Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-160
160. országos ülés június 30. 1873. 379 Nézetem szerint — mint mondám — az első iérdés, mely tisztán közjogi: az, hogy vajon volt e joga, mélyen tisztelt képviselőház ! 1870-ben augustus 9-én az akkori ministernek ilyen rendeletet kibocsátani ? Ezen kérdés, azt hiszem, igen könnyen megoldható, ha figyelembe veszszük azokat, miket a tisztelt háznak eddigi szónokai kifejtettek. Mindnyájan érezzük annak szükségét, hogy amig organicus törvény alkottatik az állam és egyház közti viszony rendezésére nézve: addig is megmaradjon a jog folytonosság, fönállva az állam kezében, hogy az egyházzal szemben gyakorolhassa az állam legfőbb fölügyeleti jogát. Egyébiránt, ha a tisztelt ház azt gondolja, hogy nem volt joga az akkori ministernek azon rendeletet kibocsátani: akkor azon kérdés állana elő, hogy a/minister, aki most ül a ministeri széken: miért nem vonta vissza azon rendeletet ? mert nézetem szerint a felelősség éjien ugy terheli azokat, kik valamely káros rendeletet kibocsátanak, mint azon minist ereket, kik azon törvényellenes rendeletet, mely előttük kibocsátatott, és mely hosszabb időre hat ki, vissza nem vonják, érvényben tartják, sőt annak érvényesítésére lépéseket is tesznek. Én azt gondolom, tisztelt ház, hogy bármit gondoljunk czélszerüség szempontjából, — törvényesség szempontjából, alkotmányosság szempontjából ezen rendelet kibocsátásáról: arra az akkori ministernek igenis joga volt. És épen ez azon kérdés, melynek tisztázása végett főleg bátor vagyok annyi szónok után is pár pereznyi időt kérni a tisztelt háztól.| Senki talán annyira, legalább többre nem becáuTí a törvények uralmát, mint én; de részemről különbséget teszek oly állam közt, milyen Anglia és amilyen Magyarország. Angliában van értelme azon elméletnek, miszerint nem szabad rendeletet kiadni a kormánynak, mely nem gyökerezik fönálló törvényben; Angliában, mondom, van ennek értelme, mert ott az államélet is jogélet szükségleteire nézve a jogfolytonosság soha meg nem szakadt, és ezen szükségleti k alkotmányos utón a törvényhozás utján évről évre mindig födöztettek speciális törvények által; nem ugy Magyarországon. Magyarországon a mostoha századok folytában az állam- és népélet szükségletei íödözésére sem mindig hozathattak törvények, de ezen szükségleteket mégis lődözni kell, ha az államéletet folytatni akarjuk. Magyarországban a törvények uralmának nem lehet más értelme, mint az, hogy a kormánynak ne szabadjon oly rendeletet kibocsátani, mely valamely fönálló törvénybe ütközik; de azt, hogy oly rendeletet ne bocsásson ki, melynek alapja az eddigi századok mostohasága folytán hézagos törvényhozásunkban föl nem található : ezt hirdetni czélszerütlen, veszélyes volna; mert annyi volna, mint a cultur- és jogállam szükségleteinek födözését több oldalról megakasztani, s lehetetleniteni a kormányzást addig, mig ezen speciális törvények meg nem alkottatnak. A középtanodai organisatiora nézve például törvényeink egyátalán nincsenek, vagy nehogy félreértetvén, alkalmat adjanak szójáték folytán az eszmecserére, miután jogacademiák, gymnasiumok, lyceumok elnevezése a Corpus Jurisban előfordul, ellenben a főreáltanodák elnevezése nem fordul elő sem a Corpus Jurisban, sem későbbi törvényeinkben. E szerint tehát nem volna joga, sőt kötelessége a ministernek a főreáltanodákra vonatkozólag rendeleteket kibocsátani, azért, mert a reáltanodákat illetőleg nincsen törvény, — mondom nem volna a ministernek joga rendeletet kibocsátani a reáliskolákra vonatkozólag addig is, mig az e részben beadott törvényjavaslat törvénynyé alkottatnék? Ezt, azt hiszem, önök közül senki sem fogja állítani, valamint azt sem, hogy-, mert közegészségügyünk és> szegényügyünk eddigi törvényeink által nagyrészben födözetlenül hagyatott: szükségleteink kielégítésére a kormánynak pl. szegényügyi, vagy közegészségi rendeleteket időközben kibocsátani ne lehessen. Kívánatos, hogy törvények alkottassanak; de mintán nem alkottattak addig, amig megalkottíitlsatnak: rendeletekkel kell a kormánynak az állam- és népélet igen-igen sok szükségletét födöznie. Azon ellenvetést tehát, melyet a képviselőházban hallottunk, hogy a kormány rendelete, mely a püspököknek megtiltotta a vaticani határozatok hirdetését, állítólag nem gyökerezvén törvényben : érvényes nem lenne, el nem ismerhetem; de azon érvelést sem, mely itt némileg a minister eljárásának mentségére fölhozatott, hogy az ő eljárása, — nézetem szerint is gyönge a rozsnyói püspökkel szemben, — azért nem roszalható; mert maga azon rendeletet, melyet kibocsátott, törvényre nem támaszkodik. Nézetem szerint, a ministernek joga és kötelessége volt a rendeletet kibocsátani, és ha egyszer kibocsátotta: épen mint felelős minister, a minisíeri felelősség alapján tartozik a törvényhozásnak, nekünk törvényhozóknak, a nemzet bizalma letéteményeseinek beszámolni eljárásáról; a ministeri felelősség elve parancsolja, hogy számoljon a törvényhozó-testület előtt azért, amiért gyönge eljárása által a kormány s az állam tekintélyét compromittálta." Tisztelt képviselőház! Én részemről azt, hogy a jövőre óhajtott törvények megalkotása által, itt már a bizottság részéről azon törvények előkészítése által bizonyos fegyvert fog a nemzet az állam kezébe szolgáltatni, miként igen tisztelt hazánkfia Deák Ferencz mondotta: azt tökéletesen hiszem, és szivemből óhajtom, hogy megtörténjék; de épen azon hosszadalmas huzavona, mely törvényhozási munkálatainkat más téren jellemzi, okoz bennem aggodalmat, különösen, ha meggondolom, mennyireajánlgatta maga Deák Ferencz a fontolgató eljárást 48 *
