Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-147
88 147. országos ülés jimius 13. 1873. elodázva; azon nagy fontosságnál fogva kérem a t. képviselő urakat, ne szabjanak oly föltételeket, ne tegyék létesítését oly föltételektől függővé, melyek az úgyis fönálló nehézségeket még növelik, az úgyis tele poharat talán kicsorditják. Igazán, a közügy érdekében kérem erre a t. képviselőházat. Nem kérek én hallatlan dolgot. Senkisem fogja kétségbevonni, hogy ez az intézet, habár az állam által kedvezményekben részesittetik is, azért mégis magán-intézet; magán-intézetről pedig — és itt kijelentem, hogy én nem akartam e kérdésből nemzetiségi kérdést csinálni, hanem csak azt mondottam előbbeni fölszólalásoinban, hogy az állam példáját követhesse a magán intézet is, — mondom a magán-intézetről világosan megvan irva nemzetiségi törvényünkben, hogy a magán-intézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg. Én hát hallatlan dolgot nem kívánok. Azt lehetne talán mondani, hogy itt nem magán intézetről van szó. Igenis arról van szó; a kérdésben lévő intézet csak az állam által kedvezményekben részesített magán intézet, amelynek azt, amit az állam maga magának megenged, szintén megengedhetjük. Bízzunk annyit ügyünk jóságában, bízzunk annyit a nemzetben, mint akinek fiai közül valók lesznek azok, akik e vállalat ügyeit intézni fogják, hogy a törvény kényszerítő határain tul is, amennyiben a forgalom érdeke által megengedve lesz, kötelességüket ez irányban is teijesiteni készek lesznek. -Engem legalább nem aggódtat ez a tekintet, mert a nemzet akarata egyszer ily erősen jelezve lévén, az irány ki lévén jelölve, melynek követése a nemzet sympathiáját megszerzi az intézetnek, melynek nem-követése az ellenkezőt szüli: ez maga után fogja vonni, hogy az intézet vezetői az intézet érdekében kötelességüknek fogják tartani mindazt megtenni, amit az ügynek, az intézet érdekeinek koczkáztatása nélkül tehetnek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán S Tiszteit ház ! Csak egy pár szót kívánok ez ügyben szólni, főleg azért, — mert kölönben nem volt szándékom fölszólalni, — hogy némely fölállított, de egyátalában nem találó analógiának későbbre lehető következtetései ellen nyilatkozzam. A tisztelt előadó ur analógiául fölhozta az absolut kormány alatt kibocsátott pénzjegyeket; a dolgot, a nemzetiség terére vitte, nem gondolva meg. hogy itt nem nemzetiségi, hanem államisági kérdésről van szó, és vitte oda, hogy ha okoskodásából a consequentiát ki akarta volna vonni: akkor azt kellett volna mondania, hogy mindazon nyelveken, melyek azon pénzjegj^eken alkalmaztattak, jelenjenek meg a szóban lévő okmányok is. (ügy van! ügy van! bal felől.) Ilynemű niegfelejikezésí az államisági és nemzetiségi fogalmak közt lévő különbségről, én legalább a tisztelt ház keblében hallgatni nem akarok. (Helyeslés bal felöl.) A másik, ami ellen fölszólalni kívánok, a pénzügyminister ur által fölállított egyik analógia. Azt mondta ugyanis, hogy miért ne tehesse az intézet azt, amit a magyar állam maga is megtett ; mert hiszen akkor, midőn az állam kölcsönt vett föl külföldön, maga is idegen nyelvű kötvényeket adott ki. Igen természetes, és nem is jut senkinek eszébe azt mondani, hogy az ilyen escompte-bank, amely az állam által előnyökben részesittetik, ha Londonban vagy Parisban üzletet csinál: az illető kötvényt magyarul szerkeszteni tartozzék ; hanem analógia csak akkor volna, ha arról volna szó, hogy ha az állam itthon csinált volna ilyen üzletet; de amikor az egyik esetben a külföldön történt üzletről, a másikban Magyarországon történt üzletről van szó ; akkor analógiáról a két eset között egyátalában szó sincs. (Élénk helyeslés.) És a harmadik, amit megemlíteni akarok: ez, Az igen tisztelt pénz ügyminister ur fölolvasta a nemzetiségi törvényt a magán vállalatokra vonatkozólag. Szó sincs róla, ha egy magánvállalat létesül, amely semmitsem kivan egyebet, minthogy az a törvényesen megállapított rendszeres föltételek mellett működhessék, senkinek e házban nincs joga. míg e törvény fonál!, beleszokni az illető okmányok nyelvének kérdésébe; de azt hiszem, midőn egy, habár magánvállalat létesül, de olyan, melyet az állam törvényes határokon kivül nagy előnyökben részesít : akkor viszont teljes joga vau azon államnak ezen előnyöket föltételekhez kötni; mert ha az illető intézet a törvény rendes határain kivül előnyöket követel: akkor az állani is követelhet a törvény rendes határain kivül eső kötelezettségeket az intézet részéről. (Helyeslés bal felől) Én tehát itt analógiát nem látok. Hogy ezen bank létesül-e vagy nem, vagy mikor létesül, afölött határozni igen nehéz volna. Én azt hiszem, hogy ha megvan az illetőkben a komoly szándék, —• mert ha kibúvó ajtót keresnek : akkor ugy sem fog az intézet ez utón létesülni; — de ha van komoly szándék létesíteni: akkor mi e szándékot e miatt megakadályozni nem fogjuk. Ha kibúvó ajtót keresnek, ha olyanok, akik szeretnek kibuvóajtót keresni : inkább leljék meg ; (Helyeslés bal felől.) mert hiszen a mai pénzviszonyok közt ugy sem tudják létesíteni ők sem; megjavult pénzviszonyok között pedig létre lehet hozni mások által is. És így ez argumentum reám hatással nem bir. Igaz, sajnos, hogy épen ilyen pénzkrisis jött közbe e bank létesítésénél; igaz, bármint meg vagyunk arról győződve, hogy ma rögtönözve, mig a
