Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-171
118 171. országos ülés november 26. 1873. cipitálni: el nem fogadom a törvényjavaslatot. {Helyeslések a szélső-bal oldalon.) Irányi Dániel: Tisztelt képviselőház! Nem fogom az indítványozott kölesönt ostromolni; miután ugy látom, hogy a várat, a melylyel az körül volt sánczolva, immár bevenni sikerült. A jobboldalon a tüzek elaludtak. S nem is fogom bizonyítani azt. hogy a jelenlegi sanyarú helyzetnek azon rósz gazdálkodás oka, amelyet a kormány hét év óta folytatott. A tisztelt ministerelnök ur minapi beszédében, valamint tegnap a pénz ügy minister ur ezen ténynek valóságát maguk bevallották ; azáltal pedig hogy a felelősséget az egész házzal megosztani akarták, hogy bűnrészesekre hivatkoztak: a maguk fele lőségét, a maguk hibáját meg nem szüntették. De amit mondani, amit ismételni, amit hangoztatni akarok és fogok: az az, hogy nem csupán a jelen ministerium és nem csupán a kormányt megelőző ministeriumok okozták a jelen sauyaru helyzetet, hanem hogy a felelősség egyszersmind azon pártot terheli, amelynek kebeléből e kormány alakult, és amely az egymást fölváltó ministcriumokat derüre-borura követte és támogatta. És a gödör — hogy ne mondjam — a mélység, amely a nemzet lábai előtt tátong, nem lesz az által betemetve, hogy abba a többség egyik vagy másik ministert bele dobja, nem lesz betöltve még az által sem, ha az egész ministerium zuhan utánuk: az örvény csak ugy fog bezáródni, ha mindazokat elnyelte, kik azt megásni segítették. (Helyeslés a szélső-bal oldalon.) És nem fogja megmenteni az erkölcsi bukástól semmi és senki, mert akik megmenteni akarnák az elitélt pártot: azok Dugovics Titus sorsára jutnak, anélkül, hogy ennek dicsőségében részesülnének. (Helyeslés a szélső hal oldalon.) De nemcsak a kormány és az azt támogató párt idézte elő a jelen siralmas állapotot, nem csak azért, s nemcsak amazt illeti ezért a felelősség, nem csak ennek és nem csak amannak kell azt tulajdonítanunk, mit szomorúan tapasztalunk: tulajdonitanunk kell magának a rendszernek, amely hét év óta uralkodik, magának az alapnak mely hét év óta önöknek, a többségnek alapja. (Igazi ugy vanl a szélső bal felől.) Mert bár megengedem, sőt határozottan állítom, hogy a jelen alapon is jobban, százszorta jobban lehetett volna kormányozni, mint ahogy önök kormányoztak ; mindamellett nem szenved kétséget, hogy az elkövetett hibáknak, hogy az ország mostani keserves helyzetének okai között ott találják egyszersmind azon függést, amelybe hét év óta Magyarország Ausztria irányában jutott. (Igaz, ugy van, szélső bal felől.) Egy mai napon előttem szólott képviselő ur már kiemelte azon senki által sem tagadható igazságot, mely szerint a közös hadsereg oly nagy részét emészti föl az állam vagyonának, (Igaz! igazj bal felöl.) azonkívül, hogy egyébként is súlyosan nehezedik annak tartása a nemzet vállaira, hogy azt ismételni, úgyszólván, fölösleges. De nem fölösleges kiemelnem azt, eltérve e részben Simonyi Lajos képviselőtársamtól, hogy nemcsak a közös hadseregre, hanem egyúttal a külügyekre költött összegek is túlságosak az úgynevezett OsztrákMagyar monarchia jelen viszonyai közt. Le kelt tenni a nagyhatalmi politikáról még e tekintetben is,, hogy mint hajdan, midőn e monarchia jobb körülmények közt volt: mindenütt fényes, nagykövetséget tartson. (Helyeslés a szélső-bal felől.) Ott vannak a hatalmas „Egyesült államok !* Ki az, aki ezekkel merné párhuzamba tenni Ausztria és Magyarország erejét? Nincs az Egyesült Államoknak egyetlen egy nagykövetségük sem. Ott van Olaszország, melynek ereje körüíbelől megközelíti azt, melyet Ausztria és Magyarország fölmutathatnak. Olaszországnak sincs a küludvaroknál nagy követe. Sőt tovább megyek; még a közönséges követségeknek egy nagy részét is meglehet szüntetni azon kisebb udvaroknál, melyeknél egy ügyvivő, hogy ne mondjam consul, elégséges lenne. És mit mondjak, tisztelt ház, azon vám és kereskedelmi szerződésről, amely a maga hatásában oly gyászosan nehezedik ugy az ipar, mint a mezei gazdaság és kereskedelemre. Nemde ennek nyomása visszahat az ország adóképességére, következőleg visszahat az állam pénzügyeire is; pedig hát ez is szoros összeköttetésbea van az alappal, melyre hét évvel ezelőtt léptek, azon egyezménynyel, melyet 1867-ben kötni jónak láttak. Azt állítom tehát, tisztelt ház, hogy nem elég a személyeket változtatni, sőt nem elég a belügyekre vonatkozó rendszert módosítani; itt gyökeres és beható átalakításra van szükség; itt elkerülhetleuni szükséges, hogy a Magyarország és Ausztria közt fönnálló viszony is lényeges módosításon menjen át, (Élénk helyeslés a szélső-bal oldalon.) ha azt akarjuk, hogy hazánk pénzügyei mostani helyzetükből jobbra változzanak. (Helyeslés bal felől.) A rendszer-változás szükségességét kiemelte sőt hangsúlyozta egyébiránt egy jobboldali képviselő ur is: báró Sennyey Pál. Igen sajnálom, hogy a mai ülésben nem lehet jelen, mind amellett tudván, hogy vannak közöttünk, habár csekély számmal politikai barátai: azt hiszem, nem lesz helytelen ha azon beszédre, melyet tőle tegnap hallani szerencsénk volt, némely megjegyzéseket teszek. (Halljuk \ Halljuk!) A tisztelt képviselő ur a tegnapi napon külön állást foglalt el a többségtől, amennyiben ő is hatá^
