Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-160

380 160. országos ülés június 30. 1873. e törvények megalkotása körül elannyira, hogy nem kecsegtetem magamat azzal, hogy egy vagy két év alatt mindazon törvények megalkottassanak , melyekkel azután, mint fegyverrel fogjuk a magyar állam állami souverainitását minden jogosulatlan igény ellenében megvédhetni. Minden esetre szükség van arra, hogy addig i% mig ezen törvények megalkottatnak, legyen mód Magyarország állami souverainitását ily jogosulatlan igényekkel, izgalmakkal, agitatiókkal szemben föntartani. Tökéletesen osztozom azon nézetben, hogy a placetum jelen alakjában nem a mai időbe való, osztozom pedig azért, mert meg vagyok győződve, hogy a lelkiismeret szabadságát praeventiv rendszabályokkal, rendőri szabályokkal meggátolni nem lelet. (Igaz\ Ugy van!) Mindaz, mi ezen oldalról, tisztelt barátaim részéről, fölhozatott, az egyúttal nézetein szerint is igaz, t. i.: hogy az állam legfelsőbb fölügyeleti jogának érvényesítésére kell, hogy mód, fegyver legyen az állam kormánya kezében ; de hogy ez praeventiv rendszabály legyen : azt magából ezen theoremáből kiokoskodni senkisem fogja. Valamint a legkorlátlanabb sajtószabadság is képzelhető, sőt nézetem szerint alkalmazható és alkalmaztatik is, teljes összhangzatban az állam legfőbb fölügyeleti jogának érvényesítésével; ugyanúgy lenne alkalmazható ez utóbbi teljes § összhangzatban a lelkiismereti szabadsággal az egyházi közleményekre nézve; de mindaddig: mig ezen organikus törvények megalkottathatnak, lehetetlen mást tennünk, mint azon halvány, gyenge eszközt, melyet a jogfolytonosság a múlt századokban kezünkbe adott, megragadni és szigorulag eljárni, szigorulag, értem azonban ugy, ne támaszszunk általa izgalmakat , minőket támasztani e házban senkisem akar, s ha akarna is valaki, bizonyára nem e házban, hanem legfölebb e házon kivül lenne található; de mégis mondom, szigorral és méltóságteljesen megóva az állam fogalmát, megóva Magyarország souverainitását. Azon kérdésre, hogy az igen tisztelt minister urnák mit kellett volna tennie: arra Deák Ferencz igen tisztelt képviselő ur azt felelte, hogy maga a minister sem tudta volna kijelölni a királyi ügyésznek a törvényt, melyre a püspök irányában eljárását alapítsa, illetőleg a perbe fogatást eszközölje. Én megengedem, hogy az egész Corpus Jurisban nem találunk törvényt, mely alkalmazható lett volna a vatikáni határozatokat kihirdető püspök inegfenyitésére; de azt tudom positive, hogy a magyar állam kormánya eddig is mindig meg tudta büntettetni azon főpapokat, kik a törvényes rendeletek ellenében engedetlenséget tanúsítottak.. Én részemről nem osztozom azon nézetben, hogy a püspököt zártlevélben egyszerűen roszalólag megintem, vagy a püspöknek ad audiendum verbum regium idéztetése, mint. azt fölhozta Simonyi Ernő képviselő ur a fehérvári püspököt illetőleg, elégséges lett volna. Nem osztozom, mondom^ azon nézetben,, hogy ez méltó és elégséges eljárás lett volna. De hisz a ministernek tudnia kellene, hogy miképen kell eljárnia azokkal szemben, akik a kormány törvényes rendeletei irányában engedetlenkedő nek, akik a kormány tiltó rendeletét figyelembe nem veszik. Oly törvénynyel, mely az ily engedetlenség megtorlását elrendeli: a magyar közjog is rendelkezik; ez értelemben törvény alapján állunk; ha azt mondjuk, hogy a ministernek e lépésről előre kellett volna gondoskodnia, megkisérelni a perbefogatást az engedetlenség megtorlásáról szóló törvényczikk alapján, mit, ha megkísérelt volna: bizonyára inkább kielégítette volna a törvények uralmának szempontját, mint most, midőn, mellőzve törvényt, s ennek alajrján a birót, kénytelen volt bizalmi kérdést csinálni, és oda engedte jutni az ügyet, hogy a ház bizalmi szempontból nyilatkozzék aziránt, vajon helyesen járt-e el vagy nem. Én részemről nem hivatkozom egyik törvényre sem a Corpus Jurisban azok közöl, melyek egyháziakra vonatkoznak, s nem azért, mert azoknak itt aíkalmazhatása a legjobb esetben kétséges ; de azt tudom, hogy habár nincs is speciális törvény rá, ha nincs is speciális fórum a jelen esetre: bármely állampolgári, aki a törvényes kormány rendeletét félreveti, a jogállamban büntetés szokta érni. — Ami a büntetés nemét illeti, nem tudom, vajon ott, hol speciális törvények nincsenek, a policialis, illetőleg correctionalis szempontok az állam főfölügyeleti jogának, elvének alapján adnak-e hatalmat magánttk a ministernek arra, hogy az illető renitenst rendre utasítsa, megfenyitse ? De azt már igen is tudom, hogy van törvényünk, mely az engedetleneket megbüntettetni rendeli, s hogy e törvény alapján a biró bármely engedetlenkedőt elmarasztalhat. Igen tisztelt képviselő Deák Ferencz ur azt mondja, hogy ne teremtsünk niartyrokat. Én részemről, azt hiszem, hogy csak zsarnok kormányok félhetnek a martyroktól. Fölvilágosult kormánynak, mely a korszellemével halad, mely megfelel a kor igényeinek: nincs oka félni a martyroktól. Nem a martyrok veszélyesek ránk nézve, hanem a kormány, mely gyengébb, semhogy tiszteletben bírni tirtani ily izgalmas időben az államrend, a jogrend tekintélyét. Vatóbiin a mi kormányunk, tisztelt ház, igen sok tekintetben más téren is lassan, gyengén járt el; nagyon s tjnálom, hogy ha azon nagy hatás alatt, melyet tiszteli hazánkfia, Deák Ferencz képviselő ur elmondott szavai keltettek, midőn t. i. jövőre ki-