Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-147

88 147. országos ülés jimius 13. 1873. elodázva; azon nagy fontosságnál fogva kérem a t. képviselő urakat, ne szabjanak oly föltételeket, ne tegyék létesítését oly föltételektől függővé, melyek az úgyis fönálló nehézségeket még növelik, az úgyis tele poharat talán kicsorditják. Igazán, a közügy érdekében kérem erre a t. képviselőházat. Nem kérek én hallatlan dolgot. Senkisem fogja kétségbevonni, hogy ez az intézet, habár az állam által kedvezményekben részesittetik is, azért mégis magán-intézet; magán-intézetről pedig — és itt kijelentem, hogy én nem akartam e kérdésből nemzetiségi kérdést csinálni, hanem csak azt mon­dottam előbbeni fölszólalásoinban, hogy az állam példáját követhesse a magán intézet is, — mondom a magán-intézetről világosan megvan irva nemze­tiségi törvényünkben, hogy a magán-intézetek és egyletek nyelvét az alapítók határozzák meg. Én hát hallatlan dolgot nem kívánok. Azt lehetne talán mondani, hogy itt nem ma­gán intézetről van szó. Igenis arról van szó; a kér­désben lévő intézet csak az állam által kedvezmé­nyekben részesített magán intézet, amelynek azt, amit az állam maga magának megenged, szintén megengedhetjük. Bízzunk annyit ügyünk jóságában, bízzunk annyit a nemzetben, mint akinek fiai kö­zül valók lesznek azok, akik e vállalat ügyeit in­tézni fogják, hogy a törvény kényszerítő határain tul is, amennyiben a forgalom érdeke által megen­gedve lesz, kötelességüket ez irányban is teijesiteni készek lesznek. -Engem legalább nem aggódtat ez a tekintet, mert a nemzet akarata egyszer ily erő­sen jelezve lévén, az irány ki lévén jelölve, mely­nek követése a nemzet sympathiáját megszerzi az intézetnek, melynek nem-követése az ellenkezőt szüli: ez maga után fogja vonni, hogy az intézet vezetői az intézet érdekében kötelességüknek fogják tartani mindazt megtenni, amit az ügynek, az intézet ér­dekeinek koczkáztatása nélkül tehetnek. (Helyeslés a jobb oldalon.) Tisza Kálmán S Tiszteit ház ! Csak egy pár szót kívánok ez ügyben szólni, főleg azért, — mert kölönben nem volt szándékom fölszólalni, — hogy némely fölállított, de egyátalában nem találó analógiának későbbre lehető következtetései ellen nyilatkozzam. A tisztelt előadó ur analógiául fölhozta az ab­solut kormány alatt kibocsátott pénzjegyeket; a dol­got, a nemzetiség terére vitte, nem gondolva meg. hogy itt nem nemzetiségi, hanem államisági kérdés­ről van szó, és vitte oda, hogy ha okoskodásából a consequentiát ki akarta volna vonni: akkor azt kel­lett volna mondania, hogy mindazon nyelveken, me­lyek azon pénzjegj^eken alkalmaztattak, jelenjenek meg a szóban lévő okmányok is. (ügy van! ügy van! bal felől.) Ilynemű niegfelejikezésí az államisági és nem­zetiségi fogalmak közt lévő különbségről, én legalább a tisztelt ház keblében hallgatni nem akarok. (He­lyeslés bal felöl.) A másik, ami ellen fölszólalni kívánok, a pénz­ügyminister ur által fölállított egyik analógia. Azt mondta ugyanis, hogy miért ne tehesse az intézet azt, amit a magyar állam maga is megtett ; mert hiszen akkor, midőn az állam kölcsönt vett föl kül­földön, maga is idegen nyelvű kötvényeket adott ki. Igen természetes, és nem is jut senkinek eszébe azt mondani, hogy az ilyen escompte-bank, amely az állam által előnyökben részesittetik, ha Londonban vagy Parisban üzletet csinál: az illető kötvényt ma­gyarul szerkeszteni tartozzék ; hanem analógia csak akkor volna, ha arról volna szó, hogy ha az állam itthon csinált volna ilyen üzletet; de amikor az egyik esetben a külföldön történt üzletről, a má­sikban Magyarországon történt üzletről van szó ; akkor analógiáról a két eset között egyátalában szó sincs. (Élénk helyeslés.) És a harmadik, amit megemlíteni akarok: ez, Az igen tisztelt pénz ügyminister ur fölolvasta a nemzetiségi törvényt a magán vállalatokra vonatko­zólag. Szó sincs róla, ha egy magánvállalat létesül, amely semmitsem kivan egyebet, minthogy az a tör­vényesen megállapított rendszeres föltételek mellett működhessék, senkinek e házban nincs joga. míg e törvény fonál!, beleszokni az illető okmányok nyelvének kérdésébe; de azt hiszem, midőn egy, habár magánvállalat létesül, de olyan, melyet az állam törvényes határokon kivül nagy előnyökben részesít : akkor viszont teljes joga vau azon állam­nak ezen előnyöket föltételekhez kötni; mert ha az illető intézet a törvény rendes határain kivül elő­nyöket követel: akkor az állani is követelhet a tör­vény rendes határain kivül eső kötelezettségeket az intézet részéről. (Helyeslés bal felől) Én tehát itt analógiát nem látok. Hogy ezen bank létesül-e vagy nem, vagy mi­kor létesül, afölött határozni igen nehéz volna. Én azt hiszem, hogy ha megvan az illetőkben a komoly szándék, —• mert ha kibúvó ajtót keresnek : akkor ugy sem fog az intézet ez utón létesülni; — de ha van komoly szándék létesíteni: akkor mi e szán­dékot e miatt megakadályozni nem fogjuk. Ha ki­búvó ajtót keresnek, ha olyanok, akik szeretnek ki­buvóajtót keresni : inkább leljék meg ; (Helyeslés bal felől.) mert hiszen a mai pénzviszonyok közt ugy sem tudják létesíteni ők sem; megjavult pénz­viszonyok között pedig létre lehet hozni mások által is. És így ez argumentum reám hatással nem bir. Igaz, sajnos, hogy épen ilyen pénzkrisis jött közbe e bank létesítésénél; igaz, bármint meg va­gyunk arról győződve, hogy ma rögtönözve, mig a

Next

/
Oldalképek
Tartalom