Képviselőházi napló, 1872. VIII. kötet • 1873. november 8–deczember 31.

Ülésnapok - 1872-171

104 171. országos ülés november 26. 1873. akkor a produetiót idehaza egészen megölnők. De lehetetlen emelni a személyes kereseti adót is. Ta­valy a pénzügyminister ur a legszegényebb emberek adóját 52 krról 1 írtra emelte. Hallatlan emelés az adózás történetében, mert 98°/ 0-ot tesz ki. És igy ma ezt az adót ujabban emelni lehe­tetlen. Mi marad tehát hátra? A házadó és a föld­adó. Méltóztassanak meggondolni, ha mi most ezekre tetemes adóemelést teszünk, talán a hiány a papi­roson elenyésznék ; mondom, csak a papiroson!; mert a fölemelt adó nem folyna be, és ha befolyna is, a túlságos magas adó magát az alapot támadná meg, a tulajdon értékét pedig legalább felére le­szállítaná. Méltóztassék meggondolni e következé­seket, mert azok be fognak állani. Adja Isten, hogy jövendőlésem ne teljesedjék. (Élénk helyeslés bal felől.) Ezzel elmondtam mindazt, amit a kölcsönre nézve el akartam mondani; hanem kénytelen vagyok egy fontos körülményt a tisztelt minister ur figyel­mébe ajánlani. (Halljuk!) Nagyobb pénzügyi műveletek sikeres keresztül­vitelére három nagyon fontos körülmény szükséges. Első a pénzpiacz nyugalma; második az állam hite­lének meglehetősen rendben létezése, harmadik a kormányban való bizalom, — nem a képviselőház, ha­nem a pénzemberek bizalma. E három körülmény ma nem létezik. Nem szükséges mondanom, hogy a világszerte, Londontól Amerikáig uralgó pénzválság nagyobb pénzügyi műveleteknek sikeres keresztül­vitelére a jelen perczet alkalmasnak épen nem tün­tetik föl. Az is áll, hogy az állam hitele meglehe­tősen meg van rendülve. És most elértein azon pontra, hogy a mostani ininisterium politikájára, annak a hitelre befolyására elmondjam nézeteimet. (HaUjukl) Méltóztatnak tudni, hogy azon párt, melyhez tartozni szerencséin van, a mostani ministeriuir, iránt kiváló bizalmat tanúsí­tott. Egészen váró helyzetbe tette magát, mindaddig, mig az eredmények nem szóltak. Az egyénekben csakugyan nem csalódtunk, sem a becsületességet, sem az igyekezetet náluk senki kétségbe nem von­hatja. Jöttek, mentek, útra keltek, ha lehet a hír­lapi tudósításoknak hitelt adni, Szlávy ő excja föl­ment Bécsbe, Kerkapoly ő excja lejött Bécsből, az­után ismét mind a ketten fölmentek Bécsbe, és végre megint mind a ketten lejöttek Bécsből. (De­rültség.) De a siker csak nem mutatkozott sehol, és önök, ha a kölcsön drágaságát mérlegelni akarják, necsak a pénzválságban, necsak a megrendült hi­telviszonyokban keressék azt; hanem azon sikerte­lenségben is, mely a kormány politikáját mindenütt követte. (Élénk helyeslés bal felől.) Mohó vágygyal vártuk a ministerelnök ur beszédét, hogy majd föl­deríti a politikai és pénzügyi körülményeket. A be­széd megérkezett, hanem a vigasz elmaradt. A mi­nisterelnök ur kifejtette, hogy legnagyobb bajaink pénzügyi körülményeinkből származnak; de itt nem állott meg, hanem keresett magának társakat, és azt mondta: mindnyájan hibásak vagyunk. Ezt Sennyey báró is hangsúlyozta tegnapi beszédében. Ez az, amit én visszautasítok, nem mint egyes kép­viselő, hanem mint pártomnak tagja. (Helyeslés balról.) Engedjenek meg, ne keressenek abban vigasz­talást, mert hiszen, ha mindnyájan idéztük volna elő ezen állapotot : akkor nagyon siralmas helyzetben volnánk, és nem volna reménységünk, hogy ezes körülményekből sikerrel kibontakozhassunk. (Helyes­lés bal felől.) Csak egyes eseteket említek ennek bebizonyítására. Megépítették a fiumei kikötőt, a károly város-fiumei vasutat, 35 — 36 milliót kiadtak rá, és elterelték a kereskedelmi forgalmat a villá­nyi szárnyvonal által Triest felé, és mikor e kér­désben megbuktunk : csak arra kértük a tisztelt kormány tagjait, hogy legalább ne adjanak kamat­garantiát. Megadták. Önöknek Galiczia felé irányult minden törekvésük, Fiumét pusztán hagyták. Kérdez­tem a pénzügyminister urat, évtizedekig nem fog-e a károíyváros-fiumei vasútvonal subventioba kerülni, minddadig tudniillik, mig egyenes összeköttetést nem létesítenek? A másik hatalmas ok hadügyi költségveté­seink ziláltságában, túlságos voltában fekszik. Az első delegatioban résztvettek a baloldali tagok is. Ott nagymérvű törlések történtek, s teljes correctséggel járt el az egész delegatio. Azóta foly­tonosan emelkedett a hadügyi költségvetés. Hiszen, ha egy historicusnak, aki a monarchia legújabb his­tóriáját megírta, hitelt lehet adni, a harmadik dele­gatio mikor az osztrák hadügyi osztály 6 millió többlettel tárgyalta le a hadügyi költségvetést, ak­kor a magyar delegatio 20 millióra szavazott, és önök pressirozták arra a hadügyi budgetet, hogy folytonosan emelkedjék. Ennek is mi vagyunk az okai? A harmadik ok, hogy önök sine curákat te­remtettek, hogy önök egy csoport bureaucratát nya­kukra ültettek. (Bal felől: Igaz \) Ennek is mi va­gyunk az okai? (Tetszés bal felől.) Nem, uraim! És mi nagyon sajnáljuk, hogy most nincs jelen a ministerelnök ur. Én az ő elis­mert judiciumára és igazságszeretetére hivatkozom, aki el fogja ismerni, hogy mi mindezekben bűnösök nem vagyunk, hogy ezekért a felelősségben nem osztozhatunk. (Helyeslés.) Én fölemiitettem már, hogy ezen kölcsönnek drágasága nem egyedül a pénzügyi körülményekben és viszonyokban, hanem a sikertelen kormánypolitiká­ban is rejlik, és méltóztassanak fölvenni, hogy mir óta a kormány megalakult, mi eredményt mutató hattak föl? Az escomptebankról nem szólok. A kormánynak e tekintetheni jó akaratát elismertük mindnyájan, elismerem én is. Mi gyámolitottuk is $

Next

/
Oldalképek
Tartalom