Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

154 152. országos ülés június 20. 1873. most sem. De bármi legyen az időszakra nézve nézetem, azt, hogy a budget oly tökéletlen álla­potban tárgyaltassék, hogy annak tárgyalása tulaj­donképen lehetetlen, egyátalában a parlamenti kor­mányzattal, és a parlamenti ellenőrzéssel össze­egyeztetni nem tudom. Azt mondja a pénzügyi bizottság tisztelt elő­adója, hogy a födözet nincs ugyan megállapítva; de csekély eltéréssel a ministerium előirányzatát annak lehet venni. Lehet százezer, lehet egy millió forint a különbség, de több nem lesz. Ezt fölkapta a pénzügyminister ur is, és ezzel az argumentummal tüzelt tegnap, midőn szemére hányták, hogy födözet kijelölése nélküli budgetet terjesztett be. Én ugy tudom, hogy a pénzügyi bizottság jelentése egészen ellenkezőjét foglalja magában annak, mit a pénzügyi bizottság tisztelt előadója itten elmondott. A pénzügyi bizottság jelentése azt mondja, hogy (olvassa): „Az összes födözet kérdé­sére nézve javaslatokat nem tesz azon okból, inert egyátalában nem tartja lehetségesnek, hogy ez jelenleg csak némi alapossággal s biztossággal is eszközölhető legyen. Az 1872. évnek zárszámadásai ugyanis még csak ezután, hónapok múlva készülnek el, s igy azok eredményei ma teljesen ismeret­fenek. A zárszámadások eredményei azok, amelyek egyedül képesek biztos alapot szolgáltatni a födözet megállapítására." Tehát nem áll az, mit a pénzügyminister ur, hivatkozva a tisztelt előadó úrra, mondott, hogy a födözetet lehet tudni, és ha nem mondja, hogy minden garasig ugy lesz, mint a budgetben van, hanem ha valamivel több vagy kevesebb lesz is, de lényeges különbség nem lesz benne. Igen, de ha oly nagy súlyt fektetnek az egyes bevételekre, amint a minister ur fektetni látszik, a különbség igen nagy lehet. Én ugyan sohasem tartottam attól, hogy az aratás oly szomorú eredménynyel fenyegessen ben­nünket, mint némely rémhirterjesztő mondotta az országban; sőt a legutóbbi napokban örömmel ta­pasztaltam, hogy szakértő emberek constatálták, hogy igenis van rozsda, de nem lesz oly káros következése, mint amilyentől tartottak. Én megval­lom, nem ijedtem meg attól soha oly nagyon, mint mások; azonban ez már más kérdés. Én örömmel hallom constatáltatni azt, hogy az aratás nem lesz oly rósz, mint aminőt várnak, s igen nagy örömmel fogom látni, ha a jíénzügyminister pénztárába bő­ségesen folyik a pénz ; ámbár nem szeretem annak kezelését az ő kezében látni. (Derültség a szélső bal oldalon.) De azért, mert az aratás jó vagy rósz lesz : még a födözetet nem lehet megállapítani azon oknál fogva, melyet maga a pénzügyminister ur adott elő. A múlt ülésszak alatt már ezen év első ne­gyedének végefelé elhatároztatott az, hogy bizonyos adónemek magasabbra emeltessenek. Hogy mi lesz ezen adónemek jövedelme : azt a pénzügyminister nem tudja megbecsülni. Ő nem tudja, mennyi lesz az; arra, hogy megtudhassa, neki néhány hónapot be kell várni. Tehát igen sok fog attól függni, hogy mennyire változik az ezen adók utáni bevétel. Maguknál ezen fölemelt adóknál 100 ezereket tehet, de milliókat is, amivel több vagy kevesebb fog befolyni az állam pénztárába. Amig tehát, mig ezeknek eredménye nincsen tudva, addig, nézetem szerint, a budget-tárgyalásba belebocsátkoznunk nem is lehet. Ami azon nézetet illeti, mely itt előterjeszte­tett s azon méltó szemrehányásokat, melyeket ré­szint Horn, részint Irányi tisztelt barátom tettek a minister urnák, hogy a budget beterjesztésekor és tárgyalásakor semmi fölvilágosítást az ország pénz­ügyi állapotáról nem adott: ezek teljesen jogosultak. A pénzügyminister hivatkozik most arra, hogy hi­szen csak hat hét előtt fejeztük be a folyó évi budget tárgyalását. Nem épen 6 hét előtt, hanem 12 hét előtt ; tehát épen kétszer annyi idő előtt; de hiszen az mindegy; hanem kérdem: a múlt esz­tendőben, hol van az a pénzügyministeri beszéd, melyben az ország íinancziális helyzetéről exposét mondott. Én nem láttam sehol. Két esztendő előtt hol volt? Hisz mindig az volt a szemrehányás, hogy a beterjesztés oly egyszerű módon történt, hogy azt akármelyik számtanácsos is ép ugy te­hetné; megmondja, hogy a kiadás ennyi, a bevétel ennyi; s igy áll a bilance. Arra bizony nem szük­séges minister. Nekünk nem az kell. Tegnapi be­szédében nem azt vártam, hogy polemizáljon az előtte szólókkal. Ennek is megvan a maga ideje és helye. Meg volna a maga helye a tanácskozás bezárta alkalmával. Akkor tessék polemizálni; de mielőtt a tanácskozásba bebocsátkozunk: adjon nekünk egy tiszta képet az ország financiális állapotáról; (Helyeslés a szélső bal oldalon.) mondja meg: mily poli­tikát akar és szándékozik követni, hogy az ország financiáit rendbe hozhassa ; erre nézve kérem, egy minisíernek tisztában kell lennie magával; hanem csak azt mondani: ibant qua poterant, qua non poterant, non ibant; az nem ministerhez illő poli­tika, az ilyen eljárás egy finánczministerrel egy­átalában incompatibilis. A pénzügyministernek tisz­tában kell lenni magával, hogy miként akarja az ország financiáit rendezni. Én sokat nem várok e tekintetben a pénz­ügyminister úrtól. Igazolja nézetemet azon körül­mény, hogy amit a pénzügyminister eddig tett, azzal nem rendezte, hanem rendetlenségbe hozta az ország financiáit. Nem fogja tagadni a minister ur sem, bogy jobb állapotban, jobb karban vette át az ország pénzügyi állapotát, mint most van. (Be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom