Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-159

159. országos ülés június 2$. 1873. ZQ'i -mert az nagy veszélylyel jár. Igenis ; nem kell azt előidézni; de kik idézik azt elő? Azok, akik a törvényeknek térdet fejet hajtanak, azok-e, akik a törvényeket — mint a király is, ki azokra megesküdött — megtartják és másokkal is megtartatni akarják, legyenek azok bár az egyes embereknek tetszése vagy nem tetszése szerint ; mert mindnyájan kötelezve vagyunk; ámbár azok megváltoztatására a maga rendes útja és módja szerint tehetni lépéseket; mert erre törekedni az állampolgári jogoknak egyike ; hanem az már törvényellenszegülés, : mikor nem azt mondja, hogy változtassák meg ezen törvény, mert ezen vagy azon okoknál fogva nem korszerű, nem hasznos, hanem midőn azt mondja, hogy nem engedelmeskedik, bármit rendel a törvény, és azt, ha tetszik, teljesiti, ha nem tetszik, nem teljesiti. és ha a kormánynak, a törvényhozásnak, a törvényes királynak nincs hatalmuk, nincs tehetségük akár papot, akár katonát, világit vagy egyházit, a törvény megtartására szoritani: akkor a törvény nem egyéb, mint illusió; akkor csak a hatalmasok önkényének szolgál támaszul, a szegényeknek pedig és gyöngébbeknek, kiknek kedveárt kell tulajdonképen törvényt alkotni, hátrányukra és kárukra fog szolgálni. Fejtegethetném és kimutathatnám ngyan még, tisztelt ház, micsoda vért fog szülni a csalhatatlansagi dogmának kihirdetése, és a világ népei közt terjesztése Európa fejedelmei, kormányai, népei, az egyházi és világi emberek közt, mert hiszen, ha a népek azt hiszik, hogy a római pápa csalhatatlan: akkor minden hatalom fölfordult; nincs király, mínister. sem törvényhozás,, aki ezen, hatalmassággal, mely még magának az Istennek is hadat üzen, mely az ő hatalmával szemben megállhasson, nincs halandó a földön, nem csak katolikus vallású, mert hiszen ezen hatalma gyakorlatában mcghagyatik, de, mondom, akkor a pápa egy másik dogmát állithat meg, melynélfagya nemcsak Európára — mert hiszen utóvégre hacsak Európáról szól, akkor még szerény kívánság volna az, — (Atalános derültség.) hanem kiterjesztheti hatalmát a keletföldet lakó minden népek-, vallásbeliek- és nemzetbeliekre, és azt; mondhatja azon isteni hatalmánál fogva, — mert hiszen a katholikus papok a csalhatatlanságról maguk is azt mondják, hogy az isteni tulajdon, — tehát azon isteni tulajdonánál fogva, melylyel e földön egyetlen halandó sem bir, azt fogja mondani, hogy a népek boldogitására üdvük előidézésére egyetlen módot lát, és ez az, hogy nincs több vallás, mint a keresztény katholikus vallás, s aki nem keresztény katholikus, üldöztetni és vagyonától megfosztatni fog. (Igazi ügy vanl a szélső hal felől.) Tehát, mondom, tisztelt ház, én ezen okokból a csalhatatlansági dogmát igen veszélyesnek tartván, ás egyes embernek tulajdonául ily hatalmát soha el nem ismerném; sőt hozzáteszem, hogy a kathöükus hiveknek összege, lehetnek ugyan olyanok, akik elhiszik; de akik eszöknek hasznát akarják venni, el nem hiszik ugyan ma sem, és azért, tisztelt hág, nem tartok azokkal, akik rémíteni akarják a házat, hogy ne merje a törvény szigorú megtartására kötelezni a kormányt, mert izgatás lesz belőle, s ennek rendbontás a következése. Nem jól mondják ezt; mert nem az lesz belőle; hanem az lesz belőle, hogy azon hierarchicus hatalom a katholikus clerus hatalma, mely oly keményen nehézkedik az államra, végre is korlátok közé szorittatik, és ekkép nem a törvények felébe, hanem alája rendeltetik. Én elfogadom a Lükő Géza tisztelt képviselőtársam által beadott határozati javaslatot: mert abban, bár csak átalánosságban, de mégis a törvényre történik hivatkozás (Helyeslés a szélső bal felöl.) Deák Ferencz : Tisztelt ház! (Halljuk! Halljuk l) Nem akarom Csiky Sándor képviselő urat azon térre követni, melyet beszéde végén elfoglalt, és a csalhatatlansági dogmáról értekezni nem akarom ezt tenni, mert a dogma vallási részéről nekünk itt sem értekezni, sem határozni nem föladatunk. (Helyeslés.) Á dogmákat minden vallás maga szabja meg a maga híveinek; a hívek higyjék meggyőződésük; szerint; az államnak csak a politikai részszel lehet dolga. Én tehát mindenekelőtt a föníörgú kérdésre szorítkozom, vagyis Lükő Géza képviselő ur indítványára, (Halljuk! Halljuk !) A tisztelt, képviselő ur roszalja a minister eljárását, és a miatt, ellene bizalmatlanságát fejezi ki, és reményét nyilvánítja, hogy a minister nem fog helyén megmaradni. Reményével, bizalmával nekem nincs dolgom, hanem állításával igenis van. Azért roszalja a minister eljárását, mert — úgymond •— nem járt el törvény szerint, és nem eszközölt szigorúbb büntetést a rozsnyói püspökre. Ezre nekem csak egy észrevételem van, és ez az, hogy nem eszközölte, mert nem lehetett eszközölnie. Előhozzák Ulászló 1507-ki deeretumámtk VIII. ezikkét, amelyben az mondatik: hogy aki az ország törvényei, decretumai ellen vét, súlyosan büntettessék. Ez ismeretes törvény. Ugyanezt idéztük, valaha a királyi comissáriusok ellen; ugyanez azonos tartalmú a hütlensegi és felségsértési törvényekkel. Azonban a ministernek, mielőtt e lépéshez nyúlt volna : azt kellett volna constatálhatnia, hogy világos, határozott törvény ellen miben vétett a rozsnyói püspök. Tanulmányoztam a lehetőségig a placetum jogának kérdését; de megvallom — lehet, hogy figyelmemet elkerülte— a vastag Corpus Jurisban egyetlenegy törvényt sem találtam, mely a placetum jogát szabatosan körülírva megmondaná, hogy miből 4G*