Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.
Ülésnapok - 1872-171
171. országos ülés nevemben 1 2fi. 1873. 103 egész terjedelmében fölgörditik előttünk azon szomorú képet, amely az insolventia következtében Magyarországra következik. Ha a tisztelt ház minden föltétel nélkül megszavaz egy 153 milliónyi kölcsönt a pénzügyministernek, és fölszabadítja őt, hogy esetleg a legalkalmasabb időben értékesítse azt: vajon lehetséges-e az, hogy azon 4 vagy 5 millióra terjedő s deczember 15-dikén fizetendő összeg miatt Magyarország insolventiába essék, midőn 153 millióról szóló börzepapiros van a minister tárczájában. Ha ez esetben beáll az insolventia: akkor nem segít rajtunk a kölcsön sem. S ez oka annak, hegy én e tekintetben a félelemben nem osztozom. Én, megvallom, szívesen látom ezen pénzemberek kezében letéve Magyarország pénzügyi műveletét. Én jótékonynak tartom Magyarország állami hitelére nézve, hogy e bankárcsoport fölismerte, hogy Magyarország állami viszonyai nem oly kétségesek, mint azt némely üzérkedők s átalában ellenségeink hirdetik. De daczára annak, hogy örvendek, ha ezen consortium kezében van : nem fogadhatom el e kölcsönt különböző csekélyebb és különböző nagyobb okokból. A csekélyebb okok közé tartozik például az, hogy a jövő évi költségvetés alkalmával, mikor azt tárgyaltuk, bizonyos államjavak eladásából födözetet képeztünk magunknak. Ezen államjavak eladásából befolyó pénz, ha e kölcsönszerződés elfogadtatik: ennek törlesztésére kell hogy fordittassék, s ugy mintegy 1,200.000 frt hiány áll elő, melyet a mostani körülmények közt megtakarítani nem lesz könnyű dolog. Ez a csekélyebb ok. A másik az, hogy pénzügyminister ur azt mondta, hogy vannak olyan terhek, melyek nem egészen ismeretesek; milyen például az angol bélyegpénz- Ennek terhe attól függ, minő mennyiségben bocsáttatik ki a kölcsön az angol piaczon; ha csak részben bocsáttatik ott ki: akkor e teher lehet csekélyebb, de ha egészen ott bocsáttatik ki a kölcsön : akkor természetesen egészben viselendő. Én nem szeretek terheket magamra vállalni, melyeknek végeredményét nem ismerem. A harmadik a kamat körüli homály. Három szakértő számította ki a kölcsön kamatját; egyik volt a pénzügyminister, Széll Kálmán képviselő ur a második, és Horn képviselőtársam a harmadik, és mind a három más különböző eredményre jutott. Már engedelmet kérek, a mathematikai számitások mindig positivek; ha a kérdés világos: akkor ellenkező eredményre jutni a három szakértőnek nem lehet. Van itt bizonyos homály, melynek földerítését óhajtom, mert én pénzügyekben szeretem a világosságot. (Helyeslés bal felől.) Most áttérek a nagyobb okokra. Tagadhatlan az, hogy e kölcsön nem elégséges. Nem elégséges a 76 millió, még kevésbé a 25 millió. Fölteszem, hogy a pénzügyminister urnák suppositioi az adók befolyására nézve mind valósulnának ; fölteszem, de még akkor is csak az államháztartásról gondoskodott, az inség pedig, a szükség megtámadta már az adóképességet; s ezeken segíteni egy kölcsön sem elégséges, ha e tekintetben nem látok általa gondoskodást : mert e nélkül Magyarország államháztartását rendbehozni nem lehet, mert az adók nem folyhatnak be. Azért e kölcsönt elégtelennek tartom, még azon esetben is, ha általa az állam szükségletei teljesen födöztetnének. (Igazi bal felől.) De másodszor tagadhatlan az, hogy e kölcsön az államjavak fölötti rendelkezésünket korlátozza. A tisztelt pénzügyminister ur Horn barátomnak a kölcsönre vonatkozólag azt felelte, hogy Horn egy felől drágának tartja a kölcsönt, mégis más felől kételkedik afölött, hogy a bankárcsoport a másik két harmadot ezen áron el fogja-e fogadni. Hiszen, ha drága: akkor elfogadja, s ha nem drága, akkor nem veszélyes. A tisztelt pénzügyminister. ur mindig igen leleményes volt az érvek kitalálásában, ezt is meglehetős ügyesen állította föl. De a dolog nem ugy áll, mint ő mondja. Elfogadják a bankárok szívesen a kölcsön további részét, ha netalán javulnak a viszonyok; de ha romlanak a pénzviszonyok: akkor meglehet, nem fogadják el, és akkor a pénzügyministernek ismét Vorschussokra, lombardüzletekre lesz szüksége, és nem tudni, hol áll meg; és itt van a differentia, és itt van Horn képviselő urnák igazsága. (Helyeslés bal felől.) Ami az államjavakat illeti, nem ereszkedem azok taglalásába, mert az meghatározhattam Ma 4 millió ötszáz ezer hold eladásáról beszélni: hypotheticus tárgyalásokat idézhet elő, de komoly vitatkozás tárgya nem lehet, De én pénzügyi viszonyaink javulását csakis az államjavak fölötti szabad rendelkezéstől föltételezem; mert hogy Magyarország, ha egykor az adóreform, vagy jobban mondva, az adófölemelés igazságos alapon bekövetkezhetik, államháztartásában a sulyegyent helyreállíthatja: az kétséget nem szenved. De ez nem a mai nap műve; erre 7—8—10 év szükséges, s addig az államnak élni kell. Ha ezen 76 milliónyi kölcsönnek kamatja, mely körülbelől bankjegyekben öt milliót tesz ki, hozzájő jelenlegi államháztartásunk terhéhez, ha a rendes költségvetésben létező deficitek, melyeket részint túlságosan praeliminált adók, részint egyes elidegenített államjavak födöznek, még ez által növelteinek : akkor egy tetemes hiány fog mutatkozni, s ha helyre akarjuk állítani államháztartásunkban a sulyegyent: lehetetlen ezt anélkül tennünk, hogy adófölemelés ne történjék ; meg fogja ezt a következés mutatni. Az indirect adókat nem lehet emelni, mert e tekintetben az Ausztriával 10 évre kötött kereskedelmi egyezség által kezünk le van kötve. De ha lehetne is emelni: például a szesz-, ezukor-, dohányadót, oda át pedig ezt nem emelnék:
