Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-159
•354 159. országos ülés Junlas 28. 1,873. • ijennünket képviselnének, gyalázatosan rászedtek; ,(p,erült$ég); mert Ígérőtök ellenére igen sokan, mint vallásunk nyílt ellenségei léptek föl. Alig találkozik közöttünk néhány, ki a megtámadott keresztyén katholika anyaszentegyház törvényes jogainak védelmére föl merne kelni. (Fölkiáltások: Gyö$iyörü\) Bátran elmondhatjuk: hogy nekünk kathoJikusokeak nincs pártolónk sem bent, sem kint, (FölJciáltisiok: Szegényeid.) A kálvinista, lutheránus, de még a zsidó (Derültség.)és nazarénus is részesül jogvédelemben, ezek mind nebántsd virágok, csak mi, katholikusok, a hazának sokkal nagyobb számú törzsökös polgárai, vagyunk oly mostoha gyermekek, kiket üthet, gúnyolhat, gyalázhat büntetlenül bárki; kiknek még tulajdon birtokaikhoz, vagyonaikhoz (Derültség.) sem lehet már többé biztos reményük.'' „így üldöztetve, és magunkra hagyatva, nem segithetünk másként ügyünkön, hacsak nem tömörülünk. Igen, egy oly társaságba kell lépnünk, hol csak jót és hasznosat tanulhatunk, ellenségeink és rósz akaróink ismeretére juthatunk, ahol azt, hogyan kell magunkat azok irányában viselnünk, kik bennünket gúnyolnak, üldöznek és nyomnak, megtanulhatjuk, és katholikus vagyonunk és jogaink megvédésére előkészülhetünk." Ily értelemben, ily modorban van tartva végig. Folytonos izgatás, folytonos fenyegetés az állam irányában, hogy a katholikus vagyonok el fognak vétetni. Én nem hiszem, hogy ez átalános volna az országban, ezt állítani nem merem; de elég az, i^ogy egy ily tartalmú nyomtatványt terjeszteni mernek, és elég az, hogy ily tartalmú nyomtatványt isteni tisztelet alatt ezer számra osztogatnak a templomban. Tisztelt képviselőház, azt hiszem, nem maga a nyomtatvány veszélyes ; mert hisz ez el fog hangtani, mint elhangzott sok más is; de mutatja a betegséget, a rósz irányt, mely napjainkban úgyszólván az áramlatot előidézte; azért szükséges, hogy egész erélylyel, az államhatalom egész súlyával föllépjen, azért nem tartom elégségesnek azt a magatartást, melyet a vallás- és közoktatásügyi minist er e tekintetben a rozsnyói püspök irányában elfoglalt. Ez összefüggésben van, az egésznek csak egy lánczszemét képezi, és a mozgató erő, amely a Vatikánban van, kihat Európa bármely államára. Kekünk kötelességünk megtenni itt a szükséges lépéseket arra, hogy egyszer már az ilyeneknek eleje vétessék. Mert ugyan kérdem, elégséges-e az, ha valaki egy magas egyházi méltóságot visel, azután az államhatalom tiltó rendeletein keresztülgázolhat és megmenekszik, ha a minister egy zárt levélben roszalja eljárását. (Helyeslés a bal oldalon.) Aztlüszem, ez sem a törvény tiszteletében, sem a törvény végrehajtása itánti hitében a haza polgárait .nem fogja megerősíteni. (Bal felől helyeslés.) Ami azon indítványt illeti, melyet a t. minister ur előadptt: én részemről ezen indítványt elfogadom, elfogadom azért, mert magam is óhajtom, hogy azon kérdések, melyek egynehány szóba mind bevonhatók, hogy t. i. az állam és egyház közti viszony rendezése végre valahára megindittassék. Erről most hosszasabban szólni bajos volna, idején lesz .majd akkor, mikor az a javaslat tárgyalta tik, melyet a tisztelt képviselőház bölcsessége szerint az általa kiküldendő bizottság el fog készíteni. De ezen felül ezen concret esetben melegen pártolom Lükő Géza barátom indítványát is; (Helyeslés bal felöl.) meri meg vagyok győződve, hogy ha a tisztelt képviselőház tekintélyét és az államhatalom súlyát e kérdésben egyszer már erélyesen latba nem vetjük: megrendül a társadalmi alap; mert az ily nemű izgatások, az ilynemű fondorlatok végét ma belátni, és következményeit kiszámítani emberi ész nem tudhatja. (Helyeslés.) Pártolom Lükő Gáza tisztelt barátom javaslatát, és elfogadom a minister ur indítványát. (Helyeslés bal felől.) Lukácsy Béla : Tisztelt ház! Megemlékezvén azon nagy horderejű mondatra, mely csak nem rég hangzott el itt a házban, hogy igen czélszerfl azon tekintetből is, hogy a viták el ne keserítessenek, tüzetesen és egészen tárgyilagosan a napirenden levő tárgyhoz szólni: én is bátor vavagyok a szőnyegen lévő tárgyról igénytelen nézeteimet elmondani. Arról van t. i. szó, vajon tudomásul vehető volt-e a vallás- és közoktatásügyi minister ur válasza, vagy sem ? A kormánynak szempontjából tekintve a dolgot, mely hivatkozva az 1870. augusztus 9-én kibocsátott legfelsőbb határozatra, a placetum-jogot mint érvényben levőt tekintette, mondom, tekintettel a kormánynak ezen álláspontjára, meg kell vallanom, hogy a vallás- és közoktatásügyi minister a rozsnyói püspöknek eljárását rosszalta amiatt, hogy a királyi tetszvény jog ellenére is a csalhatatlansági dogmát kihirdette: a kormány a placetum irányában elfoglalt álláspontjából, kötelességének eleget tett, és miután ő, mint a kormány egyik tagja a kormány álláspontját tarthatta egyedül szem előtt, azt tartom, hogy azon válasz, melyet ő e tekintetben adott, kielégíthetőnek tekinthető. Mert habár az mondatik is, hogy talán lepecsételt levélben történt a roszalás; de miután annak kijelentése az ország szine előtt itt, e házban történt, az a legnagyobb nyilvánossággal történtnek tekintendő. Tisztelt ház! Nem akarom azt vitatni, vajon a placetum mennyire van körvonalozva törvényben, mennyiben nincs; de átalános azon nézet, hogy az csak jogi fogalom, melynek jogköre praecizirozva sehol sincs. Megjegyzendő azon felül az. hogy ezen királyi tetszvényjognak, ezen, úgynevezett törvénynek
