Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-160

39$ 160. országos ülés június 30. 1873. laaixl be hozassék, mert ez minden alkotmányos eszmének meghazudtolása lenne. Tisztelt ház! Hogy az igazságügyministerimn­ban miként fogják föl a codificatio körüli hivatást, s azon eljárást, amely ezen nagyfontosságú föl­adat megoldásánál követendő: kitűnik az igazság­ügyminister urnák a költségvetéshez csatolt indo­kolásból, és az ezen indokolást elvileg elfogadó pénzügyi bizottsági jelentésből, mert abból fog kö­vetkezni annak megbirálása, vajon a kivánt 30.000 forint egészben, vagy azon részben szavaztassák meg, amint azt a pénzügyi bizottság ajánlja. Az igazságügyminister indokolásában ezt mondja: „Az igazságügyministeriumra a legközelebbi évek­ben nagyobb mérvű codificationális munkálatok vár­nak. Ilyenek a váltó- és csődtörvények, valamint a polgári törvénykönyv kidolgozása, melyeket a mi­nvsterelnökség kebelében lévő codificationális bizott­sághoz utasítani nem lehet, miután e bizottság a többi ministeriumok részéről apróbb törvényjavas­latokkal teljesen el van halmozva. Különben is e terjedelmesebb törvények tervezetének kidolgozása czélszerüen nem bizottságok, hanem egyes szakfér­tiak által eszközölhető, kiknek illő díjazására egy külön alapról kell a ministeriumnak rendelkezni." Erre a pénzügyi bizottság a következőket mondja: „A bizottság osztozik az igazságügyér azon nézetében, hogy a rendszeres munkálatok egyes ki­szemelt kitűnő szakférfiakra bízassanak; de ameny­nyiben a ministerelnökségnél szintén codificationális czélokra' előirányzott 30.000 forintból esetleg az igazságügyi tárcza is részesülhet és amennyiben az 1874. évi munkálatok oly nagy összeget nem igé­nyelnek ..." A ministeri indokolásból kettőt tanulhatunk meg: először, hogy a codificationális munkálatokra már előbb megszavazott 30.000 frtnyi költség fe­jében működik ugyan egy törvény-előkészítő vagy utó készítő bizottság ; de ez, az igazságügyminister tudta és indokolása szerint, csak kisebb törvényja­vaslatok készítésére van hivatva. Megtanuljuk belőle to­vábbá, hogy a törvényeket nem bizottság, hanem egyes szakférfiak által akarja szerkesztetni. Erre mutat legalább az, hogy az igazságügy­ministeri enquéte megnyitása alkalmával tartott be­szédben kijelentette, hogy a váltótörvény kidolgo­zásával jeles szakférfiút bizott meg, még pedig uta­sításul adván, hogy a közönséges német váltórend­szabályt vévén munkálkodása alapjául, a tudomány és tapasztalat ujabb vívmányait annak kidolgozásá­nál fölhasználni hivatásának ismerje. A tisztelt minister urnák ezen nyilatkozata minden esetre fontossággal bír; történt pedig akkor, midőn a minister ur előtt már tudva volt a kép­viselőháznak általam előbb fölolvasott határozata, hogy t. i. a jogi reform-munkálatok összege és sorrendje iránt javaslatát a ház elé terjeszsze, a melynek alapján a ház ezen munkálatoknak össze­gét és sorrendjét megállapítaná. Minister ur ezt nem várta be; hanem, saját szavai szerint a váltó­jogot, lehetőleg a német váltó-jogszabályoknak ala­pul való elfogadása mellett egyes szakférfiakra bízta,, következőleg most, midőn ezen szakférfiaknak díja­zásáról kell gondoskodnia, követeli a 30.000 frtot. A pénzügyi bizottság jelentéséből pedig ellen­kezőleg azon meggyőződésre jutunk, hogy miután a kért összegnek csak felét szavazza meg: a minister úrral szemben azt akarja, hogy a íninisterelnökség­nek codificationális czélokra megszavazott összegből az igazságügyministeri tárczának is adatván, keve­sebb költség juthat ezen utón, mert a másik utón is kap. ügy látszik, tisztelt ház, az elősoroltak sze­rint, hogy sem az igazságügyministerium, sem a pénzügyi bizottság kebelében nincsenek tisztában az­zal, mi az a codificationális eljárás, mely codifica­tionális munkálatok azok, mik az akadémiában öszsze­hivott törvény-előkészítő bizottságra bízhatók és me­lyek azok, miket a minister azzal nem végeztethet és amikre 30.000 forintot követel : mert ha ezekkel tisztában volna: nem mondaná azt, hogy nem dolgoztathat az akadémia palotájában lévő egyé­nekkel, mert azok csak kisebb törvényjavaslatokat készítenek; míg ellenben a pénzügyi bizottság azt mondja, hogy annak is egy része dolgozhat; tehát a bizottság sincs tisztában ezen kérdéssel s igy valóban oknélküli pazarlás volt már a minister­elnök tárczájában 30.000 forintot oly könnyű szer­rel megszavazni, annál oknéikülibb követelés pedig itt szintén 30.000 frtot kívánni. (Halljuk! Eláll!) Részemről a képviselőháznak már előbb föl­olvasott határozatát szem előtt tartva és tekintetbe véve az általam éjien fölemlített különbséget, mely ezen codificationális eljárás kezelésére nézve szem előtt tartandó, és tekintetbe véve továbbá azon kö­rülményt, hogy oknélküli kiadásokkal az állam nem terhelhető, minden esetre bevárandónak tartom, és azt hiszem: az igazságügyminister is, ha szem előtt tartja a képviselőháznak imént idézett határozatát, bizonyosan osztozni fogja ezen nem ellenzéki, hanem csak az igazságból kifolyó kívánalomban, hogy addig, míg a minister által összehívott s jelenleg műkö­dését folytató szakemberekből alakított enquéte minden irányban az országgyűlés által kivánt jog­szolgáltatás érdekeit felölelő teendők összegét, s azok sorrendjét meg nem állapítja, és egyszersmind azok iránti javaslatát a képviselőház elé nem terjeszti s az iránt véleményt nem ad, hogy ezen munkálatok­nak végrehajtása, illetőleg földolgoztatása, értem egy tulajdonképeni törvénykészitő bizottság által, minőt a minister is ért, költség előirányzatában, a bizottság­nak miként leendő szervezése szintén a képviselőház-

Next

/
Oldalképek
Tartalom