Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

152. országos ülés június 20. 1873. 153 támogatván, a ház nagy meglepetésére létrejött egy olyan határozat, mely, hogy létrejöjjön, régen kívánatos és óhajtandó volt: létrejött az ineompatibilitási határozat, mely az escompte-bank igazgató-tanácsosának nem engedi, hogy a házban helyet foglaljon. De keresztülvitték-e ez elvet ? Szóba jött önök közt akkor, midőn a pénzügyi és vasúti bizottságok megválasztásáról volt szó, hogy e bizottságokból ki kellene hagyni azokat, kik igazgatótanácsosok, vagy más pénz- és vasúti intézetek tagjai. Keresztülvitték-e önök ? Nem, elmellőzték. Deák nem gondolt többé a függetlenebb és józanabb politikával, melynek inaugurálását dicsőségesen üdvözölte; hanem engedte, hogy e bizottságok 15—15 tagja közül legyen 13 jobboldali és 2 ellenzéki. De nem szükség, hogy elősoroljam mindezt, hanem fölhívok bárkit is a tisztelt túloldalon, mondjon nekem csak egy esetet is, mikor a legkisebb méltányosságot tanúsította a jobboldal a baloldal irányában? s én leteszem a fegyvert, megadom magamat. Mikor nem képesek egy ily esetet fölmutatni, mikor nemcsak nem méltányosan, de igazságosan sem járnak el: micsoda joggal, micsoda arczczal mernek fölszólalni, hogy vegyük vissza indítványainkat, melyek önök állását veszélyeztetik?! Mondom, ezért sajnálom, hogy a balközép határozatától elállott, és azon érveknek, melyek tulaj donkép nem is érvek, engedve, megváltoztatta előbbi napon hozott határozatát. Igen bámultam, mondhahatom, csodáltam azon szakavatottságot, melylyel Horn Ede képviselő ur támogatta a kormány indítványát. Ugy vagyok értesülve, hogy a párteonferentiában ő volt kijelölve annak, (Nagy zaj bal felölj aki a párt többségének azon határozatát, hogy halasztassék el a budget tárgyalása, támogassa, (Bal felől ellenmondás), méltóztassék fölvilágosítani; de én ugy vagyok értesülve, s meglehet, hogy hibásan vagyok értesülve, és igen szívesen elfogadom a helyreigazítást; — és ő volt kijelölve egyszersmind annak, aki, hogyha az elhalasztás! indítvány el nem fogadtatnék, tagadja meg a budgetnek részletes tárgyalását. Igaz, hogy az által a fölhozott argumentumok nagyobb része oda ment ki, hogy a budget ne tárgyaltassék; hanem ő megmutatta, hogy nemcsak a nemzetgazdaságban vannak ismeretei, hanem, hogy ő jó ügyvéd is; mert hihetőleg, az idő rövidsége miatt, csak a conclusiokat csinálta másként, és igy épen az ellenkező eredményre jutott. (Jobb felől és szélső balról derültség.) Ezen magaviseletének egyetlen indokául fölhozta Horn Ede képviselő ur, hogy ő ugyan még most is azt tartja, hogy nem kellene tárgyalni a budgetet; de azt sem akarja, hogy csak látszatja is legyen annak, hogy a baloldal nehézségeket tesz a kormánynak. Engedelmet kérek, ez igen szép és kedves eljárás; de akkor méltóztassék átmenni a túloldalra, mert ilyen eljárást az ellenzék KÉVV. H. NAFLÓ. 18~. VII. KÖTET. padjairól követni nem lehet. (Helyeslés a szélső bal felől) Én, tisztelt ház, nemcsak azért hozom föl ezt, hogy szemrehányásokat tegyek; hanem fölhozom különösen azért, mert constatální akarom itt, az országházban, hogy miután ez nem is az első, hanem tudtomra a harmadik alkalom, midőn a mi ellenzéki társaink a kormányt kisegítették a bajból: ezzel elvállalták a kormánynyal a solidaritást azon felelősségért, melylyel a kormány tartozik az országnak azon következésekért, melyek a rósz kormányzat következtében érték az országot. (Helyeslés a szélső bal felől.) Igen, önöket illeti, uraim, a solidaritás és a felelősség mindazért, mit a kormány tesz vagy tenni fog; mert önök tartották fön a kormányt. Csak azért szólaltam föl, hogy constatáljaBi, hogy solidaritásba helyezték magukat és felelősséget vállaltak a kormánynyal egyetemben. Mielőtt a budgetre nézve más szónokok általel mondottakra áttérnék, csak egy megjegyzést akarok tenni, mely nem nagy fontosságú, s a mellett igen könynyen orvosolható, s ez az : méltóztassék a kormány oda törekedni, hogy azon nyomtatványok, melyek a képviselők között kiosztatnak, legyenek egy formátum szerint nyomatva; mert jelenleg minden egyes nyomtatványnak, minden egyes könyvnek külön-külön formája, más és más hosszúsága és szélessége van. Ezeket csak azért hozom föl, mert e könyveknek utóvégre is az a czéljuk. hogy összeköttessenek, igy pedig az csaknem lehetetlen. Minden kormánynál megvan azon szokás, hogy a ministerium megszabja azon papirosnak nagyságát, melyen nyomtatványait kiadja. Ezt kivinni semmi nehézségbe sem fog kerülni a kormánynak. Nem mondom, hogy ez valami igen nagyfontosságú dolog; megengedem, hogy csekélység, de oly csekélység, amely minden alkalommal, midőn előfordul, boszantó. Ez igen könnyen orvosolható azáltal, ha a kormány elhatározza, hogy az országgyűlés elé terjesztendő irományok mind egyenlő nagyságúak legyenek. Ezt őseink tekintetbe vették. Méltóztassék a Corpus Jurist megnézni: az mindig egyforma papirosra van nyomva, mindig folióhaii adatott ki; mindaddig, mig a Deák-párt dicsőségesen átvette a kormányt. (Derültség a szélső bal oldalon.) Századokon keresztül meg voltunk azon formátummal és meglehettünk volna ezentúl is. De most a nyomtatványok minden füzete más meg más alakú, s ez valóban boszantó. (Zaj.) Ez — mondom — nem valami fontos dolog, hanem épen, mert igen csekély, azért kérném a kormányt, méltóztassék ezen segíteni. Azon kérdésre, hogy czélszerü-e a budgetet most tárgyalni, vagy nem, nézeteimet legnagyobb részben elmondottam már. Részemről sok tekintetből nem tartottam czélszerünek, és nem tartom 20