Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-160
160. országos ülés június 30. 1873. 367 hogy miután 1861-ben és később 1867-ben is jónak látták az osztrák polgári törvénykönyvet egyszerűen száműzni: ma már azt revidiált alakban behozni lépések vannak téve; elég legyen fölhozni, hogy midőn a közjegyzői intézmény a magyar alkotmányos viszonyok helyre állításával megszüntettetett: ma újból bevétetni ezélozfatik; — elég legyen a polgári törvénykezési rendtartást, mint az előbbi ministeriumnak egyik legnevezetesebb munkáját fölemlíteni, mely ma szintén annyi paragraphusckból álló revideálásnak vagy legalább novelláknak néz eléje; •— elég legyen fölhoznom a bírósági szervezetet, melyet szintén más niinister tervezett; de nem volt hajlandó annak foganatosítását keresztül vinni, maradt a másik ministerre, ki hogy minő sikerrel vitte keresztül : arról a jelenlegi minister volna hivatva adatokat gyűjteni, melyek tekintetbe vételével a végleges birói szervezetet, az első-, másod, és harmad-bíróságoknál, a közvetlen szóbeli peres rendszerrel öszhangzőan újból keresztülviendő lenne. Ezek mindolyan föladatok, melyekért mint elődeinek hibájáért a jelenlegi igazságügyiminisíer urat föltétlenül mulasztással vádolni, részemről nem tartom sem igazságosnak, sem méltányosnak! Épen azért, midőn ezen irányban nézetemet kifejezem : nem akarom állítani azt, hogy a jelenlegi minister nr minden tekintetben, a rövid idő daczára, megtette volna azon kellő intézkedéseket, melyek igazságügyünk érdekében mindenki által kívánatosnak jeleztettek. De igenis, legalább tájékozta magát a helyzetről, annak tarthatlan állapotáról, melyből valahára kivergődni, melyen alaposan, gyorsan segíteni kötelességünk. Mielőtt véleményem indokolására tüzetesebben kiterjeszkedném, nem tehetem, hogy csodálkozásomat ki ne fejezzem afölött, hogy épen az államtitkár, Csemeghy Károly képviselőtársam állott elő a Pulszky képviselőtársunk által elmondott beszéd ötletéből az igazságügyministernek védelmére. Nem tudom, hogy fölkeres következtében-e ? hanem, amennyiben hangjából és eszmemenetéből láthattuk, inkább pro domo sua (igyekezett beszélni, és nem is hiszem, hogy az igazságügyminister ur a fölügyelete alá adott igazságügy ministerium fölött az államtitkár urnák mintegy gyámkodó hatalmát akár elismerni, akár elfogadni, hajlandó lenne. Amennyiben Magyarország igazságügy érdekei követelik, igazságügyminister ur maga bizonyosan fölismervén helyzetének komolyságát és föladatának nagyságát : azon irányban fog ügyekezni lehetőleg önállóan és minden mellékes érdek háttérbe szorításával azon föladatokat megoldatni, melyeket mindannyian kíváncsian várunk. Ha tekintetbe veszszük azon érveléseket, melyeket Csemeghy államtitkár ur az igazságügyi mulasztások ellenében fölhozott, mintegy könnyüszerüleg czáfújaiul oda dobandónak vélt, ilyennek találom a többek közt, hogy a törvénykönyvek készitésére hoszszabb idő, nézete szerint, 10 év is kellene, mint;, fájdalom a büntető-törvénykönyvnél csaknem a 6—7. évet éljük: ez oly okoskodás, mely Magyarország törvénykezési rendezésének sürgősségénél legkevésbé sem állhatja ki a próbát. Továbbá gáncsolja az országbírói értekezlet liatározinányait, anélkül azonban, hogy az annak helyébe lépett polgári törvénykezési rendtartás hiányait csak futólag is fölemiitette volna. Már pedig első tekintetre tudva van az államtitkár ur előtt is, hogy az uj perrendtartás jobbadán az osztrák perrendtartásból, az országbírói értekezletből és a régibb sommás eljárásból állíttatott össze. Továbbá azt mondja az államtitkár ur, hogy maga is belátja az égető bajt; de nem látja szükségesnek óvszerekről gondoskodni. Hogy ha valaki belátja a bajt, és épen az államtitkár ur belátja art, ki évek óta hivatva van arra, hogy Magyarország igazságügyi rendezésébe,— megengedem, hogy legalább büntetőjogiba, ha, nem is az átalános törvénykezés terén — befoly : nem foghatom fel, miért nem gondolkodik arról is. hogy miféle óvszerekkel lehetne azon segíteni. Meglehet, hogy sokféle elfoglaltsága, talán az administrationalis dolgok, nem engedik ezt; de ez nem zárja ki azt, hogy a magyar országgyűlés ne követelhesse az államtitkár úrtól, hogy a törvénykezés rendezése érdekében komolyan és higgadtan s lehetőleg gyorsan igyekezzék intézkedéseket tervezgetni. Továbbá azt mondja az államtitkár ur, hogy igen veszélyes lenne az, amit Pulszky képviselő ur mondott, ha a szerkesztendő törvénykönyveknél előre bizonyos alapelvek lennének megállapitandók. Hisz ily eljárás nélkül hasztalan lenne minden fáradság, miután épen ezen irányadó alapelvek tekintetbe vételével lehet csak öszhangzó, egyöntetű, rendszeres törvényeket alkotni, anélkül pedig minden kísérlet csak hasztalan erő- és időpazarlásnak tekintendő, — épen ezen megállapodáshoz képest dolgozzuk ki azután mindenik egyes részletét a szükséges törvénykönyveknek. Hogy ily eljárás hiányában mire ment a magyar országgyűlés: elég legyen ismételve a polgári törvénykezési rendtartásra hivatkoznom. Ha azt megelőzőleg az országgyűlés elé terjesztette volna az akkori minister legalább azon irányadó alapelveket megvitatás végett, hogy t. i. a közvetlen szóbeliség rendszerére akarja-e állapítani, vagy nem: akkor igen könnyű lett volna azt, az országgyűlés által elhatároztatva, akár bizottság, akár egyes szakértők által kidolgoztatni, és ma nem lenne kitéve a ministerium, valamint az országgyűlés annak, hogy újból és pedig előreláthatólag hosszú id* múlva ezen elvek alapján megállapított úgynevezett. 4U *
