Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-160
378 160. országos ülés június 30. 1873. Ami már most azon ragasztékot illeti, melyet Huszár Imre képviselő ur in ditványozott, én, mint mondám, helyeslem mindazokat az elveket, vagy legalább nagy részben helyeslem, legalább annyira, amennyire hallottam, melyeket Deák Ferencz képviselő ur előterjesztett. Méltótassanak azonban megengedni, tisztelt ház, egy bizottságnak ilyest adni utasításul, én nem tartom parlamentalis djolognak. (Helyeslés.) Elég az, hogy e házban olyfnyilatkozatok történtek egy felől és más felől, melyet szerint azon nézeteket helyeseljük, magunkénak valljuk. Ez elég utasítás annak a küldöttségnek ; de utasításul adni valamely küldöttségnek, hogy ennek és ennek a képviselőnek dictiója szerint intézkedjék: nem parlamentális dolog. (Helyeslés.) Különben is én ezen bizottságnak kiküldését, mint mondám, igen fontosnak tekintem és tartom, és olyannak, melynek igea komoly, fontos és nehéz tanulmányokat kell tennie. Ki tudja, hogy ezen fontos és alapos tanulmányok után nem fognak-e oly körülmények fölmerülni, melyek, ha a képviselőház elé terjesztetnek: a nézetek is megváltoznak. Én nem tudom, hogy meg fognak-e változni, hanem előre praeoceupálni, előre megnehezíteni egy bizottságnak gondolatmenetét, melynek kiadjuk ezen kérdést tanulmányozás végett sem gyakorlatinak, sem parlamentárisnak nem tartom. (Helyeslés.) Én tehát részemről nem tarthatom elégségesnek, s igy nem is helyeselhetem a tisztelt minister urnák a rozsnyói püspök irányában követett eljárását ; először azért, mert egyátalában elégtelen ; másodszor; mert a kormány tekintélyét comproiiüttálja épen ugy, mint compromittálja az államét ; harmadszor, mert e tekintetben az első bűnösön, a fehérvári püspökön igazságtalanság történik, mert ő, ki e tekintetben első követett el bűnt: sokkal keményebb büntetést kapott, mint az, aki utánna követte el ugyanazt a bűnt. (Derültmg.) Én ezt kielégítőnek és helyesnek nem tarthatom. A bizottság kiküldését részemről elfogadom; hanem kívánom, hogy annak megválasztása ne halasztassék őszre, hanem választassák az meg most. mert igy több ideje lesz a szükséges tanulmányozások megtételére. (Helyeslés a szélső bal oldalon.) Schvarcz Gyula: Tisztelt ház ! Ünnepelt hazánkfiának Deák Ferencznek szombati beszéde, igénytelen nézetein szerint is, valódi esemény. Esemény több oknál fogva; de esemény különösen azon okból is, mert az állam és egyház közti viszony szabályozására követendő politika kérdésében irányt szab ki, midőn nyilatkozatokat tartalmaz oly férfiútól, aki ez idő szerint kabinetek sorsa fölött rendelkezik. E beszéd azon része, mely ezen irányt jelzi, osztatlan tetszésben részesült a ház minden árnyalata részéről, s a házon kivül, hiszem széles e hazában. Épen nagyérdemű hazánkfia által "kifejtett ezen indokolás értelmében én is hozzájárulok a tisztelt minister ur által indítványozott határozati javaslathoz. Én is óhajtom minden áron mielőbbi kiküldését egy bizottságnak, amely bizottság a modern jogállam követelményeinek megfelelőleg fogna a ház elé javaslatot terjeszteni, az egyház és állam közti viszony szabályozásáról. S ezt, ha teszem, tehetem talán részemről sokkal könnyebben, mint tehetik mások, akik pár hónappal ezelőtt, midőn a tisztelt ház egy érdemes tagja a ház túlsó oldalán ülő Pólya képviselő ur a ministeriumok reorganisatíója tárgyában szintén egy bizottság kiküldését hozta javaslatba : e bizottság kiküldése ellen szavaztak azon indokból, mert egy oly bizottság kiküldése átalában nem férne meg a parlamenti kormány-formával, a ministeri felelősséggel; hanem inkább beillenék a régi rendi törvényhozás keretébe, mely deputationalis munkálatokra fektette a törvényhozási munkálatok előkészítésének súlypontját. Eszerint tehát őszintén csatlakozom azon indítványhoz, mely a bizottságnak kiküldését javasolja. Ellenben az utasításadást, melyet Huszár Imre képviselő ur hozott javaslatba, habár csakugyan óhajtom, hogy azon indokolásban kifejtett elvek szelleme lengje át a bizottság működését, és óhajtom, hogy a házban azon irányban döntsék el az ügyet, ha majd a bizottság munkálata előttük fog feküdni, részemről szintúgy, mint Simonyi tisztelt képviselő ur, nem találom egészen helyesnek; mert csakugyan nem találom egészen beillőnek a parlauieittalis előkészítő eljárás keretébe, miután majd akkor, midőn a ház elé került a ház munkálat fölött, úgyis saját maga fog végérvényesen határozni. Mindezek daczára, tisztelt ház, megvallom, hogy egy nagy része s nevezetes mozzanata az egész kérdésnek, mely előttünk napirenden fekszik, nézetem szerint, nagyon kevéssé lőn még az eddigi már is hosszadalmasra nyúlt vitában érintve. Ezen kérdés nézetem szerint első sorban nem vallás, vagy egyház-politikai; de tisztán államjogi kérdés. Nem arról van itt szó első sorban, helyes-e a placetum vagy nem? legalább nem ezen kérdés van kitűzve napirendre. Első sorban csak azon kérdés van kitűzve : vajon helyesen cselekedett-e a magyar kormány akkor, midőn 1870. augustus 9-én rendeletet bocsátott ki, melyben a vaticani határozatok közlését megtiltotta, helyesen cselekedett-e akkor vagy nem? s azután a kérdés még az, vajon a minister, ki jelenleg elfoglalja a cultusministeri széket, helyesen cselekedett-e akkor : midőn ezen rendeletet érvényben hagyta, s azt nemcsak nem vonta vissza, hanem hogy érvényesíteni kívánta, s ezt tanúsítja azon roszalása által, melyet a renitens püspök ellen kifejezett.
