Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-172
172. országos ülés részint oly súlyosaknak tartották, hogy azt a maguk részéről elfogadhatónak nem látják; másodszor, mert azt hiszik, hogy ezen kölcsön megszavazása által az ország azon helyzetben nem lesz, amelyet elérni akar, hogy tudniillik a jelen bajból pillanatra is meneküljön. Ami az elsőt illeti, megjegyzem, hogy a föltételek közt van olyan is, melyet mathematikai bizonyossággal az utolsó törtszámig ma kifejezni nem lehet; mert az árfolyam hullámzása azon teher nagyságára, mely a kölcsöntörvényjavaslatból az országra nehezedni fog : kétségtelen behatással bir; de ez minden esetre oly kis differentiákat okoz, íiogy akkor, amikor azt tudjuk, hogy 100 forint fitán mennyit kapunk, hogy mily kamatot kell fizetni azután, amit kapunk — pedig ezt tudjuk, mert meg van a kölcsön-törvényjavaslatban irva, hogy 85 és fél, és esetleg 86 és fél lesz azon árfolyam, melyen a 70 és fél millió forint kibocsátandó, és meg van irva, hogy 6°/ 0 lesz a kamat: — akkor, mondom, midőn ezen föltételek tudva vannak, a kölcsön terhét, habár az utolsó krajczárig nem is, de annak súlyát, annak mivoltát megítélni lehet. Súlyos e kölcsön, nehezek a föltételek, igaz! de, tisztelt ház, a föltételek súlyát azon átalános válságos helyzet határozza meg, melyben ma Európában a pénzviszonyok, a hitelviszonyok állanak. Ninesen hatalmunkban kedvezőbb viszonyokat bevárni, és ez az oka annak, amiért el kell fogadni a jelen kedvezőtlen helyzet, a jelen hitelválság súlyos következményeit azon öntudatban, hogy azon súlynál, melyet ezen föltételek a kölcsön által reánk rónak, még nagyobb súly azon helyzet, melyben most vagyunk, és azon tudat, hogy ha ezen helyzetből nem bontakozunk ki: a pénzügyi bonyodalmak örvényébe sülyed államháztartásunk ügye. Ép azért, bármilyenek legyenek is a föltételek. nem tartom azokat súlyosabbaknak, mint azon helyzetet, mely ezen föltételek elfogadása nélkül az országra okvetlenül háramolnék. Azon ellenvetések, melyek arra nézve tétettek hogy daczára a kölcsön megszavazásának, nem lesz elérve a czél, két irányban lettek fölhozva. Horn Ede és Móricz Pál tisztelt képviselő arak nagyobb számítást tesznek, és azt mondják : nem elég az a 73— 74 millió, mert hisz itt nagyobb dolgokról van szó; rendezni kell némely vasúti követelés ügyét, és föl kell emelni némely vasutak kamatbiztositását. Tisztelt barátom Móricz Pál azt mondja : az ország megrendült közgazdasági viszonyain kell segíteni, és ezek nagy kiadásokat igényelnek. Meglehet, hogy mindez az állam erejét igénybe fogja venni; de komolyan kell tanácskozni azon kérdések fölött is, hogy azon követelések jogosok-e vagy nem? ha jogosok, és az államtól méltán követelhető a segély: meg kell adni azt; la pedig nem jogosak: tisztázni kell a helyzetet, iiovtmber 26. 1873. 135 és el kell utasítani a követeléseket. De, hogy azon kérdések fölött is tanácskozzunk, a jelen bajon kell segítenünk, és ismét csak azon kérdés előtt állunk, hogy ha a jelen bajok orvoslását kezünkbe nem veszszük, és meg nem ragadjuk azon eszközt: azon kérdések fölött való tanácskozás által bizonyára nem készítjük elő azok megoldását. Horn Ede képviselő ur azt mondja, hogy nincs oly ügyes pénzügyminister, aki 64 millióval födözni birjon 80-at. Szabad legyen ennek ellenében ismételve hangsúlyoznom azt, amit már a különvélemény ellenében is fölhoztam, hogy nem 64 millió befolyásáról van szó, hanem az egész kölcsön befolyása biztosítva van; mert az ezüstben befolyó pénz annyira pótolja az összeget, hogy körülbelől annyi fog befolyni papírban, amennyi a kölcsön névszerinti értéke gyanánt van fölvéve. Horn képviselő ur azt veti szememre, hogy ezüstben tartozik az állam fizetni kiadásait, tehát ezüstben kell számítani a kölcsönt is. De ugyanazon összeget kétszer számítani nem lehet. Ha abból, ami be fog folyni, az ezüst különbözetét levonjuk, de a födözendő kiadásokban nem számítjuk le azon összeget, melyet az ezüstben teljesítendő fizetéseknél az ezüst beszerzésének költségeire a költségvetés már fölvett: akkor ugyanazon számot kétszer méltóztatik számítani. Levonni és hozzá is adni, és mégis födözni, az nem megy. Tessék egyszer számítani és nem 64-et 80 helyett, hanem ugy, amint a pénzügyi bizottság is előterjesztette : és akkor ki fog tűnni, hogy csekély különbséggel ugyanazon összeg fog befolyni, mely, mint a kölcsön névszerinti értéke, föl van véve, és mely födözni fogja a pénzügyi bizottság által kellő óvatossággal számbavett hiányt. De, tisztelt ház! ne vitatkozzunk egyes apró számokról; itt nagy kérdésről van szó, arról, hogy daczára annak, amit Horn képviselő ur mondott, hogy csak egyharmada van biztosítva, arról van szó, hogy az egyharmad, melyre mulhatlanul szükség van : befolyjon, és be is fog folyni több, mint a képviselő ur hiszi, ki azon föltevésből indul ki, hogy a bankár-consortium kezében marad az egyharmad, és igen csekély összeg lesz az, mely az állam pénztárába be fog folyni. Szabad legyen helyreigazítanom a tisztelt képviselő ur állítását. A bankár-consortium lombard-üzletek fejében adott 10 millió forintot, a többi nem a bankár-consortium által adott előlegekből áll, hanem oly lombardüzletekből, melyek még nem lesznek esedékesek akkor, midőn a pénz be fog folyni, hanem később, midőn az államnak már rendelkezésére fognak állani azon összegek, melyekre a lombard-üzleteknél fölvett kölcsönök visszafizetésére szüksége lesz. Azt mondja a külön-vélemény tisztelt aláírója, Horn Ede tisztelt képviselő ur, hogy azon biztosíték,
