Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-160
160. országos ülés június 30. 1873. 375 tulajdonitok; hanem már annak fontosságot tulajdonitok, hogy az ily dogmákat az ifjúságnak az iskolákban tanítják; mert abba már ugy hiszem, a státusnak is van beleszólása. Én a lelkiismereti szabadsággal megférönek nem tartom azt. hogy akár az állam, akár bárki más beavatkozzék abba, mit hiszek, mit nem. Nekem szabadságomban van a legnagyobb absurdumot is elhinni; hanem azt tanitani az iskolában : ez más dolog, itt már az államnak beleszólása van, s erre nézve a minister azon eljárása, hogy ő rosszalta a kihirdetést és a tanítást elrendelő parancsot, melyet a püspök e tekintetben kiadott, már nem elegendő. Azt hiszem, hogy e tekintetben a minister kötelessége, ki maga is kijelentette, hogy elismeri a vatieani határozatok veszélyes voltát, egészen más. Vajon, ha ily veszedelmes tanck taníttatnak az iskolában : akkor a ministernek nem lenne más fegyvere, minthogy roszalja az eljárást: de azért hagyja taníttatni, mert — úgymond — nem tehet egyebet. Ily tehetetlen államot nem ismerek többet, melynek több befolyása, több hatalma ne volna, melynek több eszköz rendelkezésére ne állana. Én tehát, mert e szempontból nem helyeselhetem a minister ur eljárását, melyet ezen kérdésben követett, nem helyeselhetem, főleg azon előzmények folytán, melyek fölmerültek. Mint említve volt, 1870. augustus havában, tehát igen közel 3 esztendővel ezelőtt a kormány indíttatva érezte magát, — mi okból mi okból nem, azt nem tudom, — a püspökökhöz küldeni egy rendeletet, melyben megtiltja nekik a vatieani határozatok kihirdetését. Czélszerü volt-e ezen intézkedés, vagy nem : annak fejtegetésébe nem bocsátkozom. A kormány föladata volt meggondolni, hogy olyat cselekszik-e, amit kivihet és amit kivinnie czélszerü. Midőn a kormány ily lépést tesz: minden esetre elvárható tőle, hogy szem előtt tartsa azon régi szabályt: quidquid agis, prudenter age, et respice finem. Hanem kiadni egy rendeletet, és mikor ezen rendeletet senkisem veszi tekintetbe, azt mondani, hogy a kormány nem tehet róla : ez nem járja. (Helyeslés bal felől.) De az első esetnél, mely a kormány érintett rendeletének flagrans megsértését képezte : a kormány egész máskép járt el. Akkor a fehérvári püspököt ad audiendum verbum regium idézték és a király nevében a ministerelnök díszruhában megszidta őt és eljárását roszalta. Igen; de az előzmények tovább is mentek; voltak máiéi őbb is esetek, midőn a püspökök nem engedtek az ily rendeleteknek még akkor sem, midőn a király által engedelmességre intettek és a királyi szó meghallgatására idéztettek. Akkor a tenrporaüák függesztettek föl. Azt mondják, hogy a püs pöki jószágok lezárolása üldözésnek fog tekintetni, ellenszenvet és ellenszegülést fog előidézni. Ne méltóztassanak ezt gondolni, méltóztassanak elhinni, hogy a XIX. század harmadik negyedében azon püspökök közt. akik ngy vannak dotálva, mint a magyar püspökök: igen kevés lesz, a ki a martyr-koszoru után sóvárogna. Méltóztassanak elhinni, hogyha két tányéron oda nyújtatnék a püspököknek a jövedelem és a martyr-koszoru: aligha fognának sokan akadni, akik a martyr-koszoru után nyúlnának, (Derültség.) hogyha ezt kikerülhetik a nélkül, hogy vallásukat egyenesen megtagadják vagy becstelenséget kövessenek el ; mert azt nem teszem föl, hogy minden áron ragaszkodnának jövedelmeikhez. (Helyeslés hal felöl.) Rendes körülmények közt, — daczára annak, hogy a keresztény vallás alapitójának tana egészen mást mond : Vendé omnia, quae habes, da pauperibns . . . veni et sequere me, — mégis igen sokan volnának, a kik inkább nyúlnának a temporaliák, mint a martyr-koszoru után. {Derültség bal felől) Ettől tehát én részemről nem tartok. De végre is, ha a kormány egyszer szükségesnek tartotta ezen rendeletet : meg kellett gondolnia annak következményeit is és ezen következményektől nem lett volna szabad visszariadnia. Mert a kormány tekintélyét semmi a világon nem rombolhatja le anynyira, mint hog3 r ha hangzatos rendeletekkel lép föl ; és mikor azokat nem veszik tekintetbe: azt mondja, tehetetlen vagyok. (Élénk helyeslés bal felől.) Ami a kir. teíszvényjogot illeti, erre nézve többféle nézet merült föl. Az mondatik, hogy nem törvény, a Corpus Jurisban ez éránt törvény nincs. Tudjuk, hogy nincs, és nem is azt vitatjuk, hogy törvény létezik, a mely valamely deeretumon alapul; de bizonyos, hogy e jog gyakoroltatott fejedelmeink által is, hogy az ország beleegyezésével gyakoroltatott. Ha tehát nincs is írott törvény: van lex consvetudinaria, mely a tripartitum szerint ép oly kötelező, mint az írott törvény. (Helyeslés bal felől.) Deák Ferencz tisztelt képviselő urnák azt felelem, hogy a minister urnák egyátalában nem kellett volna zavarba jönnie, hogy milyen törvényre basirozza a keresetlevelet a királyi ügyész, hogyha arról lenne szó, hogy fogja azon püspököt perbe; basirozta volna ép ugy, mint más esetekben, a szokásos törvényre; mert hogy szokásos törvény van, és jól megállapított szokásos törvény: ez áll, ez ellen az ország sohasem tiltakozott, mindenki meghajolt a fejedelem szavai előtt, az ország elfogadta az ily intézkedéseket. A bírónak tehát e szerint kellett volna ítélni. (Helyeslés a bal oldalon.) Már most ami azon kérdést illeti, hogy helyes és jó-e egyátalában ezen tetszvényjog: az sokkal fontosaim kérdés, nézetem szerint, mint azt némc~
