Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-159
159. országos ülés június 28. 1873. 351 hogy egyszersmind liberális és ultraniontán is lehessen valaki : azt hiszem, még nem fejtette meg -eddig senki, s azt hiszem a t. minister ur sem fogja megfejteni. Ajánlom határozati javaslatomat. (Élénk helyeslés bal felől.) Trefort Ágost közoktatási minister: T. ház! Követni fogom Lükő Géza képviselő ur példáját, és rövid leszek. Biztosítom egyébiránt a tisztelt képviselő urat, hogy annyira át vagyok hatva eljárásom correct voltáról, hogy engem a mai tárgyalás semmi tekintetben nem geniroz. Én a tisztelt képviselő ur irányában a legnagyobb loyalitással jártam el, mig ő nemcsak eljárásomat támadta meg, amihez teljes joga volt ; hanem megtámadta eljárásom indokait, megtámadta személyemet is. Mellőzve azt, — hogy ultramontánnak nevezett, ami hihetőleg élez akart lenni, — azt állítja rólam, hogy conspirál' a kormány és conspirálok különösen én, (Csanády Sándor közbeszól: Találólag Allitottal) az ultramontán áramlattal a vallás-szabadság megrontására. Ha a tisztelt képviselő urnák, amint állította, vannak erre nézve adatai : engem rendkivülileg lekötelezne, ha azokat fölmutatná. Igenis conspirálok. Conspirálok az ultramontánokkal és a clerussal; conspirálok minden felekezettel, és conspirálok a józan észszel, a vallásos béke föntartására, a vallásos szurlódások kikerülésére, mert a centrifugális erők által szaggatott, szegénységgel és hátramaradással küzdő hazának vallásos eoníiictusokra szüksége nincsen. (Élénk helyeslés a jobb oldalon. Mozgás.) Ezeket előre bocsátva röviden fogom igazolni intézkedésemet. Ismétlem, én a rozsnyói püspök eljárását a vaticanam concilium decretumainak szétküldése miatt xoszalíiiii), figyelmeztetvén őt arra, hogy ha eljárásából bármi törvényellenes cselekmény fejlődnék, ellenében a törvény egész szigora fog alkalmaztatni. Szemmel tartva az 1870. augustus 9-én kelt legfelsőbb határozatot, a püspök ellen való föllépést illetőleg csak két mód állott előttem. Az egyik az, amely a székesfehérvári esetben használtatott, a másik az általam kifejezett roszalás. Én az utóbbit választottam, nem mint enyhébibet; de mint alkotmányos fogalmaimmal összhangzót, nem akarván a koronát és az összes ministeiáumot .az aetióba bevonni. Törvény, tudtomra, nem létezvén, amely a tetszvényjog gyakorlatát szabályozná, ..és a gyakorlat hatását biztosithatná: nem volt rendelkezésemre egy harmadik mód. Meg engedve a vaticani concilium decretumainak az állam viszonyaiba mélyen beható és könnyen veszélyessé vállható természetét, melyet csak czélszerü intézményekkel lehet zsibbasztani: kihirdetésök tekintetében még sem tudom ignorálni, hogy a sajtóés szólásszabadság korában élünk, midőn bármi tanok hirdetése lehetséges. Én tehát tettem a rozsnyói püspök esetében, amit törvény hiányában tehettem, és eljárásomat a t. ház ítéletére bízom. Mindez azonban a múltra vonatkozik; a jövőre vonatkozólag lesz szerencsém indítványt tenni. (Halljuk!) Tiz hónapja, hogy minister vagyok és körülbelől harmadik hónapja, hogy folytonosan és rendszeresen azon szemrehányásokkal találkozom, hogy vallás- és egyházi kérdésekről nézeteimet nem nyilvánítom. Amit ma mondandó leszek, igaz, előbb is elmondhattam volna; de én azon hibában szenvedek, hogy idő előtt nem szeretek szólani, hogy nem tudok frázisokat esztergályozni, és hogy tisztába szeretek jőni nézeteimmel, mielőtt azoknak kifejezést adok. Engedek azonban — hogy ugy mondjam — a zaklatás egy nemének és néhány rövid vonásban ecsetelni kívánom egyházi politikámat. Bővebben kifejteni az általam érintendő kérdéseket, hoszszabb idő kívántatnék, mely most sem nekem, sem a t. háznak nem áll rendelkezésére. Magyarország ugyanazon eszmék nyomán fejlődött, mint a vele szomszéd többi keresztyén állam. A 18-ik század eszméi nem hagyták érintetlenül; egyszerre azonban szünet állott be a fejlődésben, és az 1848-iki események középkori feudális állapotban találták az országot. A 1848. mozgalom megtörte ez állapotot és rögtön beállott az átalakulási processus. De többnyire csak a nagy elvek kimondásánál maradott, amelyeket az institutiókba bevezetni csak később sikerült. Az átalakítási processus most sincs befejezve és a középkori anyagból sok van még az institutiokban és az emberekben. Különösen a viszony az állam és az egyház közt az, mely a réginél maradt. Ami föladatunk és az utánnunk jövő generatio föladata lesz létrehozni az összhangzást a társadalmi, a politikai és egyházi viszonyok közt. Nem fog ez történni nagy elvek kimondása által, hanem a társadalmi mozgalom és a jövőben alkotandó törvények hosszabb sora által. Ide tartozik első sorban a törvény, — nem a vallás szabadságról, — hanem a vallás szabad gyakorlatáról és a vallásfelekezetek egyenjogúságáról; mert a törvényhozásnak föladata: hogy biztosítsa az állampolgároknak azon jogát, melynélfogva benső hitöket szabadon gyakorolhassák, az ország-törvényeinek sérelme nélkül külső szertartásokban is kifejezhessék, s hitök gyakorlására vallási testületekké egyenlő joggal egyesülhessenek. A vallási élet szabadságának érdekéből következik, hogy a vallási viszonyoktól külön választassanak azon ügyek, amelyek természetöknél fogva nem a valláshoz, az egyházakhoz, hanem az állam rendelkezése alá tartoznak, mint
