Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-159

36-4 159. orszáüos ülés jnnias 28. 1S73. áll az. (Ugy van! jobb felől) Nem kezdeni meg a port a pápai szék előtt, csak apellátában oda föl­vinni : erről szól Lajos törvénye, melyre Csiky Sán­dor tisztelt képviselő ur hivatkozott; de azt min­den ember látja, hogy a jelen eset és azon eset különbözők. Nem fogadni el idegen prépostokat, püspököket, kiket ide nevezne a pápa a fejedelem beleegyezése nélkül: erről is törvény és praecedens esetek vannak: de ez megint különbözik a jelen esettől. Ha a minister azt mondotta volna a királyi ügyésznek, hogy ezen embert az 1507-iki VIII. t. czikk alapján idézze az illető bíróság elé, azért, mert ez a decretumokat nem observálta , a királyi ügyek igazgatója azt kérdezte volna: melyik tör­vényre alapítsam az actiót, és melyik törvény sze­rint kérjek ellene büntetést? és meg vagyok győ­ződve, hogy a minister nem tudott volna rá felelni. Ez a tetszvényjog igen sajátságos dolog. Én azt nem speciális jognak tartom, hanem olyan jog­nak, mely nem egyedül egy statust, kivételesen Magyarországot, hanem minden statust a világon megillet, (Helyeslés.) hogy a maga fönállásának biz­tosítására föllépjen, oly tanok vagy cselekvések ellen, melyek a status fönállását veszélyeztetik. Ez a status fogalmából eredő jog, amely minden statust egyaránt megillet. (Helyeslés.) Emiitik, hogy Magyarország királyát, mint apos­toli fejedelmet illeti meg e jog; de hivatkozom nálamnál a históriában jártasabb férfiakra, én ugy tudom, hogy az .apostolicus rex* czimét legelőször Mária Terézia kezdte használni, különösen egy pápai breve folytán; azelőtt e czimet a magyar királyok sohasem használták. Tehát e brevének volna az az eredménye, az apostoli czimből folyna az a jog, hogy a magyar király más jogokat is gyako­rolhat, mint minőket más statusok fejedelmei gya­korolnak ? Egyébiránt voltak esetek, amikor engedetlen­ségért a fejedelem egy időre beneficiumaitól meg­fosztotta a püspököt; hanem ne feledjük el, hogy közülünk talán senki sein fogja helyeselni, hogy a fejedelemnek egyedül magának, birói hatalom köz­bejötte nélkül — amint akkor történt — büntető joga legyen. Én azt állítom, hogy alkotmányos, par­lamentalis országban a fejedelem kegyelmezhet. (He­lyeslés) mert az ő legmagasabb kegyelmezésí joga sértetlenül fönáll ; de nem büntethet a maga hatal­mából. (Élénk helyeslés.) Ahol tehát a törvény sem azt, ami a bűntett i onstatálására mulhatlanul szükséges, nem definiálja, sem az eljárásról nem szól, sem a bíróságot ki nem jelöli : igen nehéz lett volna a ministernek azon térre mennie, ahol előre láthatta, hogv sikertelenül fog működni. En e szerint a minister eljárását nem­csak nem helytelenítem, hanem helyeslem. (Helyes­lés jobb felől.) ü élt azon figyelmeztetéssel, melyre jogosítva van bárki ellen, ki a törvényt nem tartja meg. vagy a fejedelem akaratától eltérőleg cselek­szik ; büntető-joga sem a ministernek sem a feje­delemnek ez esetben nem volt. A bíróságnak volna büntető-joga ; de bíróság törvény által nincs kije­lölve, sem a követendő eljárás megállapítva nincs. Azt kérdezhetnék : mi tehát a teendő ? Tarta­nak tőle, hogy ezen cselekvény következései — nem egyedül Schopperé, — háborús viszáikodásba kever­hetnek bennünket. Kérdem: valamely állam vagy egyes ember, ki attól tart, hogy háborús viszálko­dásba keveredhetik, mit tekint első föladatának'? Megnézi arsenálját ; megvizsgálja, van-e a háború viselésére elegendő alkalmas fegyvere. És ha nem találja elegendőknek : mindenekelőtt fegyverről gon­doskodik. Mi az erkölcsi, az intellectualis háború­ban a mi fegyverünk ? A törvény. (Helyeslés.) Ha azt találjuk, én pedig ugy találom, hogy a törvény nem nyújt elég eszközt, nem világos, nem határozott, sőt nem is szól arról, amiről talán szükség volna szólnia: mindenekelőtt arról kell gon­doskodnunk, hogy elegendő fegyverünk legyen, azaz törvényekről, amelyekre alapítva, s amelyek erejé­nél fogva eljárhassunk az oly hibák ellen, amelyek megtorlására most törvényeink nem nyújtanak elég j eszközt. (Atalános élénk helyeslés.) Atalában, t. ház, nemcsak azt helyeslem, amit a minister e részben eddig tett ; hanem helyeslem I azt is. amit most javaslatba hozott, hogy t. i. bi­| zotíság küldessék ki, mely az állam és az egyház í közötti viszonyokat a lehetőségig szabályozni igye­kezzék, és ez iránti javaslatait a ház elé terjeszsze. Nehéz kérdés ez. Az állam és az egyház közötti viszonyok egész Európában a legnehezebb kérdések közé tartoznak. Csak a legújabb időben is előttünk van egy példa: a porosz állam. A porosz állam, hol a katholikusok számaránya sokkal csekélyebb mint nálunk, erélylyel akar föllépni, és min kezdi ? t Legelsőbben is törvényeket alkot, — csak az imént fejezte be tárgyalásukat, — amelyek alapján e tárgyban biztosan eljárhasson. Atalában, t. ház, nekem az ide vonatkozó tár­gyakhoz szólni kissé nehéz, egyszerűen azért, mert nekem az állam és az egyház közötti viszonyokat illetőleg nézetem az. ami, mint tapasztaltam, sok emberé nem. (Halljuk!) Én azt tartom, hogy e vi­szonyokat illetőleg a művelt világon két egymástól nevezetesen eltérő rendszer uralkodik ; az egyik az amerikai, a másik az európai. Az északamerikai ál­j lamok törvényhozása — nem mindjárt az állam j első alakulásakor, de csakhamar utána — azon elv­ből indult ki, hogy az állam a cultusok dolgába minél kevesebbet avatkozzék. Körülbelő 1 csekély mó­dosítással ugy tekintette a cultusokat is a statussal ! szemben, mint associatiőkat, és valamint minden

Next

/
Oldalképek
Tartalom