Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

171. országos ülés november 2G. 18 73. 117 rint szokatlan volt u magyar szó, de miről én nem tehetek. Miután a határőrvidék polgárosításának megsfirgetésében a kormány is közreműködött: elvárhatja talán ezen vidék első képviselőjétől, hogy egy általa oly fontosnak, oly rendkívüli fontosnak nyilvánított kérdésben mellette szavazzon. Másrészt azonban más kérdés az, hogy mikép ment véghez ezen polgárosítás, amelyről (Fölkiállások: Nem ez van a napirenden! Halljuk \) miután nincs napirenden ezen kérdés, nem szólhatok; hanem más alkalommal leszek szerencsés hozzászólani. (Helyeslés.) Most csak egy megjegyzéssel szeretnék menekülni a háladatlanság bélyegétől, s ez az, hogy azon módozatok, azon záradékok, amelyekkel a polgárosítás járt: ugy tüntették azt föl az ottani nép előtt,mintha az nem az anyaország ajándéka lenne, az alkotmányos szabadság visszanyerése, hanem mint egy kölcsönt, amelyből egyelőre leszámítanak minden lehető kamatot és provisiot, mig végre vissza kellene mind fizetni, ugy körülbelől, mint a jelenlegi kölcsönnél. Ezek előre bocsátása után áttérek magára a tárgyra. Amikor, tisztelt ház! megválasztattam, választóim egy dallal kisértek ki a városból, a amelynek refrainje körülbelől ez: „Menj föl királyunkhoz és mond meg neki, hogy Bácskának nincs vetőmagja." Mikor ezután értesültem a kormány szándékáról e kölcsönre nézve: azt hittem, arról van szó, hogy az országos bajon segítve legyen. Most azonban azt kell olvasnom, hogy ezen kölcsön vasutakra, csatornákra és kikötőkre van szánva. Időközben azonban csakugyan mégis beadott a kormány egy törvényjavaslatot az iuség tárgyában is. De én azonkívül, hogy azokat nem tartom elegendőnek: még azon meggyőződésben is vagyok, hogy ezen kölcsön az inség enyhitését gátolja. A kérdés az: vajon múlhatatlanul szükséges-e ezen kölcsön ezen czélokra vagy sem? Véleményemet, mely a törvényjavaslat el nem fogadására irányul, nem fogom pénzügyi szempontból fejtegetni. Azok után, amik már itt elmondattak, ezt tenni annyit jelentene, mint a baglyokat Athénébe vinni; hanem most csak egy átalános politikai megjegyzésre szorítkozom. Tisztelt ház! Ha egy, főleg alakulásban lévő ország, és lcgfőkép egy nem egészen független ország oly terjedelmes, oly nagyszerű építkezésekhez fog, oly rohamosan — hogy ne mondjam lázasan: — akkor mindenekelőtt tisztában kell lennie az iránt, hogy kinek építi azokat. Mindenekelőtt biztosítva kell lennie az iránt, hogy necsak a jelen, hanem a jövő nemzedék is, mert leginkább ezekre háramlik a kölcsön terhe, élvezhesse azokat a nemzet államisága és mindinkábbi fejlődésének tartama miatt; tehát, hogy a jövő nemzedék élvezhesse azokat, nemcsak mint kosmopolitikus, mint világpolgár, hanem mint egy alkotmányos Magyarország polgára; én pedig ennek garantiáit az eddig követett politika mellett átalában nem látom, és most kevésbbé, mint valaha. Mit akarnak ezen sok sürgős garantirozott vasúttal. Föl akarják tárni az országot a világculturának; el akarják sajátítani az ország számára ezen culturát ?! Ez nagyon szép dolog; de hátha az a cultura, nem az átalános világ culturája, hanem bizonyos szomszéd hódító, a nemzeti jelleget megsemmisítő cultura nem hagyná magát elsajátítani; hanem ellenkezőleg elsajátítja magának az országot és nemzetet? Hiszen, tisztelt ház! a közösügyek előtt ténylegesen, annakutána pedig törvényesen oly sok idegen culturanyag hozatott be az országba, hogy már érezhető, hogy a nemzeti gyomor azt megemészteni képtelen. Hogy pedig valaki indigestióját avval gyógyíthatja, hogy még többet eszik: azt nem értem. Nem mondom, hogy chinai falat kell építeni a világcultura ellen; hanem az oly dolgot, melyeknek csak ezen értelme lehet, hogy az ország oly szégyenteljes kölcsönbe bocsátkozzék, azt átalában nem értem. Nem tudom, örülni keljen-e vagy nem, hogy ezen eszmével a pénzügyminister is egyetérteni látszott, miután azt méltóztatott mondani, hogy ezen kinos helyzetnek, az országos hitel apadásának fő oka az a lázas tevékenység, melyet mi mostanáig kifejtettünk. Én azt nem hihetem, hogy a tevékenység már magánál fogva oka lehet annak ; hanem csak akkor, ha ennek azon értelme van, melyet előbb érintettem. Ha tehát az országnak takarékossági szempontból le kell mondani bizonyos kedves eszmékről, — nem tudom miket hangoztatott e tekintetben Sennyey báró képviselő ur: akkor legközelebbi teendő az, hogy lemondjon azon lázas tevékenységről ezen irányban. Csak azt akartam constatálni, hogy e kínos helyzet oka nem rejlik sem az időközben beállott mostoha viszonyokban, mint azt a központi bizottság előadója mondta; sem a pénzügyi rósz kezelés, sem átalában a pénzügyi politikában: hanem, hogy ezen előttünk fekvő törvényjavaslat egy rozsdás karika mindazon politikai önámitások lánczolatában, hogy az prózai devouementja azon drámának, mely oly költőiesen, oly pompásan a koronázási halmon kezdődött. Ezen drámában a katastrófának okvetlenül be kell állani. Én azt a katastrophát már drámai szempontból sem szeretném praecipitálni, mert még nem fejlett ki kellőképen és azért, s mert nem szeretném prae-