Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-153
182 153. országos ülés június 21. 1873. czélra vezethet, amennyiben bizonyos programm állapittatik meg; de akkor is hátra lesz megállapítása azon szakerőknek és közegeknek, melyek ezen elveket keresztülvigyék, illetőleg földolgozzák. Épen ezen szakerők öszpontositása és ily alakban rendezése végett szükséges, hogy a t. ház utasítsa a kormányt, miként az ily értelemben a törvény-előkészitő-bizottságnak haladéktalanul leendő szervezése iránt mielőbb törvényjavaslatot terjeszszen be. Mielőtt azonban ezen határozati javaslatomat fölolvasnám, szabad legyen még néhány észrevételt tennem, egy, a jelenlegi codificationális bizottságnál működő egyénre nézve. Nem tudom, hogy a kormánynak van-e tudomása arról : hogyha oly erők használtatnak, nincs kilátás sem 30 ezer, sem százezer forinttal oly sikerre, milyen törvény alkotásánál megkívántatik. Helyén lévőnek tartom fölemlíteni, hogy nemrég megjelent egy ily czimü nyomtatvány : „Egy regényes bünper", kiadta egy ministeriális hivatalnok ; földolgozta egy nem ministeriális hivatalnok, Pest, 1873-ban. Ezen brochurben elő van adva, hogy 1859. október 29-én éjjel ismeretlen tettesek által Fehérmegyében, Baraeskán meggyilkoltatott bizonyos Brusa József nevű vasúti vállalkozó. Ezen bűntény iránt az akkori cs. k. törvényszéknél Baktai Zsuzsanna jelentésére a bűnvádi eljárás megkezdetvén, a nyomozások is nemcsak elővétettek, de többen, mint gyanúsak, el is fogattak. Később azonban a bűnvádi kereset beszüntettetett, és az elfogott egyének szabad lábra helyeztettek. Ezután 9 év múlva, 1868. augusztus havában ugyanazon Baktai Zsuzsanna czigány-leány föladására a per újból fölvétetett a már akkor alkotmányos fehérmegyei bünfenyitő-törvényszék előtt, és a gyanúval terheltek újból elfogattak. A legnagyobb hajmeresztő kínzások következtében hozatott az első bíróság azon ítélete, mely szerint ezen egyének közül kilenczen bűnösök és 8, 6, 4 évi súlyos fogságra ítéltettek, valamint több mint 15 ezer frt kártérítésben elmarasztaltattak. Ezek ügyöket fölebbezvén, a pesti kir. ítélőtábla mindnyájukat egyhangúlag ártatlanoknak nyilvánitotta; azontúl a megyei közügyész fölvitte az ügyet a legfőbb törvényszékhez, hol a kir. tábla ítélete hasonlag helybenhagyatott, a kártérítési igénynyel az illetők elutasittattak. Ez, t. ház, az általam fölmutatott röpiratban foglaltatik, mely azon időben több mint 15 családot a legnagyobb rémületben tartott, és a megyében minden ember a legnagyobb veszélynek volt kitéve, mert nem tudhatta, hogy rágalom vagy alaptalan gyanúkra nem fogatik-e el. Ezen bűnügynek ujabb fölvételénél bizonyos Gondol Dániel nevű egyén szerepel, ki az ezelőtti években bizonyos asztag]a fölgyújtása következtében kárt vallván, ki akarta eszközölni, hogy ezen gyujtogatót világosságra hozza. (Közbeszólások jobb felöl: Bologral) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy a codificationális bizottság költségvetéséről van szó. Lázár Ádám: Arról szólok. Miután azonban a képviselőháznak nincs türelme ezen hosszas, dolgot hallgatni, csak pár szót kívánok még szólani. Elnök: Kérem a tisztelt képviselő urat r méltóztassék a tárgyhoz szólani. Lázár Ádám: Megengedem, hogy nem tetszik a dolog a ház egyik oldalának és a minister uraknak. Amit mondok, az a codificationális bizottsághoz tartozik. Elnök: A szónok ur azt állítja, hogy amiről szól: az a codificationális bizottság egyik tárgyához tartozik. Iázár Ádám: A röpiratban továbbá ezeket olvastam: „Hogy kik voltak Brusa gyilkosai, azt titok homálya födi, s ezen eljárás után talán örökre fedve lesz ; de Gondol Dániel örök emléket állított magának, s neve ott fog ragyogni a Herostratusok között, amit egy becsületes ember sem irigyel tőle." Továbbá ez áll: „Gondol Dániel, mint halljuk, a codificáló választmányhoz van kinevezve ; félő, hogy nagyon furfangos törvényjavaslatokat fog készíteni." Hogy ez azon Gondol Dániel, aki, ezen röpirat szerint, a Brusa-féle gyilkosság kinyomozásában résztvett, nem tudom ; de elég az hozzá, hogy itt igen jellemzetesen van előadva. Én tehát szükségesnek tartom a kormány figyelmét fölhívni, hogy a codificationális bizottságnál az egyének megválasztására nagyobb gond fordíttassák. Ey körülmények közt több mint ildomtalanság ilyen egyéneket tovább megtűrni a kormány kebelében és a codificátidnál alkalmazni. Ezt előrebocsátva, a 30.000 frtot nem szavazhatom meg, és e tekintetben a következő határozati javaslatot van szerencsém benyújtani: Határozati javaslat a miniszterElnök: 1874-ki költségvetéshez. Rendkívüli kiadás : II. fejezet, codificationális munkálatokra 30.000 frt egyszerűen törlendő. Miután a kormány átalában a codificátióra, különösen pedig a jogi reformokra nézve még sem határozott programmal nem bír, sem bizonyos alapelveket, rendszert és munkarendet nem állapított meg; annál kevésbbé gondoskodott pedig arról, hogy kik által akarja ezen munkálatokat alaposan és czélszerüen kidolgoztatni, mindaddig minden kiadások hasztalanok lévén, ez okon utasítsa a képviselőház a kormányt: miszerint az elodázhatlan codificationális munkálatok érdekében szükséges rendszer, munkarend és szakerők tervezete iránti javaslatait a közhitel, ipar és kereskedés sürgető igényeire tekintettel, mielőbb terjeszsze be.
