Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-159

159. országos ülés június 28. 1873. 353loni egy tiltó rendeletének egyenesen ellene cselekedett. (Igazi bal felöl.) És kétségtelen továbbá előttem az, hogy a magyar alkotmány keretébe beillesztett és hosszú időkön át gyakorolt tetszvényjogot tudva, szándékosan, czélzatosan mellőzte, és megsértette. (Igazi bal felöl.) Tisztelt ház! Nem akarom a vitát azon térre vinni, •— nem is volna szerintem helyes, hogy e tekintetben vitát provocaljak, •— hogy mily nézetek merülhetnek föl a tetszvényjog természete fölött, és csakis arra kívánok szorítkozni, hogy az államnak és minden államnak önmaga iránti kötelessége -— már csak önvédelmi szempontból is, — föntartani azon jogot, hogy megvizsgálhassa, megengedhesse vagy megtilthassa oly tanok kihirdetését, vagy oly rendeletek végrehajtását, melyek azon állam polgáraihoz egy olyantól érkeznek, aki nem azon állam törvényeinek van alávetve, és aki ezen fölül — és erre súlyt fektetek, •— még folytonosan a világhatalom souverainitásának álomképeit kergeti. Nem erről van és lehet itt szó, vajon helyes, vagy helyteíen-é a csalhatatlansági dogmának kihirdetése ellen a tetszvényjog tilalmát alkalmazni; de igenis szó van arról, összeférhető-é az állam eszméjével, hogy a magyar állam polgárai olyannak parancsából hajtsanak végre rendeleteket, vagy hirdessenek ki tanokat, aki nem azon állam törvényeinek van alávetve, és hogy oly tanokat hirdessenek ki, és rendeleteket hajtsanak végre, melyek, amint nem, — ép ngy lehetnek az állam létföltétele és nyugalma ellen is irányozva. De én azt hiszem, hogy a tisztelt háznak álláspontja e kérdésben a tetszvényjogra nézve nem változott, és most is azon álláspontot foglalja el, amelyet elfoglalt a székesfehérvári püspök irányában fölmerült esetnél; sőt annálinkább kell ez álláspontot elfoglalnia, mert ha figyelembe veszszük, és nem hunyunk szemet azon mozgalom előtt, mely mindenfelé megindult a vallási téren, — különösen hazánkban — és ha mérlegeljük azon áramlat eszközeit, irányát és czéljait, mely e tekintetben a kedélyeket mindenütt foglalkoztatja: ugy előttem kétségtelen az, hogy ma kétszeresen szükség van arra, hogy erélylyel lépjünk föl; kétszeresen szükség van arra, hogy az államhatalom súlyát egész erővel a mérlegbe vessük. (Helyeslés bal felöl.) Az előtt ugyanis, aki objectiv tekinti a dolgokat, lehetetlen, hogy a jelenben ne lenne nyilvánvaló, miszerint egy nagyszerű mozgalom, egy áramlat indul meg, és megindul a vallás és lelkiismereti szabadság firmája alatt; de én legalább teljes meggyőződésemből ezen egész mozgalmat és áramlatot nem tekintem és nem tekinthetem egyébnek, mint azon törekvésnek, hogy a hierarchia visszaszerezze befolyását s kaíholikusok belkormányzati JtÉi'V. H. XAFLÓ. 18-'. VII. KÖIÜT. ügyeire, nem tekintem és nem tekinthetem egyébnek, minthogy vissza akarja foglalni és hóditni azon befolyását és hatalmát, mely már-már tünedező félben van. (ügy van! bal felől.) Nem arról van szó, hogy valakinek vallási és lelkiismereti szabadságát bántsuk és korlátozzuk : hitemért, vallásomért, lelkiismereti szabadságomért én is kész vagyok fölállni mindig és ennek korlátozását nem engedem meg én sem; tiltakoznám az ellen, amiként tiltakozom azon áramlat czélja és iránya ellen, mely az ultramontanisnms czége alatt elenleg hazánkban folyamatban van. Ki hitte volna, hogy a XIX. század második felében oly országban, mint Magyarország, mely hosszú száadokon át talán egész Európában a vallásos türelmesség legszebb példáját mutatja föl, oly nagy átalakulás után,. milyen az 1848-iki volt, 1872-ben politikai mozgalmak, képviselői választások induljanak meg vallási czim és vallási ürügy alatt. (Igaz l bal felől.) Ki hitte volna, hogy megéljük, miszerint Magyarországon 1872-ben vallási pártok, vallási jelöltek legyenek. (Igaz ! bal felől) Nem lehet szemet hunyni a tények előtt, nem lehet eltitkolni a megtörtént dolgokat, Hiszen naponkint találkozunk röpiratokkal, proclamatidkkal és mindenféle kiáltványokkal, melyek folytonos izgatottságot idéznek elő, és melyeknek egyenes czélja a szabadelvű irány ellen van intézve. Szabad legyen egy nyomtatványt fölolvasnom, mely mutatványul fog szolgálni arra, mily czélok rejlenek ezen általam jelzett mozgalom alatt (Halljuk! Halljuk l) és mily eszközökkel akarják azt előidézni. A nyomtatvány czime: ,A nagy-abonyi katholikus olvasó-kör" és tartalmazza a nevezett katholikus olvasó-egylet kaszinójának alapszabályait Zeyk Károly államtitkár ur aláirásával az illető bemutatási záradék alatt. Az alapszabályokhoz az ottani segédlelkész egy praemissát bocsátott, és oly períid módon állította össze az egészet, hogy az ahhoz nem értők könnyen azt hihetik, hogy mindezt az államtitkár ur mondja. (Derültség.) Akinek neve' legalul olvasható. Méltóztassanak ezen nyomtatványból meghallgatni egy pár sort, mely élénk világot vet azon áramlatra, mely az egész országban megindittatoít^ (Olvassa;) „Oly időket élünk, melyekben elleneink többé nem födött arczczal, hanem nyílt sisakkal lépnek föl ellenünk. Az álpróféták izgatásaik és; ámításaikkal a nép szivét megmérgezni iparkodnak. A sajtónak ellenünk irányzott szemtelensége! már a tulságig mennek. A kormány, melynek kötelességében állana az erkölcs-rombolásnak gátat vetni,. mindezeket összetett kezekkel nézi." (Élénk derültség.) „Sőt többet mondok: magában a képviselő

1 házban, megválasztott képviselőink, kiket azért küldöttünk oda, hogy vallási és politikai tekintetben 45