Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-146

146. országos ölés június 11. 1873. 67 mányozásokat, föntartván a határőrvidéki lakosság számára a határőrvidéki jövedelmekből folyó, és az erdők eladásából ígért előnyöket, ezeket — mint mondám — mind érintetlenül hagyva, a kormányzatnak, a többségnek, az összes törvényhozásnak, tehát magának a fejedelemnek is szándéka épen az, hogy a Határőrvidék ezentúl a törvényhozás és kormányzat összes keretében, Magyarország többi részeivel tökéletesen egyenjoguvá tétessék. Különben mondom, ha ezen megnyugtatást megnyerhetem: én a javaslatot a részletes vita alapjául elfogadom. (Élérilí helyeslés.) Elnök : Szólásra nem lévén többé följegyezve senki, az átalános tárgyalást, ha szólásra senkisem jelentkezik, ezennel befejezettnek nyilvánítom. Szlávy József minisferelnök: Tisztelt ház! A központi bizottság előadója és Tisza Kálmán tisztelt barátom nagyon megkönnyítették az én állásomat, szemben azon ellenvetésekkel, amelyeket Cozma Parthén, Miletics és Irányi képviselő urak a törvényjavaslatok ellen fölhoztak. Előadásomban tehát igen rövidre szoritkozhatom. Cozma Parthén képviselő ur legelőször is kifogást tesz a törvényjavaslatok formája ellen, mondván: hogy helyesebb lett volna kivonatban fölvenni mindazon határozatokat magába a törvény szövegezésébe, amelyek igy a rendeletekben foglaltatnak, és amelyekről az mondatik, hogy továbbra is érvényben maradnak. A kormány is kezdetben abban a nézetben volt, hogy a képviselő ur ajánlotta forma a logika szabályainak, az egyszerűségnek, a világosságnak és a könnyebb megérthetőségnek jobban meg felelt volna, és kinyilatkoztatom a tisztelt ház előtt, hogy a törvényjavaslat olyan formában, minőben Cozma Parthén tisztelt képviselő ur kívánja, már készen is volt, és az volt a szándékunk, hogy igy terjeszszük a ház elé. Épen az a szempont, amelyet Irányi képviselő ur is hangoztatott, és amelyet sohasem szabad szem elől téveszteni, t. i. az illetők megnyugtatása volt az, amely a kormányt arra bírta, hogy fölhagyván ezen, általa már elfogadott formával, áttérjen arra, amely •— megengedem, hogy törvényhozási szempontból kevésbbé correct, azon fölül talán complicáltabb is; de amint olyanok állítják, akik az ottani viszonyokat teljesen és tökéletesen ismerik: — az illetők megnyugtatására inkább szolgál. Nem akarom ezen kérdést tovább fejtegetni; azt hiszem, a mondottak elégségesen megfelelnek arra, amit Cozma képviselő ur e tekintetben fölhozott. Ha a törvény correct formájának rovására «gy más, egy nagyobb, egy magasztosabb czélt bírunk elérni : ennek a forma kérdését alárendelendönek tartom. (Helyeslés.) Amit a tisztelt képviselő ur arra nézve mondott, hogy a határőrvidéki képviselőket — természetesen mindig csak a magyar határőrvidékieket, az úgynevezett bánsági és titeli zászlóaljak képviselőit értem — előbb kellett volna meghívni a kormánynak az országgyűlésre, mielőtt egyátaíában ezen törvényjavaslatok tárgyalásába bocsátkoztunk volna: erre Tisza Kálmán tisztelt barátom már megfelelt hivatkozván az országgyűlésnek 1867-ben hozotthatározatára, amelylyel ellenkezett volna azon eljárás, amelyet Cozma Parthén tisztelt képviselő ur ajánlott. De tulaj donképen nem is tudom, hogyan lehetett volna ezt az ügyet elintézni, mert másrészről meg Miletics képviselő ur azt állítja, hogy négy képviselő a magyar Határőrvidéknek kevés, hogy tehát mindenekelőtt a képviselők számát kellett volna megszaporítani és e szerint, amint már Tisza Kálmán tisztelt képviselő'ur is érintette, a fölött, hány legyen a képviselője a magyar határőrvidéknek, mégis náluk nélkül kellett volna intézkedni, De engedjen meg a tisztelt képviselő ur, még ez is talán inkább forma dolog. Ugyanis tulaj donképen mennyiben rendelkezünk mi a bánsági Határőrvidék és a titeli zászlóalj ügyében? Mindössze, amint igen helyesen megjegyezte Tisza Kálmán tisztelt képviselő ur,— bocsánatot kérek, hogy annyiszor hivatkozom az őszavaira, — mi mindössze nem teszünk sokkal többet, mint registráljuk a mostani tényleges állapotot, biztosítván az illetőket arról, hogy mindazon ígéretek, kedvezmények, melyeket nekik ö felsége, mint akkori absolut urok adott, meg fognak maradni. Mindaz, ami ezentúl lesz számukra adandó, további tárgyát fogja képezni a törvényhozás tanácskozásainak ; mindaz iránt akkor fog intézkedés történni, amikor ők már itt lesznek. Hogy az ottani képviselők számát nem szaporította a kormány: ezt, ugy hiszem, nem szükséges indokolnom, mert erre hatalma sem lett volna; de hogy nem indítványozott a tisztelt ház előtt törvényt, amelynélfogva a képviselők száma megszaporittatnék, ennek, ugy hiszem, a tisztelt képviselő ur igen egyszerű okát fogja lelni abbau, hogy a képviselők száma, amint az az egyes megyékhez és kerületekhez aránylik, miként átalában tudjuk, különben is kiigazításra vár és e tekintetben nem gondoltuk megelőzendőnek az 1848-iki törvény kiigazítását egy vidékre nézve, mielőtt az az egészre nézve reménylhetőíeg ezen ülésszak ősz idejében már be fog következni. (Helyeslés.) Irányi Dániel tisztelt képviselő urnák ellenvetése és kifogása van az alkotmányosság szempontjából az ellen, hogy császári és királyi rendeletek magyar törvénybe igtattatnak. Én azt, hiszem, hogy épen az által adunk kifejezést alkotmányos érzületeinknek , ha azt, mit e felsége akkor, mint absolut ura a Határőrvidéknek tett, mi most törvény9*