Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-176

176. országos ülés deczember 1. 1873. 175 szerhelyzetet, amely a kormány irányában ép oly súlyos lehetne, mint amilyen nyomasztó volt — el­ismerem — a kölcsön ügyében a kényszerhelyzet a képviselőház irányában. Azonban, hogy e kényszer­helyzetbe miért jutott a ház is, azt a pénzügymi­nister ur jól fölvilágosította akkor, mikor megje­lölte azon eljárást, melyet a kölcsönök kötésénél a magyar képviselőház követ, szemben azon eljárás­sal, melyet más törvényhozások hasonló esetben követni szoktak, amit kár volna figyelem nélkül hagyni Horn képviselő urnák. (Helyeslés és tetszés joM felől.) Péchy Tamás: Tisztelt ház! A házsza­bályokhoz kívánok szólni. Ha a házszabályok azt tartalmazzák, hogy a ház által tárgyalt indítvány újólag nem tárgyaltathatik: akkor a discussionak meg kell szűnni, s akkor Horn indítványa nem is tárgyalható. Azért kívánok a házszabályokhoz szólni, inert, amit ministerelnök ur és Csengery képviselő ur mondtak: a házszabályokban sehol sem foglalta­tik. A házszabályokban az áll, hogy a ház által el­vetett indítvány vagy javaslat azon ülésszak alatt nem jöhet újra tárgyalás alá; de az, hogy az egy­szer hozott határozat ne változtathatnék meg : nem áll, és így érvelésük ide nem alkalmazható. Párto­lom Horn Ede indítványát. Simonyi Ernő s Tisztelt ház ! Igen saj­nálom, hogy Csengery tisztelt képviselő ur beszédét csak csekély részben voltam képes hallani. Azon megjegyzésére, hogy a tisztelt ház indítványom foly­tan határozott: azt akarom megjegyezni, hogy hi­szen indítványomat a tisztelt ház tárgyalás alá sem vette, s miután tárgyalás alá nem vette, fölötte nem is határozhatott, s így a házszabályokban kijelölt eset arra egyátalán nem vonatkozhatik. Mi azon ellenvetést illeti, hogy a pénzügymi­nister ur ígéretet tett, hogy ez ülésszak folytán nem csupán előterjesztést, hanem határozott ponto­zatokat is fog előterjesztem, másrészről pedig, hogy ha elfogadjuk a Horn képviselő ur által beadott in­dítványt, kényszerhelyzetbe jut a kormány: erre kénytelen vagyok azt felelni, hogy a pénzügyminis­ter ur a bankügyben már sok ígéretet tett: de ezek közül egyet sem váltott be. A tisztelt ház jól mél­tóztatik emlékezni, hogy a bankkérdés tüzetesen 1869-ben Jókai képviselő indítványa folytán került a ház elé. A tisztelt ház akkor egy országos bizottságot küldött ki a bankügy megvizsgálására. Ezen bizott­ság előtt állott az ügy két évig, míg a ház elé került. Arra, hogy két évig halasztatott az intéz­kedés : a pénzügyminister ur okul fölhozta azt, hogy három nappal későbben adtam be a külön-véleményt, mint azt várta volna. Azonban tárgyalás alá került. Két évvel ezelőtt a tisztelt ház méltóztatott egy határozatot hozni, amelyben egyenesen utasítja a pénzügyministert, hogy ezen ügyben minél hamarabb intézkedjék. A két év elmúlt, és mi sem történt. A minister ur megígérte, hogy igenis intézkedni fog, és arra kérte a házat, hogy fogadja el akkor a Tre­fort képviselő ur által benyújtott indítványt, s a ház megnyugodott benne, hogy a kormány fog va­lamit tenni és mindent el fog követni, hogy a ház­nak határozatát teljesítse. Azonban két év elmúlt eredmény nélkül. Ha tehát mi végre azt kívánjuk, hogy ily nagyfontosságú kérdésben, a nemzetnek anyagi hely­zetét tekintve, ily valóságos életkérdésben a kor­mány kényszer-helyzetbe hozassék, hogy valamit te­gyen: ez bizonyosan nem szerénytelenség részünkről Méltóztassék megengedni, hogy áll a képvise­lőház az ország előtt? Naponként érkeznek he kérvények az ország minden részéről, a törvényha­tóságoktól és a különféle vidékeken lévő kisebb­nagyobb testületektől. Mindenki foglalkozik ezen kérdéssel, és ugy tekinti azt, mint a hazának anyagi tekintetben egyik életkérdését. S csupán a képvise­lőházban, csupán a kormánynál nem talál ezen ügy oly komoly fölfogásra, mint aminőt az megérdemel. A tisztelt háznak nem szabad megelégednie ily foly­tonosan tett ígéretekkel, ily folytonosan tett nyilat­kozatokkal, amelyek egyátalában mitsem tartalmaz­nak, mert eddigelé a kormány még a bankkérdés­ben nem mondott semmit, s mindig csak azt hang­súlyozta, hogy a közelebbi időben fog nyilatkozni. Méltóztassanak megengedni: ezen állás a képviselő­ház méltóságával meg nem fér, és én nem tudom, hogy a képviselők küldőik szemei előtt hogy állhat­nak meg, ha hazamennek és a bankkérdés szóba ke­rül : ha nem kívánták kényszeríteni a kormányt arra, hogy e kérdésben valamit tegyen és intézkedjék. Fölhozatott itt Horn képviselő ur által, hogy egy ígéretet a minister ur itten, másikat pedig a Deák-körben tett. Méltóztassanak megengedni, tisz­telt ház: hogyan lehet az parlamentáris állapot, ahol a minister a parlament előtt valamit titokban tart, hanem egy magán-clubban elbeszéli, ahol a hír­lapok reporterei jelen vannak, és a dolgot nyilvá­nosság elé hozzák. Micsoda állást foglal el a képviselőház az egész világ szeme előtt? Magán-körben el lehet beszélni dolgokat, amelyeket a minister a képvi­selőház előtt titokban tart: ez oly állapot, amely, akárhogy veszi is föl az ember, ugy a jobb, mint a bal oldalra nézve tűrhetetlen. Méltóztassanak egy­szer magukat a parlament méltóságához fölemelni és a képviselőházzal ugy bánni, mint azzal bánni kötelességük. Az, ha vagy a képviselőház a minis­terium által kényszer-helyzetbe [tétetik, mint tétetett a múltkor, vagy a ministerium tétetik a képviselő­ház által kényszerhelyzetbe: különböző két dolog. A képviselőház az ország érdekének ellenőrzésével

Next

/
Oldalképek
Tartalom