Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-161

400 161. országos ülés július 1. 1873. hogy azok arra befolyással birtak ; de ha nem is egészen eredetileg dolgoztatott az ki, de több kérdés eredetileg fejtetett meg ; világosan meghatároztatok igen sok oly kérdésnek lényege, melyekben controversia volt. Ezt elismerte Európa, elismerték annak legnagyobb tekintélyei. De méltóztassék figyelembe venni, hogy 1843. óta hány ujabb törvénykönyv jelent meg, mennyire fejlődtek egyes kérdésekre nézve a nézetek; menynyire mások a nézetek például a börtön-rendszer iránt, és különösen a magánrendszerre nézve, mint akkor voltak és ugy azt elfogadni és a ház elé terjeszteni, alig lett volna czélszerü. T. elődöm megbízta az államtitkárt az uj büntetőtörvénykönyv szerkesztésével, hogy ő, valamint minden európai törvényhozásra, ugy ezen kitűnő munkára is figyelemmel volt: erről tudomásom van. A t. képviselő ur tehát e tekintetben a törvényvkönyben igen sok becses adatra fog akadni, és e tekintetben ki lesz elégítve. Ami a codifieátiónak módját illeti, ez úgyszólván európailag fejlődött ki. Az igazságügyminister, vagy az, ki hivatva van annak initiálására, pl. a kereskedelmi minister, egy vagy több szakférfiút biz meg a munkával, azok a munkát egymás közt fölosztva, közösen tanácskoznak, és ha a munkát föl is osztják, mindig folytonos érintkezésben vannak egymással és a ministerrel, vagy helyettesével. A munka formuláztatván, nyomtatás alá bocsáttatik, hozzászólhatnak a szakértők, hozzászólhatnak az ország polgárai, azoknak hozzászólása után szakférfiakból álló tanácskozásban revidiálás alá vétetik, és végre ha elkészült, a ház elé kerül. Ez a módja a codifieátiónak. Ami a polgári törvénykönyvet illeti, amelyre nézve tetszett nyilatkozni már, azokból, amiket mondtam, láthat) a a t. képviselő ur, hogy azon álláspontot,amit szigorú receptiónak neveznek, el nem fogadom. Nem mondom, hogy az élőjogból ami életrevaló, és az ausztriai jogból az, ami hazánkban gyökeret vert és czélszerünek találtatott, ne alkalmaztassák ; ne alkalmaztassák csak azért.mert másutt gyakorlatban van. Erre nézve igy, gondolom, tisztában volnánk. A törvényeknek fejlesztésére két módszer van : az egyik a történeti fejlesztés, a másik a codifieátiónak alkalmazása. Ott , hol a viszonyok lassankint fejlődnek, ott, hol vagy külső események, vagy tudományos nézetek, vagy a hatalom befolyása a jog természetes kifejlődését meg nem akasztják, ott. mint Angliában, ez alkalmazandó ; Európa többi statusaiban az ellenkezőt követték. Korántsem vagyok én abban a véleményben, hogy a eodificátió csakis abnormis állapotokban létesül, hogy az rendszerint erisisek eredménye. Azon véleményben vagyok, hogy a codificátiót a múlt században a rendi különbségek megszüntetése, a j-égibb jogforrásoknak elégtelensége s nagy részben azon tudományos nézet okozta, hogy a jognak csak egy forrása van, a törvény; hogy a szokás, vagy a gyakorlat inkább csak visszaélés, és hogy jogot csak törvényhozó teremthet; és annak bizonyos átalános. philosophiai elvek alapján kell hozatni. Ehhez járul, hogy amennyiben sok tekintetben a provinciális jogokat korlátozza, a centralisatiónak is kedvez. Ezek voltak az okai, hogy a eodificátió ugy indult meg, amint megindult. Hogy a porosz „Allgemeine Landrecht", mely 1746-tól 1794-ig készült, nem volt valamely erisisnek eredménye, hanem más valaminek ; hacsak azt nem állítja valaki, hogy a porosz királyság 50 évig erisisben volt; hogy az osztr. polg. törvénykönyv, melynek első talpköve 1753-ban tétetett, le, és 1811-ben fejeztetett be: sem valamely erisisnek eredménye, mert hiszen az ausztriai uralkodók tendeníiája, a tartományok egyesítésére már Károly alatt vette kezdetét, tehát nem 1753-ban, legkevésbé pedig az ausztriai császárság czimével lehet azt összeköttetésbe hozni, mert már ötven évvel előbb kezdetett meg s 7 évvel később következett annak befejezése, ez előttem világos és tisztán áll; és azért hiszem is. hogy mi normális állapotban Isten segítségével minden erisis nélkül meg fogjuk kezdeni és befejezni a törvényhozás reformmunkálatát, csak legyen meg az akarat, csak legyen kitürés, csak legyen meg — amint reménylem is, hogy meglesz — a megkívántató erő. Apáink a történeti fejlesztés rendszeréhez nyúltak a jog bizonyos részeiben. A polgári jogot történetileg akarták fejleszteni, mutatják ezt az 1794. és 1827. operatumok. A büntető és váltójog terén a codificátióhoz nyúltak, amint az akkori tervezetek kétségen kivül helyezik. Az események nálunk szükségessé tették, hogy a polgári jog terén sem maradjunk a történeti fejlesztés mellett. Itt is codificálni kell, itt is hozzá kell fogni a munkához, és pedig ugy hiszem, mielőbb, mert „Dimidium facíi, qui coepit, habét". Ezenczél elérésére szolgál az imént előirányzott összeg, kérem annak megszavazását. (Élénk átalános helyeslés.) Horváth LajoS előadó : Engedje meg a tisztelt ház, hogy az előadottak után a pénzügyi bizottságnak a szőnyegen lévő kérdésben elfoglalt álláspontja megvilágítására néhány szót elmondhassak. (Halljuk!) A pénzügyi bizottság múlt évi jelentésében reámutatván azon körülményre, hogy az igazságszolgáltatás nem felel meg a jó igazságszolgáltatás kívánalmainak, és azon várakozásnak, melyet az ország, a hozott áldozatok után, a létesített reformokhoz kötött: indítványozta- a tisztelt ház előtt, hogy: „utasíttassák az igazságügyminister, miszerint tegye tanulmánya tárgyává igazságszolgáltatásunk jelen rendszerét; hallgassa meg a szakférfiakat; jusson mielőbb megállapodásra azon reformokra nézve, melyek jogszolgáltatásunk terén halaszthatlanoknak mu-