Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-159

159. országos ülés június 28. 1S73. 357 hiba, de az csak kezelési hiba volt. Én nem tudom, hogyan lehet ezt hasonlítani a rozsnyói püspök esetéhez ; talán, mert egyszer már előfordult a bérmálásnál, hogy a nagyváradi püspök egy kezelési tévedést követett el (Derültség bal felől) Beszélt arról is az igen tisztelt képviselő ur, hogy a papok, mikor esznek, mikor utaznak. Elhiszem, hogy nagyon sok történik a pappal, mikor eszik: no mert igen sokat eszik. (Mozgás.) Hanem én is, mint katholikus ember, ép ugy, mint a tisztelendő képviselő ur, igaznak találom azt, hogy a katholikus vallást egy idő óta igen sok gúny és üldözés éri és sújtja. De ki ennek az oka? Azok. kik e vallást összetévesztik saját személyükkel, saját érdekökkel és hatalmukkal, saját hatalmuk emelésével s a vallás nevében tesznek olyanokat, melyek sem annak dogmai köréből, sem annak múltjából nem következnek : értem az első századok történetét, nem pedig azon későbbi századokét, midőn a papság a világi hatalommal a világ koronájáért és az egyetemes 'uralomért versenyzett. Azt is mondják, hogy gúny sújt minket, gúny a vallást. Én arra kérem, ne téveszsze össze a tisztelt képviselő ur a vallást és a papokat, mert az lényegesen különböző dolog. Én magam is ragaszkodom a valláshoz egész erélylyel és kitartással ; de meg kell vallanom, hogy magam is nagyon sokszor mosolygok a papok fölött, és mert nincs módunk beavatkozni az egyházi ügyekbe, nincs hatalmunk és befolyásunk, mint a protestánsoknak, hogy,jaz egyház ügyeibe beleszólva, a visszaéléseket s túlkapásokat megakadályozhassuk: kénytelenek vagyunk mi is a fegyvertelenség érzetében azon fegyverhez nyúlni, melyet a világ az egyház ellen használ: a gúny fegyveréhez s azzal ostorozni. Mert azt nagyon jól tudjuk, hogy nemcsak nálunk, hanem másutt is, ahol a törvények erőtlenek voltak szemben akár egy zsarnoki uralkodóval, akár egy erőszakos kormánynyal: ott támadnak a gúny fegyverei, a gunydalok. Nem kell messze időkre hivatkozni; elég e század első felérnek történelmére, különösen Francziaországban, hol a gunydalok.— mert a kormány tehetetlen volt a papsággal szemben — napirenden voltak. S e gunydalok trónokat döntöttek meg és állami átalakulásokat idéztekelő. Én a minister ur javaslatában nagyon tágkörünek tartom azt, hogy bizasséb meg egy bizottság, mely a háznak terjeszszen elő javaslatot az állam és egyház közti viszonyoknak rendezésére. Tágkörünek vélem ezen javaslatot különösen azért; mert nincs azon idő meghatározva, melyben ezen javaslót beterjesztendő leend, és mert nagyon különösnek tűnik föl előttem, hogy mi egy bizottságot küldjünk ki, anélkül, hogy az irányelveket meghatároznék, amelyek szerint a bizottságnak eljárnia kellene. Ha nem csalódom , a rendes parlamenti szokás az, hogy midőn ily nagy föladat megoldására, ily törvényjavaslat concipiálására, — mert tulaj donképen csak arra szokott a bizottság kiküldetni, — küld ki a ház bizottságot: akkor azon főbb elveket, melyek alapján a bizottságnak dolgoznia kell, szükséges megállapitaunk. (Jobb felől közbekiáltás : Nincs a napirenden!) Engedelmet kérek, igenis napirenden van, mert a javaslat benyujtátott. De másfelől elégedetlen is vagyok a minister urnák egy nyilatkozatával, amely voltaképen bennünket megdöbbentett, és ez az, hogy a 'katholikus autonómia létesülését hátráltatják a vaticáni zsinat határozatai, és azok, amik ma is történnek az angyalvárban. Engedelmet kérek, az mégis sajnos lenne, hogy mi katholiknsok, akik el vagyunk zárva ügyeinktől: huzamosabb ideig legyünk elzárva azért, mert vannak olyan doctorok, akiknek ügyetlenségeiért és túlkapásaiért nem szenvedhetnek ez ország kafholikusai. Én, tisztelt ház, a sajtószabadságot is minden dolog orvosszerének találom: de épen azért, mert ottan véleményét mindenki kimondhatja, szabadságokban áll azoknak is elmondani véleményeiket. Igaz, hogy, amint az ultramontán részről történő törekvéseket nekünk hatalmunkban áll saját közlönyeinkben — akik magunkat szabadelvűeknek tartjuk — leküzdeni: ugy nekik is hatalmukban áll, nézeteiket szintén nyilvánítani; de a templom falai, az iskola küszöbei el vannak zárva előlünk, akik, az egyháznak dogmai ügyét tisztán föntartva, ezen formai tévedések ellen küzdeni óhajtanánk. Az iskolában az egyház ma is ugy, mint Laokon kígyója az atyát és gyermeket öleli át fekete testével, mely lassan zuz és öl, s annál veszélyesebb, mert ugy öl, hogy nyilt sebet nem ejt, vért nem ont. A templomban pedig azt tanítják, ami nekik tetszik. Mi magunk is gunyjuknak ki vagyunk téve; azok bennünket vallástalansággal és erkölcstelenséggel vádolnak. Azért, tisztelt ház, nem mondom. hogy e kérdés nem kényes; nem is mondom, hogy ahhoz nem a legnagyobb mérséklettel és a legnagyobb nyugodtsággal kell nyúlnunk ; de hozzá kell végre valahára nyúlnunk, és pedig határozottsággal, s tegyük azt inkább most, mint később, midőn ezen hatalom keze több oldalról le van kötve ; mert az egyházi hatalom, mely Rómából veszi parancsait, és néha e parancsok még a lelkiismerettől sem származnak : ma nagyon le van kötve ; mert Olaszországban épen az államhatalommal van harcza, és a kis Svajcz, mely bizonyosan nem hatalmasabb, mint Magyarország, meg merte vele szemben indítani a harezot; a nagy Németország erélyes rendszabályokhoz találja szükségesnek nyúlni ; hasonlót látunk Spanyolországban, és egyátalában azt tapasztaljuk, hogy Európa legnagyobb részében határozottsággal és erélylyel fognak a kérdés megoldásához, s pedig azért; mert ezen kérdés elmérgesedésében látják az