Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-147

147. országos ül igen tisztelt pénzügyniinister ur és az előttem szólott tisztelt képviselő urak ezen kérdést — az eseompte-bank kérdését — egészen nemzetiségivé akarják tenni. A nemzetiségekkel szemben méltányosságról beszélnek; és azon jogos kívánalommal szemben, mely itt nyilvánult, azt kívánják, hogy azon bank, mely a magyar állam által kiváltságokkal ruháztatik föl, más nyelveken is adhassa ki jegyeit. Azt mondja a tisztelt előadó ur, hogy még az osztrák absolut rendszer alatt is rá volt irva a bankjegyekre, hogy mennyi értéket képviselnek, és erre hivatkozva kívánja, hogy ezen jegyek is ilykép hozassanak forgalomba. De, tisztelt ház, egészen más dologról van itt szó. (Helyeslés bal felől.) Egészen más egy a közforgalomban lévő jegy, melyre semmi más nem iratik föl, mint az érték. De hiszen e módosítás nem csupán azt czélozza, hogy az érték írassék föl a jegyekre különböző nyelveken, hanem az egész szövegezésre is vonatkozik, és ezen szövegezésnek különböző nyelvekben való kiállítása kelt jogos aggodalmat egyesekben; mert az, hogy az érték föltétessék különböző nyelveken, az ép annak az eszmének felel meg, hogy a számoknak nemzetiségük nincs. Ha valaki egy öt forintost meglát, sohasem láttam senkit, hogy annak a számnak a magyar vagy német fordítását kereste volna, hanení azonnal rájött, midőn magát a számot elolvasta, mert az érték után indult és nem a nemzetiség után. Ha értékkel fognak birni a bank által kibocsátott jegyek, körlevelek és utalványok: akkor könnyen rájönnek arra a számra, amely rá lesz irva; ellenkező esetben ráírhatják németül, francziául, olaszul, vagy a világ minden nyelvén: azoknak értéke nem fog emelkedni. Ennélfogva én nem látom szükségét annak, hogy mi engedjünk ily kérdésben, ahol a bank semmit nem nyer, és ahol a concedáiással csak azon eredményre jutunk, hogy egy másodharmadrangu kérdésben a magyar nyelvnek hangsúlyozását a parlamentben resteljük. (Helyeslés bal felöl.) Én pártolom a 9-ik osztály véleményét. (Helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminister: Tisztelt képviselőház! Én kötelességet vélnék mulasztani, ha meggyőződésemnek ismételve kifejezést nem adnék. Tartozom ezzel részben szavaim félreértése folytán is. Én nem emlékszem, hogy mondtam volna, sőt positive tudom, hogy nem mondtam, hogy angolországi, francziaországi pénzintézetek olyan nyelvű kötelezvényeket adnak a betevőknek, milyeneket azok kivannak. Én azt mondtam : ami viszonyaink közt a merevséget még eddig nem vittük annyira, hogy azoknak, kik pénzt adnak kölcsön, az ő általuk megérthető nyelven szerkesztett kötelezvényt adni vonakodtunk volna. Azt mondtam: nemcsak az állam által pártfogolt, kiváltságokban részesített is jiutius 13. 1873. 87 magán-intézet, de maga az állam is erre a térre állott, midőn Parisban contrahált kölcsönnél a vasúti kötvényeket egyszersmind franczia, az Angliában emittált kölcsön kötvényeit egyszersmind angol szövegezéssel állította ki. Okoskodásom menete az volt, hogy amit az állam, mint kölcsönvevő tartózkodás nélkül maga megtesz, azt megteheti az ő patrociniuma alá helyezett magán-intézet is. Tartozom felelettel arra is, amit Csernátony képviselő ur beszéde elején érintett, hogy t. i. nem haszontalan idővesztegetés-e foglalkozni e törvényjavaslattal? amivel, ha jól értettem, azt akarta mondani, hogy végre is akár fogadjuk el e törvényjavaslatot, akár nem, kérdés : lesz-e valami az intézetből. (Halljuk!) Valamely bank létesítése AustriaMagyarországban ma minden könnyítések mellett is a föladatok legnehezebbjei közé tartozik. A bankok és bankpapírok Austriában és Magyarországban ma nem tartoznak azon értékek közé, amelyekbe az emberek örömest akarják pénzüket elhelyezni. De igen természetes, hogy amikor bármely pénzintézet ilyféle kötelezettséget vállal magára: a kellő cautelával is él, és e tekintetben azt mondhatom, hogy az eredetileg már stipulált cautelák, melyekkel csak a lehetetlenség ellen kívánták magukat az illető intézetek óvni, fönállanak ma is; de azon cautelák mellett a kötelezettség is fönáll. Ennélfogva arra nézve, hogy a törvény megszavazása nyomán az intézet mindjárt létrejön-e vagy sem: nyíltan és ünnepélyesen azt mondom, hogy az iránt kötelezettség soha nem állott fon, hogy a bankot minden körülmények és viszonyok közt föl kell állítani, és ma sem áll fön; de ami fönállt egykor : az fönáll ma is. (Mozgás a bal oldalon.) Nagyon természetes, hogy ad impossibilia non datur obligatio ; ezt meg impossibilisnek tartom. Nem tartózkodom kimondani, egyikünk sem tehet róla, hogy ily miseria jött közbe. De megvan irva a köztünk való megállapodásokban, hogy milyen viszonyok helyreálltával áll ismét elő a kötelezettség. Ha tehát a törvény — törvény, és az előre látott viszonyok, tehát az oly viszonyok, melyek közt átalában van lehetőség arra, hogy egy ilyen jogi kötelezettségei vállalni és megoldani is lehessen, helyreállnak: akkor a bank létrejötte is biztosítva van. De épen azért, inert nem csinálhatunk magunknak abból titkot, hogy a helyzet oly nehéz, hogy a bank létrejötte még a legnagyobb kedvezmények megadása mellett is, nem mondom, hogy lehetetlen, de a lehetetlenséggel majdnem határos; épen azért nincs okunk még nehezíteni a dolgot mellékkérdések hozzákötésével. Én azon fontosságnál fogva, melylyel a szóban lévő vállalat az épen bekövetkezett nehéz idők következtében még sokkal fokozottabb mérvben bír, bír akkor is, ha létrejötte nem , hetek számával fejezhető ki, hanem hónapokra volna