Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-160

160, országos ülés június 30. 1853. 391 éé terjesztendő javaslatok minőségétől fog függni, melyek fűlött a képviselőháznak határozni és e határozat következtében megállapitottakat azontúl a minister vagy egyes személy, vagy bizottság által foganatosítani, illetőleg a megállapított alapelvek iránya, rendszere szerint bizonyos sorrendben fölveendő munkálatokat kidolgoztatni, mondom: addig részemről át nem láthatom, hogy miért kívánja a minister ur eközben egyes szakerőkre bizni a törvénykönyv kidolgozását, hogy ezen kidolgozás nem lesz-e elvesztett, idő, elpazarlott költség, az iránt kell előbb tüzetesen határozni, melyek nélkül, hogy minden költekezés hiábavaló, azt első pillanatra lehet látni. Részemről, az előbbieket összefoglalva, határozottan kimondom véleményemet, hogy a minister által kivánt 30.000 frtot legkevésbbé sem találom indokoltnak; annál kevésbbé pedig fele részében megszavazandónak, mert ha áll az, hogy ezen szükséglet indokolt: akkor a kiváut pénzösszegre s ezen munkálatra szükség van; ha pedig nincs szükség : akkor a felére sincs szükség, mert az országgyűlés határozatának valósítása, illetőleg a bevárandó javaslatok beterjesztése nélkül ezen összeg sikeresen föl nem használható, ugy amint azt az országgyűlés fölhasználni kívánja. Mindezeknél fogva én az összeg törlése mellett szavazok. Orbán Baázs : Tisztelt képviselőház! Codificationalis eljárásunk képtelenségének elvi •oldalát eléggé kifejtették az előttem fölszólaltak, s igy én inkább annak gyakorlati részére fogok néhány nagyon rövid észrevételt tenni, mert a tisztelt háznak teljes tájékozottságra van szüksége, mi előtt •e fontos kérdésben határozatot hozna. Tisztelt kéj)viselöház! Átalánosan szólva, silányabbul jövedelmező foglalkozás alig létezhetik a magyar szellemi napszámosságnál; tény az, hogy íróink legtöbbjének utain csak tövisek teremtek, s egy küzdelem- és szenvedésdus élet munkássága után legtöbb esetben nyomornál egyéb nyugdíjt alig talált. S legfölebb csak sírjánál jelent meg a nemzeti elismerés. Á helyzet ma, ha átalánosságban nem is, de némileg, vagy inkább némely élelmesek részére, változott; mert ma vaunak Magyarországnak irói, illetőleg fordítói, kik oly fényesen vannak díjazva, mint még a világ-egyetemben nemzet sohasem díjazta szellemi munkásait, kik éveken át százezreket kaptak azért, hogy keveset és roszul németből magyarra fordítottak. Fölösleges talán mondanom is, hogy a szellem e szerencsés üzérei ami codiücatoramk, még pedig nemcsak az igazságügyéi" ur, hanem a ministerelnök codificatorai is. Ismeretes vagyok én korunk kalmár szellemével; jól tudom, hogy a hazafias lelkesedésből tenni és tétetni akaró embert napjainkban kiszoktak nevetni; tudom, hogy a nobile officiumok kora lejárt. J5 divatos nézpontra helyezkedve ítélek én is s nem kívánom ami törvénygyártóinktól a régi ckssicus kor önfeláldozását; nem Lykurg vagy Kodrus önzetlenségét, kik száműzték magokat csak azért, hogy törvényeiknek állandóságát biztosithassák; de annyi politikai szemérmetességet és igazságszeretetet mégis megvárhat tőlök a nemzet, hogy kevés és köztudat szerint gyarló munkájokat ne fizettessék e szegény nemzettel oly iszonyatos méreg drágán. Első tételét már megszavazta a t. ház, a ministerelnök ur költségvetésénél, a második tétel most áll előttünk, az igazságügyéi- ur előterjesztése szerint 30.000, a pénzügyi bizottság ajánlata szerint 15.000 forintban. Én. megvallom, féltem, hogy a tisztelt ház túloldala azt megadni kész lesz s lelki ismeretem megnyugtatása vésett magam is indítványt szándékoztam volt beadni aunaktöriése iránt; végtelenül örülök, hogy ebben megeíőztettem, s hogy a túloldalról előztettem meg, hogy onnan is végre valahára emelkedett férfias hang a ragályossá vált pazarlás ellen; hang, melyet örömest hangoztathatok, miért én Pulszky Ágost indítványához egész készséggel hozzájárulok, s a 15.000 forintot törlendőnek vélem annyival inkább, mert a pár nap előtt megszavazott 30.000 forintot túlságosan elégnek ítélem a. két irányú, vagyis a két minister ur fölügyelete alatt vezetett codifieatiora, annyival inkább, mert ama harsányon hirdetett reform törvényjavaslatoknak, azon biztonság mellett, melylyel a kormány azok tárgyalása czéljából a közelebbi országgyűlési idényt más munkától mentessé kívánta tenni : már készen kell a minister urak tárczájában lenniök. A tisztelt kormány a codifkatiouaiis költségeket mindig mint ideigleneseket, rövid tartalmuakat tüntette föl, és igy indokolta is; s ha az e czéira eddig megszavazott nagy összegeket, a végezni kelletett munka értéke és mennyisége szerint fölosztjuk: akkor annyi törvényjavaslatnak kell lenni, hogy azt tíz év alatt sem tudná a törvényhozás földolgozni ; ha nincsenek készen : akkor a codifieator urak nagyon drágán, de nagyon keveset dolgoztak, s a kormány igen jól teszi, ha helyettök nagyobb munkakedvvel bíró, olcsóbban dolgozó, s oly sok oldalú hivatalok folytatásával el nem foglalt uj erőket alkalmaz, mert ha valahol, ugy itt igazán alkalmazható a példabeszéd: „hogy a sok bába közt elvész a gyermek." Én meg vagyok győződve, hogy ha a kormány e codificatiót kevés számú s kizárólag csak azzal foglalkozó hivatottakra bizza: akkor a munka jól, gyorsan és jutányosabban fog folyni. Az ily módon reformált és purificált codifieatiora pedig a már megszavazott 30.000 frtot túlságosan elégségesnek ítélem, s azért én Pulszky indítványához járulva, az itt előirányzott 15.000 frt törlésére szavazok. {Helyeslés bal felől.) Elnök: Még többen vannak fölírva e tárgyhoz, tehát holnap fogjuk folytatni a tanácskozást,