Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

136 1"2. országos ülés november 26. 1873. melyet e törvényjavaslat az egész összeg befolyá­sára nézve bemutat, csak morális; morális biztosí­tékról szól az előadó is. Igaz, hogy a fölveendő összeg befolyása iránt nincs materiális biztosíték, nincs reális garantia. De kérdeni én, hogy akkor, midőn az egyharmadra nézve valóságos kötelezett­ség, kézzelfogható biztosíték létezik, s a morális biztosíték kiterjed a többi kétharmadra is : nem helyezendő-e ez elé azon terveknek és azon in­dítványoknak, melyek még az egyharmadra sem nyújtanak sem materiális, sem morális biztosítékot. (Helyeslés johh felöl.) Azt mondja Horn Ede tisz­telt képviselő ur, hogy ezen kölcsön-törvényjavaslat föltételei a keleti államok színvonalára sülyesztik Magyarországot, és a pénzvilág nagyon alant fogja osztályozni Magyarországot, mely ily föltételek mel­lett kölcsönt köt. Én az ország hitelképességéhez, daczára a megrendült helyzetnek, daczára a pénz­ügyi viszonyokban a kedvezőtlen átalános situatió­nak, megvallom, nagyobb bizalommal viseltetem, mint a tisztelt képviselő urak. Én azt hiszem, hogy azon pénzvilág, mely részletesen, behatóan fog számolni és komolyan meg fog fontolni mindent, ha azt látja, hogy az ország, mely megállt azon az utón. amelyen eddig előre­haladt, hátrafelé néz, iparkodik kikutatni mindazon bajok forrásait, melyeket a jelen pillanatban oly kivételesen érzünk vállainkon; iparkodik a bajt föl­ismerni, annak eredetét orvosolni; iparkodik mindent elkövetni arra nézve, hogy a jövőben következendő eljárást a pénzügyek és az államháztartás terén biztos alapokra fektesse: azon pénzvilág nem fogja oly alant osztályozni ezen országot csak azért, hogy azon czélból, hogy ezen munkát megindíthassa és nyugalommal folytathassa, egy nehéz sulyn, egy ne­héz föltételü és egy nagy áldozatokkal járó szerző­dést kötött. És kérdem a tisztelt képviselő urakat, hogy ha alant osztályozzák Magyarország állami hitelét a pénzvilág emberei azért, mert egy kedvezőtlen köl­csönt kell aláírni: hová fogják osztályozni az ország hitelét akkor, mikor az pénzügyei rendezésé­hez kíván fogni, annak kimondása után, hogy az ország elvállalt kötelezettségének teljesítésére nem képes, hogy fizetésképességét föntartani nem tudja. Sokkal nagyobbak, veszélyesebbek ezen lépésnek következményei, mintha mi ezen, bár súlyos, bár nagy áldozatokkal járó szerződés árán vásároljuk meg a jövőbeli alkotások egyedül lehetséges, a jövő javí­tásának, rendezésének egyedüli föltételét. Szabad legyen csak még egy rövid megjegy­zést tennem, nem kívánván a tisztelt háznak úgyis kifáradt türelmével visszaélni, azután bezárom elő­adásomat. Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur mai előadá­sában örömmel üdvözölte azon eszmét, hogy egye­! süljenek e házban a pártok akkoron, midőn haza­fias czéloknak kivivására azoknak egyesülése kívánatos, Én, tisztelt ház, már a pénzügyi bizottság je­lentésének egy passusára támaszkodva, a tisztelt ház előtt fölemlíteni szerencsés voltam, hogy államház­tartársunk gyökeres rendezését mindannyiunk közre­működésétől, a kormány és az országgyűlés, a törvényhozás összes factorainak fáradhatlan közre­műkődésétői várom és attól föltételezem. De szabadjon kijelentenem ezen nyilatkozat ellenében azt, hogy sajnálattal veszem észre, hogy azon kívánság tisztán csak kívánság marad és ténynyé nem érvényesül, nem érvényesülhet akkor, midőn ez egy nagy, magasztos, hazafias czélnak elérésére oly kívánatos volna. Midőn e perczben arról van szó, hogy az országot kimentve a jelen pillanat veszélyéből, képessé tegyük saját bajainak orvoslására : legyen szabad kijelentenem, hogy azon körülmény, miszerint 'ez óhajtás e kölcsön - törvény megszavazásával szemben ténynyé nem vált, ezen óhajtásnak jelenben érvényesülésére valami nagy garantiákat ma legalább nem képes fölmutatni. Én, tisztelt ház. azon szompontok alapján, me­lyeknélfogva ezen kölcsön-törvény elfogadását első fölszólalásom alkalmával a tisztelt ház figyelmébe ajánlani bátorkodtam: ismételve kérem a tisztelt há­zat annak megszavazására. Horn Ede: Tisztelt ház! Nagyon rövid le­szek, már csak azért is, mivel az általam és barátim által fölhozottak sikeresen nem czáíoltattak meg, és azt mélyen sajnálom; mert higyje el a kormány, a jobb oldal, mindazok, kik e padokon ülünk mindnyájan nagy örömmel vettük volna azt. ha arról győződ­tünk volna meg, hogy e kölcsön valóban előnyös vagy hogy e kölcsönnel elérjük az élénkbe kitűzött czélt; azaz, hogy az ország pénzügyeinek megment tése biztosittassék. Fájdalom, ez nem történt és ám­bár a szokás ellenére több jobb oldali képviselő föl­szólalt : egyetlenegy érvet nem halottam, kivéve azt, melyet a tisztelt előadó ur és a pénzügyminis­ter ur szintén fölhozott, és melyre azonnal rátérek. Azon tisztelt képviselő urak közül, kik fölszó­laltak csakis Somssich Pál képviselőtársam beszé­dére van rövid észrevételem. Nagyon tisztelt képvi­selőtársain, azon grandseigneur-i módon, melyet tegnap óta, ugy látszik, e házban meghonosítani akarnak, csak ugy futólagosan számításaimat helyte­leneknek bélyegezte, és elfeledte jelezni azon téte­leket, melyeket ő helyteleneknek talált. Nagyon sajnálom, mert ez által megfosztott engem azon lehetőségtől, hogy védelmezzem az én állításaimat. Legyen szabad átalánosságban azon meggyőződése­met kifejeznem, hogy a legközelebbi idők eseményei az én pénzügyi számításaimat jobban fogják igazolni és erősíteni, mint tisztelt képviselőtársam politikai számításait.

Next

/
Oldalképek
Tartalom