Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-146

54 146. országos ülés június'11. 1873. vetéséből is, melyek mindegyikének ujonczjutaléka sokkal kisebb, mint Komárom városáéhoz viszonyítva lennie kellene, ha az arány alapjául a népesség száma vétetik; igy például Győr városára, melynek erőteljes magyar népessége az utolsó népszámlálás szerint 20.000 főt meghalad a folyó 1873. eszten­dőben csak 34 ujoncz és 3 póttartalékos vettetett ki, mig Komárom városára, melynek népessége 12 ezernél csak kevéssel több, két annyi, úgymint 67 ujoncz és 7 póttartalékos esett; s a hazai né­pessági viszonyainkról átalános tapasztalati alapok­ból merített születési és halálozási statisticai adatok is igazolják, hogy egy körülbelül 12.000 főből álló lakosságnak életben lévő 20—33 éves ifjúsága azon számot nem ütheti meg, mely a közelebbi ujoncz­állitásoknál Komárom város jutalékának kiszámításá­nál alapul vétetett. Ezen aránytalan tulterheltetés azon tul hogy igazságtalan, a város hadképes összes ifjúságát a honvédségbe való beosztás előnyeitől megfosztván, egészen a rendes hadseregbeli hosszabb szolgálatra kényszeríti; ez által családi és gazdasági tekintetben már eddig is igen káros hatást gyakorol a város közönségére, s ha tovább is ilyképen folytattatik : jövőre végzetes lehet. Komárom város közönsége ismételve, jelesül folyó évi január 20-án és február 1-én kelt föl­irásaibau folyamodott a honvédelmi ministeriumhoz ezen aránytalanul súlyos kivetés következményeinek megszüntetéseért. kérvén, hogy ujonczjutaléka a né­pesség összege után arányosittassék, vagy legalább a folyó évet megelőző 3 utolsó évi jutalék átlagára szállittassék le, a folyó évben besorozottak közül az első korosztályból besorozott 31 ujoncz a rendes hadseregbeli jutalékul meghagyatván, a többi kor­osztályokból besorozottak a honvédséghez tétesse­nek át. A város föliratára a honvédelmi ministeriumtól mindeddig válasz nem érkezett. Kénytelen vagyok mindezeknél fogva ezen ügyet itt hozni szóba az országgyűlésen, s amidőn ezt te­szem, lehetetlen meg nem emlékeznem arról, hogy az ujonczjutalékok kivetésénél különben is tapasztalt aránytalanságoknak jövőbeni megszüntetése végett még a múlt ülésszakban, jelesül m. é. decz. 18-án 145. sz. a. már indítvány tétetett az iránt, hogy a honvédelmi minister az ujonczozási eljárásnál köve­tendő elvekről törvényjavaslatot terjeszszen a ház elé, és az ellenőrzés lehetővé tétele végett jövőre a hadjutalék kiállításáról szóló törvényjavaslattal együtt a beosztási táblázatot is mutassa be: a f. 1873. évi ujonczállitást illetőleg pedig ezen tábláza­tot utólagosan terjeszsze elő. Az előrebocsátottak folytán a következő kérdéseket intézem az igen tisz­telt honvédelmi minister úrhoz: 1-ször. Szándékozik-e sz. k. Komárom városa fölterjesztésében foglalt kérelmének teljesítése mel­lett, ezen város közönségére a folyó évi ujonczju­talék kivetése folytán súlyosan nehezedett arányta­lan tulterheltetésnek következményeit a folyó évi ujonczjutaléknak még különben is be nem fejezett végleges számba vételéig megszüntetni; jövőre pe­dig ezen városnak ujonczjutalékát kivételes körül­ményeinek tekintetbe vétele mellett, más ujonezál­litási járások jutalékához igazságosan arányosítva kellő mérvben leszállítani ? 2-szor. Szándékozik-e eleget tenni az előbb emii­tett 145. sz. a. indítványban foglalt kívánatnak, mely habár eddig a ház határozatának erejére nem emel­tetett is, de kétségtelenül az ország átalános köz­óhajtását és jogos követelményét fejezi ki? Elnök: Az interpellatio közöltetni fog a honvédelmi minister úrral. Horn Ede: Tisztelt ház! A lefolyt év kez­detén hozott ipartörvény minden esetre a múlt or­szággyűlés legeiismerésre méltóbb vívmányai közé sorozható. De habár mindnyájan meg voltunk győ­ződve arról, hogy az iparszabadság, amelyet ezen törvény meghonosított, hazánkban minden esetre jó eredményeket fog hozni, és hittük ezt az iparosok ellenkező véleményével szemben: mégis el kellett ismernünk, hogy az iparosoknak küzdeniök kellend az átmeneti nehézségekkel, és hogy a törvényho­zásnak, valamint a kormánynak hivatása ezen nehéz­ségeket meggyengíteni, és az iparnak a szabadság alapján újra szervezését, amennyire csak lehet, elő­segíteni. E czélból belevettük az ipartörvénybe az ipartársulatokat és iparbizottságokat. Az ipartársu­latoknak hivatása többé-kevésbbé helyettesíteni a régi czéhtestületeket, de a szabadság alapján. Az iparbizottságok hivatva a czéhfegyelem megszűnté­vel, békebiróiiag közbejőni a munkaadók és munka­vevők közt netalán támadható viszályokban. Az iparbizottságokat oly annyira jótékonyak­nak és szükségeseknek tartottuk, hogy létrejövetelük előmozdítása tekintetéből egy bizonyos kényszertől sem riadtunk vissza; mert az idézett törvény 83-ik §-ában az van mondva, hogy azon czéhtestület, mely hat hónap alatt ipartársulattá nem alakul, el­veszti rendelkezési jogát saját vagyona fölött: tehát minden tekintetben előakartuk segíteni az ipartársu­latok alakulását. Ennek következtében arra számított a közön­ség és az ország, hogy a kormány és a törvényha­tóságok ezen társulatok alakulását könnyíteni, s elősegíteni fogják. De más részről bizonyos volt az is, hogy bármilyen legyen a jóakarat, ismerve meny­nyire gyenge az országban a kezdeményezési erély, a szervezési hajlam és képesség: szükség volt, hogy valamely testület kezébe vegye a kezdeményezést,.

Next

/
Oldalképek
Tartalom