Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.
Ülésnapok - 1872-152
150 155. országos ülés június 20. 1873. szem, hogy midőn a reformokat önök a téli idényre hagyják, ezt ugy fordítják le magyarra : „majd ha fagy." De mindezek csak alaki dolgok, melyek nem birnak oly nagy fontossággal; de van egy igen lényeges, ugy szólván, számtani ok, melynél fogva nagy hibának tartom átalában azt, hogy mi most a költségvetéssel foglalkozunk és nagy szerencsének tartanám, ha a tisztelt ház ezt belátván, ezen oknál fogva sem fogadná el azt részletes tárgyalás alapjául. Én megvallom, hogy miután ezen költségvetés ugy, amint én azt átolvastam és hozzá tekintetbe veszem a jelen átalános pénzügyi helyzetet és különösen a miénket, és azon veszélyeket, melyek jelenleg hazánkat közgazdasági téren fenyegetik, előttem már kétségbe vonhatatlan az, bogy mi azon kiadásokat, amint itt javasolva vannak, föclözni nem leszünk képesek. Bebizonyítja ezt maga a kormány előterjesztése. Maga a tisztelt pénzügyminister ur is constatálta tegnap és természetes is, nem vette számba azon eshetőséget, hogy az aratás ez idén talán rendkívül kedvezőtlen eredményt szülhetne ; én sem veszem tekintetbe és megvallom, hogy reménylem még ma is, hogy oly nagy mérvben ezen aggodalmak nem fognak valósulni. Hiába ! Ismerjük fajunk természetét ; nagyon impressionabilis nép vagyunk és könnyen esünk kétségbe. Reménylem — mondom — hogy nem lesz oly szomorú az eredmény; de bárminő legyen, tény az, hogy a kormány ezen tekinteteket nem tartotta szem előtt és mégis daczára ennek, az ő előterjesztése szerint egy Sl 1 /^ milliónyi hiánynyal kell majd megküzdenünk. A pénzügyi bizottság ezen hiánylatot 10 és fél millióval csökkentette, ugy, hogy csak 21 és fél milliónyi hiány lenne, de ezen eredményre is csak ugy jutott el, hogy az egyenes és a fogyasztási adót ugyanazon összeggel vette föl a költségvetésbe, mint a múlt évben ; a jövedékeket pedig még sokkal nagyobb összeggel ; az illetékeket pedig körülbelül egy és fél milliónyi többlettel vette föl, azon reményben, hogy az utolsó, ugy nevezett adóreform ezen többletet be fogja hozni; pedig legyen megengedve erre nézve is kételyemet kifejeznem, mert ha ügyvédekkel beszélünk, azt halljuk, hogy a munka sokkal kevesbedett, amennyiben 10 per közül 6 — 7 barátságos utón intéztetik el, mert a felek nem akarják magukat az óriási bélyegnek alávetni. Ám legyen ! De tény az, hogy a pénzügyi bizottság ezen alapon, t. i. hogy igy vette föl az adót, juthatott csak el ezen eredményhez. Ámde már nyilt titok, hogy az 1872-ki előirányzatban kitett jövedelmi tételek nem érettek el tényleg és igy bizton lehet következtetni, hogy annál kevésbbé fogják azt igazolni a tények a jelen és az 1874-ik évben ugy, hogy minden túlzás nélkül föl lehet venni, hogy a hiány az 1874. év végén legalább is kétszer annyi lesz, mint amennyire azt a pénzügyi bizottság teszi, t. i. 42 millió. Az államjószágok és államerdőkről, melyekre a pénzügyminister ur hivatkozott, tudjuk, hogy az 1871. év kezelési kimutatása szerint azok sem adták azon eredményt, melyre ő számított. Ha tehát az előzetes évek jövedelmi előirányzata ennyire el volt hibázva: bizonyos, hogy a jelen előirányzat még sokkal alatta fog állni ; a hiányt tehát kevésre teszem, ha azt mondom, hogy az kétszer annyi lesz, mint mennyire azt a pénzügyi bizottság teszi. Adja Isten, hogy ne igy legyen; de ha nem akarjuk magunkat ámítani, erre el kell készülve lennünk. Kérdem : már most képesek vagyunk-e a jelen pénzügyi viszonyok közt e hiánynyal megküzdeni ? annál kevésbbé hiszem ezt, mert az 54 milliónyi kölcsön daczára ez idén is kénytelenek leszünk hiányt fedezni. Szóval a kormány előirányzatának tételeit még akkor sem lehet helyeseknek mondani, ha alapos kilátásunk lenne arra, hogy az 1874. év nem lesz kedvezőtlenebb az 1873-ikinál, illetőleg 1872-ikinél. Igen ám ! de a pénzügyi bizottság fél attól, hogy még sokkal kedvezőtlenebb lesz. Hiszen, épen ezen félelmével indokolja azt. hogy miért szavazzuk meg most a kiadásokat a fedezet nélkül. Kérdem én, hogyha ezen hírek és aggodalmak valósulni találnak, minő pénzügyi helyzetben leszünk ? ne feledjük el azt, hogy ha ezen szerencsétlenség megtörténnék, nemcsak hogy jövedelmi többletünk nem volna, de kiadásaink is szaporodnának. Kétségkívüli dolog, hogy az inség által leginkább sújtott vidékeket segedelmeznünk kellene, s erre is tetemes összeg kellene. Ha ezen szerencsétlenség beáll, a vasúti biztosítékokra is többet kell fizetnünk, miután az inség folytán a forgalom kisebb levén, a jövedelem is csökkenni fog. Tehát ha egy részről veszszük a jövedelmek fogyását és a kiadások emelkedését, ezen esetben 80—90* milliónyi uj deficittel állanánk szemben. És ily körülmények közt azt kívánják, hogy megszavazzunk 250 milliónyi kiadást ? És mit használunk vele ? ha beáll ezen szerencsétlenség, hiszi-e a tisztelt kormány, hogy a képviselőháznak lenne bátorsága még akkor is föntartani az összegeket, melyeket most meg fog szavazni ? vagy nem lenne-e e szerencsétlenségek legkegyetlenebbike ezen határozatokat végrehajtani ? Azt feleli erre az előadó ur, hogy hiszen csak a legelkerülhetienebb szükségekre szorítkozunk, melyeket fedezni minden esetre szükséges. A szükségnek azonban meg vannak a maga fokozatai a viszonyokban és a rendelkezésünkre álló eszközökben. Jó pénzügyi viszonyok közt szívesen fölajánlok milliókat is képtárakra, művészeti tár-
