Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-160

160. országos ülés június 30. 1873. 389 viselőház által reábízott ezen föladatoknak mikénti megoldásáról véleményt adjon. A minister ur e bizottság elé több kérdést tűzött, miután jelezte az állapotot s egyszersmind kifejezte azt, hogy valahára gyökeres, alapos törvényeket kell teremteni, mondotta: hogy a büntető törvénykönyv már készen van, s mihelyt az elfogadtatok, büntető porrendtartásról is gondoskodva lesz; egyszersmind kifejezte azon véleményét, hogy legsürgősebb a csőd- és váltó-törvényeink újjá alkotása, valamint a polgári törvénykönyv teremtése. A minister ur már akkor kijelentette azt, hogy a váltó törvénynek kidolgozását egy jeles szakférfiura bizta, következőleg akkor jelezvén ezen állapotokat, a tanácskozás tárgyait akként tűzte ki, hogy az illető föladott kérdésekre a nyilatkozat rendre meg is történhessék. S a többnapi tanácskozmány eredménye az lön, mint a sajtó utján megismerhettük, hogy a bizottság abbeli véleménye egyhangú volt, hogy a törvénykezés terén a helyzet tarthatatlan, s hogy e részben segíteni kell. Más kérdés volt az, amit a minister ur nyílt kérdésnek hagyott és ez az, hogy miként lehessen segíteni. Mindjárt a tanácskozás kezdetén fölmerült illetékes szakférfiú részéről azon vélemény, hogy az osztrák polgári törvénykönyv, ha revideálva is, átveendő; mások pedig egy törvénykönyv teremtését sürgették. Mikor vége volt a tanácskozásnak, a minister ur azon szavakkal zárta azt be: „A vita folyama a condificatio és receptio körül öszpontosult, s az ellentétes kiindulási pontok daczára az eredmény igen közel vezetett egymáshoz. A megbízandó szakemberek ügyszeretetétől és munkásságától függ, hogy, ha nem is Európára, de hazánkra nézve epochalis törvénykönyvhöz juthassunk." Hogy a minister ur e különböző ellentétes nézetek közt mennyiben látja az eredmény közellétét : azt részemről, gyönge fölfogásom szerint, nem tudom belátni, miután a túlnyomó többség a receptio s csak egy csekély szám nyilatkozott az önálló codificatio mellett, Hogy a meghallgatott vélemények alapján miként fogja a minister ur ezen fontos kérdést megoldani, nem tudom; de bizton remélem, sőt követelem, hogy a polgári törvénykönyvnek rendszere és alapelvei hazánk nemzeti jellegének, az élet és a jogtudomány kívánalmainak megfelelőleg akként állapíttassanak meg, miszerint 4iz idegen és hozzánk sehogy sem találó absolut intézmények maradványai zsinórmértékül ne vétessenek; — szóval, ügyekezzék a kor színvonalára emelkedett polgári törvénykönyvet teremtetni; — mert hogy ez iránt előbb véleményét beadandó javaslataiban kell, hogy kifejtse, s a tisztelt képviselőház elé :íerjeszsze, azt hiszem, kétséget nem szenved. Hogy azonban ezen igazságügyi enquéteiiek minő hatása volt a vidéken, s ebben a tekintetben e hatás teljességgel nem lehet képes arra, hogy a ministert, illetőleg a kormányt, és itt a képviselőháznak többségét arra bírja, hogy az osztrák törvény mellett kardoskodjék: e részben utalok a kormány-párti lapok azon véleményére, melyek határozottan kimondják, hogy Magyarországon 1873-ban az uj, hétéves alkotmány korszakában egy idegen és más szellemű hatások alatt létrejött s életbelépett törvény el nem fogadható ; továbbá utalok különösen, miután a pesti napilapok fölemlítették, hogy számosan vaunak abban a véleményben, hogy mivel az erdélyi részekben az osztrák polgári törvény már 20 év óta fönáll, és jelenleg is dívik, itt is könnyen visszaállítható. Mire a kormánylapok azt mondják, hogy ez kevés argumentum arra: mert az erdélyi igazságszolgáltatás, daczára az osztrák törvény ottani fönállásának, a legroszabb. Legyen szabad e pontnál a minister nrnak figyelmébe ajánlanom azon szakí'érfiak közül egyik véleménye nyomán csaknem az egész erdélyi részről mindenki véleménye gyanánt hangoztatott szót, midőn az összehívott enquéteben az erdélyi királyi tábla elnöke azon véleményen volt, hogy az osztrák polgári törvény annál inkább behozandó Magyarországba, mert ez által legalább egyforma törvénykezés éretik el Erdély és Magyarország közt. Erre a „Székely Hiriap"-nak egy, ugy látszik, jói megfizetett vezérczikk írója ezen passust közölte a közelebbi napokban: .Mi a viszonyok, körülmények hideg megfontolása, s az osztrák törvényköny ismeretsége uíáu szintén határozottan ennek receptionjához sorakozunk, s melegen üdvözöljük báró Apor Károly királyi táblai, elnök urat. ki az igazságügyi enquéteben ez értelemben nyilatkozott. Erdély jogi közvéleménye határozottan a báró ur nézetét osztja, s midőn a báró szólott: az összes erdélyi részek osztatlan óhaját hallottuk nyilatkozni. * Ezt meri mondani a „Székely Hírlap* ezen enquéte ötletéből, melyet azért voltam bátor fölolvasni, nehogy tévútra vezessen valakit, annál kevésbbé, hogy a ministertől várandó elhatározásnál a legcsekélyebb befolyással legyen. Nem is liiszszük, hogy egy alkotmányosan gondolkozó és magasabb jogérzettel bíró államférfin akkor, amikor önálló codificatioról, midőn Magyarország törvényhozásáról, vagyis törvénykezésének és igazságszolgáltatásának gyökeres rendezéséről van szó: ilyen mellékes s legkevésbbé figyelembe vehető érvekhez folyamodjék. Annál kevésbbé hiszszük azt, hogy ily érvelésekre tekintettel merje a képviselőház elé terjeszteni azon eszmét, hogy az osztrák polgári törvénykönyv akár revideálva, akár revideálat-