továbbá kimondom azt is, sőt megvallva őszintén, kételkedem abban, hogy a tisztelt ministerelnök ur — ki nagy sajnálatunkra egészségi állapotánál fogva akadályozva van abban, hogy a gyűlésben megjelenhessen: ezen nyilatkozattételre megbízta volna az igen tisztelt igazságügyi minister urat. Mert mit mondott a tisztelt ministerelnök ur ezen ülésszak kezdetén ? Azt mondta, hogy az eddigi irányt meg kell változtatni, takarékosságot kell alkalmazni, és átalában ajánlotta és reménybe is helyezte azt, hogy csakugyan az eddigi irány nem fog továbbra követtetni. Én részemről nem vagyok följogosítva arra, hogy az igen tisztelt ministerelnök urnák őszinteségében a legkevésbé is kételkedjem, és igen különös eljárás is volna az, hogy az igen tisztelt ministerelnök ur az előtt, mielőtt a kölcsön meg lett szavazva, megígérte volna az országnak, hogy a takarékosság ösvényére fog térni, és most, midőn a kölcsön már megszavaztatott: akkor azzal bizná meg egyik ministertársát, hogy a kölcsön megszavaztatván, fogjuk továbbra is folytatni az eddigi irányt. Kérem a tisztelt házat, és illetőleg azon kérdést vetem föl, hogy azon kormánynak, mely ily nehéz körülények közt ily fontos ügy tárgyalásánál ekkép lép föl az ország szine előtt, és ily magaviseletet tanusit az országgyűlésen, hogy azon kormánynak lehet-e kellő tekintélye az országban és az országon kivül? Lehet-e egy országnak és egy kormánynak, mely igy jár el, jobb hitele, mint 12%. (Tetszés bal felől.) De lehet-e kellő bizalom az ily kormány irányában? leaz, hogy legközelebb is az igen tisztelt többség a Szlávy-ministeriumnak bizalmat szavazott; de épen ez eléggé jellemzi ezen kabinet ingatag helyzetét. A tisztelt többség a ministerium irányában mindég bizalommal viseltetett, és ezt ki is nyilatkoztatta, és mindamellett számtalan férfiú kihűlt már a ministerek sorából. Az igen tisztelt többség Lónyay Menyhért gróf urnák is, midőn ministerelnök volt, bizalmat szavazott, és néhány nap múlva Lónyay Menyhért gróf ur ministerElnök: székét elhagyni volt kénytelen. Ha az igen tisztelt többség még egyszer fog bizalmat szavazni a Szlávy kabinetnek: akkor biztosan tudjuk, hogy nemsokára meg fog szaporodni azoknak száma, kik gyöngélkedő egészségök következtében, lemondottak ministeri állasukról. (Tetszés bal felöl.) De igazságos akarok lenni a kormány irányában. Igaz ugyanis, hogy nem tekintve azon súlyos helyzetet, melyben jelenleg az ország van, a pártszervezetnél fogva is igen nehéz a kormány állása. Mert a kormánynak pártja valtjában nincs. Minálunk meg van azon különös szervezet, hogy nem ugy, mint más országokban, ahol van kormánypárt: nálunk nem létezik kormánypárt, hanem van Deák-párt. Ennek nagy neve alá, azután természetesen belefér minden politikai árnyalat, ugy hogy a Deák-pártban vannak igen sokan, kik a ministerium irányában
