Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-147
í 47. országos ülés június 13. 1SÍ3. 89 pénzpiacz helyzete nem javul, e bankot fölállítani képesek nem leszünk ; de nagyon sajnos — és ezt lehetetlen elhallgatnom, miután e tárgy szóba jött, — hogy, midőn ezen bank ügye annyi nehézségek és, kellemetlenségek folytán oly időben jött a ház tárgyalása elé, s oly stádiumban volt, hogy egy-két nap alatt, amelyet pedig mind készek lettünk volna rászánni, már oda lehetett volna vinni a dolgot, hogy még a krisis előtt létesülhessen a bank : ez meg nem történt. (Helyeslés bal felől.) Ürményi Miksa ; Tisztelt ház! Én eldöntöttnek tekinteném a kérdést, hogy ha a pénzügyminister ur határozottan képes volna minket biztosítani arról, hogy a 9-ik osztály szövegezést: mellett nem jönne létre az intézet, a főrendiházé mellett pedig igen. (Ugy van\ XJgy van!) Ázt hiszem, hogy a pénzügyminister ur erre alig lesz keltés felelni, és azért én jogosultnak tartom azon véleményt, hogy a pénzemberek igazán alig fogják ilyen vagy amolyan apró előzékenységek által magukat elvezettetni engedni ; ők nem fognak itt keresni nyelvet, hanem keresni fognak kamatot, (Helyeslés.) és ennek folytán sokkal természetesebbnek találom, hogy alkalmaztassák mindenben egyedül a magyar nyelv. Azt, hogy. mert az állam több nyelven irja az ilyen kötvényeket, ezt magánembernek is meg kell engedni, ezt nem tartom épen szoros Jogikának. Sőt talán azt is lehetne mondani, miért teszi az állam ? (Helyeslés. Derültség.) Az államnak is szükségtelen ezt tenni. (Helyeslés bal felöl.) Én az osztály véleményét természetesebbnek találom 5 ; ártalmasnak nem birom képzelni, s azért kérem azt elfogadni. (Helyeslés bal felől.) Pulszky Ágost előadó: Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur egy észrevételére kell válaszolnom. A t, képviselő ur azt állította, hogy én az államiság és nemzetiség fogalmát összetévesztettem. Bocsánatot kérek, nem. Én világosan kimondtam, hogy az államiság érdekeit az által vélte megóvottnak a bizottság, hogy a magyar nyelvet obligative kívánta mindezen okmányokra nézve kimondani; azt azonban meg kívánta engedni, hogy oly okmányon, melynek küböldi forgalma lehet, olyan nyelv is használtassák mint fordítás, melyet külföldön is megérthetnek. Épen erre hoztam föl példa gyanánt az olyan bankjegyet, mely szintén több nyelvű közönség közt volt forgalomra szánva. Egyébiránt maga az előttem szóló is elismerte, hogy a külföldi forgalomra szánt okmányokra nézve egyátalában nincs és nem is lehet szándékában az escompte-bankot az általa használandó nyelv tekintetében korlátozni ; már most kérdem: képes-e valaki a pénztári utalványokról meghatározni, melyik megy ki külföldre, melyik marad itthon, s ha ezt nem lehet meghatározni : kell. hogy a pénztári utalványokon a magyar nyelven kivül a külföldi forgalomhoz szükKÍIV. H. NAPLÓ 18l. VII. KÖTET séges nyelvű fordítás is legyen. Ha ezt nem teszszük, a külföldi forgalomból a jegyeket kizárjuk s ezt, ugy hiszem, a képviselő urnák nincs szándékában megtenni. Ami Ürményi tisztelt képviselőtársam előadását illeti, ő nem akarja megengedni azon következtetést, hogy ami az államnak szabad, egyes egyénnek is szabad, s egyszersmind azt kérdi : miért tette az állam azt, hogy külföldi nyelven is szerkesztette kötelező iratait? Csak azért, mert a külföldön teljesen idegen oly nyelvű adóslevélre, melyet nem értenek : pénzt nem lesznek hajlandók adni, mert a biztosságot az idegen nyelvű kötvényben nem ta lálják ugy föl, mintha megértik az okmányokat. Kerkapoly Károly pénzügy miiiisters Eszemben sincs, t. házi a vitát feleseléssé — hogy ugy mondjam — degradálni akarni; egyet azonban, mert a következmények nehezek már is, és lehetnek még nehezebbek, nem hagyhatok szó nélkül ; (Halljuk l) t. i. azt, mit Debreczeu város t. képviselője fölszólalásának utolján mondott, hogy nyilvános tény, miszerint a házban mindenki kész volt az ügynek még egy napot szentelni akkoron, és ha ezt tettük volna, az escompte-bank, mielőtt a katastropha beállott, a törvényhozáson keresztülmegy és létesíthető. Engedelmet kérek, azt gondolom, hivatkozhatom mindarra, mi ez érdemben történt ; mindarra, mit kötelességszertileg s a helyzet ismeretéből kiindulva, tettem avégre. hogy ha lehetséges, a dolog már akkor törvénynyé váljék, és hogy rajtam nem múlt, annak, azon látszó szemrehányással szemben, kifejezést adni kötelességemnek tartom. Én hivatkozhatnám a naplókra is, melyekben a megbotránkoztatás hangjai találhatók amiatt, mert még az ujabbi tárgyalásnál, tehát nemcsak első, (le másodízben is kérni voltam kénytelen, hogy siessünk, mert ok van a sietségre. Egyébiránt azt tartom, megnyugodhatunk rajta, hogy aminek jőni kellett, ám jött legyen ; és én, bármi súlyt fektessék e vállalatra, nem akarnám, hogy épen oly időben hozatott legyen az létre, hogy az, ki ma arra aláirt, holnap keservesen megbánta; hogy aki ma papírjait vásárolta, holnap a piaezra vetette legyen; hogy ezen vállalat — ugyszólva — a maga szüziességében azon szenny és piszok közé esett legyen, amelynek létezéséről akkor tudomásunk sem volt. (Helyeslés jobb felől.) Egyátalában nem sajnálom tehát, hogy ennek a vállalatnak nem jutott azon sors, hogy oly időben jött létre, amelyben azok, kik azt létrejönni segítették, mindjárt meg is bánták volna. (Helyeslés jobb felöl.) Igaz ugyan, hogy talán nehéz lesz a várakozás és nélkülözés, de legalább egészségesebb lesz a lég. melyben, ha utóbb is, a vállalat megszületik.
