Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-172

134 172. országos ülés november 2(J. 1873. nak föntartására nézve nem követvén, oly sebet ütöttek az ország alkotmányán, s ezzel együtt a 48-iki sajtótörvényen, amely bizonyára nagyobb, mint amely most Magyarország hitelén üttetik. Vajon önök, mint kormány, iparkodtak-e 1848. csak azon XXI. törvényczikkének érvényt szerezni, iparkodtak-e azon zászlónak, melyre Somssich tisz­telt képviselőtársam ma hivatkozott, a magyar nemzet vörös-fehér-zöld zászlójának becsületet sze­rezni ? azon zászlónak, melynek lobogójára ma mint egyetértés jelvét, ő a jó gondolkodást, a jó köz­igazgatást , jó igazságszolgáltatást irta. Birtak-e önök e nemzeti zászlónak egyúttal nemzeti becsü­letet, nemzeti elégtételt szerezni? — mint ezt már többször mondám. Ha én a jobb oldalon ülnék, (Derültség jobb felől.) én kötelességemnek tartanám, miként Horvát Boldizsár monda, oda hatni, s igy nekie is oda kell vala működni, hogy conserváltassék, föntar­tassék azon törvény legalább, mely még fönáll, mely el nem töröltetett; tehát ha e törvénynek sem föl­függesztését, sem megváltoztatását nem kívánták önök: kell a kormánynak e törvény föntartásának kötelességét érezni. És, hogy megvan-e a magyar nemzeti zászlónak azon elégtétele, mely egy nem­zetet illet, erre feleljen a kormány lelkiismerete. (Zajos helyeslés szélső bal felől.) És végre, ha, amint monda az én igen tisz­telt képviselőtársam Horvát Boldizsár, hogy ők az 1848-iki alkotmány zászlóvivői: vajon föntar­tották-e azon államot, melyet az 1848-iki alkotmány biztosított és az 1848-iki férfiak és apáink s a ré­giebbek föntartottak ? Ugyan • nem törték-e önök össze, a minden alkotmányos állam parlamentjének nélkülözhetlen föltételeit: az adó és katonáságról a kizárólagos rendelkezést? Fönállott az 1848—67 68-ig, midőn önök jónak látták azt eltörülni. Már az 1727-iki TV-ik törvényczikkben, rég, tehát majdnem másfél előtt, volt már apáinknak, volt nem modern államférfiaknak annyi . alkotmányos érzetük, miként kimondották, hogy az adónak és katonaság­nak megadását az országgyűléstől, Magyarország országgyűlésétől semmi szin alatt elvonni nem lehet. Önök jónak látták apáinktól e reánk hagyott, általunk ápolt és összes alkotmányunknak e biz­tositékát rongyként odadobni egy delegationak, (Élénk helyeslés a szélső bal felől. Zaj.) mely az önök keblében támadott. (Nagy zaj.) Ítéljen hazám közvéleménye! A zászló, melyet Horvát Boldizsár és önök követnek: széttépte 1848. legszebb tényeit, gyöngyeit; (Élénk helyeslés a szélső bal felől ; nagy zaj jobb felől.) a zászló, melyet bará­taim közt én is követek, hazánk teljes önállósága és függetlenségének zászlója, e mellett küzdünk mi, s hiszszük ez a nemzet zászlója. {Élénk helyeslés és •éljenzés a szélső bal felől.) Elnök s Szólásra senki sem lévén följe­gyezve, a szólás a házszabályok szerint az előadöt és az indítványtevőt illeti. Széll Kálmán előadó: Tisztelt ház 5 Sajnálom, hogy a kölcsönös zászlókibontások körül folytatott nagyon érdekes, de tán a napirendhez nem szigorúan illő vitától a ház figyelmét egy en­nél sokkal ridegebb, sokkal komolyabb és a pilla­natnyi helyzethez sokkal alkalmasabb tárgyra: a tár­gyalás alatt lévő törvényjavaslatra kell visszatérí­tenem. (Helyeslés.) Épen azért én azon átalános poli­tikai eszmecserékre, melyeket nem is annyira a tár­gyalás alatti kölcsön ügye, mint tán a kölcsönös zászlóbontogatások provocáltak, a magam részéről nem refleetálok; nem reflectálok azon ellenvetésekre sem, melyek ezen törvényjavaslat ellenében a bizal­matlanság indokából fölhozattak; mert osztozom Debreczen városa igen érdemes képviselőjének azon nézetében, hogy a bizalom vagy bizalmatlanság kér­désének föltevése más alkalomra tartozik ; akkorra, midőn ezen kölcsön által megszerzendő összegek kiadására való fölhatalmazásról lesz szó. Most, nézetem szerint, arról van szó, hogy megadassanak az országnak azon eszközök, melyek a jelen komoly, kétségtelenül válságo? helyzetből való kibontakozás lehetőségét megadják. És ha valamikor, ugy most osztozom azon európai neve­zetességű közgazdasági irónak kijelentésében, hogy az államtól való megtagadása azon eszközöknek, melyek az államháztartás továbbvitelére, az igaz­gatás rendes menetének folyamára okvetlenül szük­ségesek : nem azok irányában való bizalmatlanság, akik ezen közpénzeket kezelik, de maga az állam iránt való bizalmatlanság. (Helyeslés jobb felől.) Én azért, tisztelt ház, előadásomban azon meg­jegyzésekre kívánok csak szorítkozni, amelyek, nézetem szerint, a kérdés súlypontját érintik. ame­lyek azon alaptétel, azon kiindulási pont ellenében hozattak föl, melyek azon előterjesztésben foglaltat­nak, amelvivel ezen vitát, a pénzügyi és központi bizottság véleményének indokolására szükségesnek tartván, a tisztelt ház előtt bevezetni szerencsém volt. A kérdés, tisztelt ház, azok után, amik a vitában constatáltattak, az után, hogy elismertetett, hogy rendkívüli pénzeszközök előteremtésére szükség van — az: hogy azon módja ezen eszközök előte­remtésének, melyet a jelen törvényjavaslat czéloz. elfogadható-e? ez-e az egyedüli, mely a czélt bizto^ sitja, és ez is biztositja-e a czélt, melyet magunk elé tűztünk? És épen azért, mert a kérdésnek súlypontja ez, csak igen röviden néhány erre vo­natkozó ellenvetésre fogok felelni. (Halljukl) Azok, kik a kölcsön megszavazását megtagad­ják, habár a jelen helyzetből való kibontakozás szükségét elismerik, két okból teszik ezt; először, mert a kölcsön föltételeit részint homályosaknak^

Next

/
Oldalképek
Tartalom