Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

132. országos* ülés juiuus 20. 1S73. 151 gyakra, sőt vannak olyanok, akik kéj utakra is szívesen fölajánlanak milliókat. Holott rósz pénzügyi viszonyok közt, sanyarú időkben még a távírda és postaállomások szaporítását sem lehet az elodázhatlan szükségletek közzé sorozni, sőt még az országút -építése sem föltétlenül szükséges. Ilyenkor azonban nem a szükségesség, hanem az elodázhatlanság szempontja dönt. Ez pedig nagyon változik a körülmények szerint. Tehát aut-aut. Vagy fél a kormány a rósz aratástól, vagy nem fél. Ha nem fél tőle: nincs semmi ok, hogy miért ne tárgyaljuk a költségvetést annak rendje szerint a fedezettel; vagy valóban fél tőle. és akkor nem ér el más czélt mint azt, hogy vesztegetteti az időt a törvényhozással és kényszeríti oly budget megállapítására, mely, ha rósz aratás talál lenni: megsemmisül, és a munkát, melyet most végeztünk, hiába végeztük. Egyébiránt, tisztelt ház, én azt hiszem, hogy a rósz aratás oly dolog a kormányra nézve, mint a mily kapóra jött a pénzválság azon pénzintézeteknek, bankároknak, kereskedőknek és iparosoknak, kiknek ügyei már rég óta rósz állapotban vannak ás siettek is megragadni a kedvező alkalmat, hogy régi bajaikat, régi nyomorukat ennek rovására Írják, és ennek pajzsa alatt esedezzenek ki kedvező föltételeket hitelezőiktől. Épen így a kormány a rósz aratás köpenyege alá akarja bujtatni rósz gazdálkodásának következményeit. Épen azért, mert így látom a dolgot és az egész tárgyalást sürgősnek nem tartom s mert tudom, hogy a kormány csak azért sarkalja a költségvetés tárgyalását, hogy a jelenlegi kényelmes dolce far mentét továbbra is folytathassa, azt kérvén, engedjük meg hadd csuszszék át ezen is, hadd éldelegjen kényelemben : az ily politikát támogatni lehetetlenségnek vélem s ennélfogva elfogadom Madarász József határozati javaslatát. {Helyeslés a szélső hal oldalon.) Simonyi Ernő: Tisztelt képviselőház! Nem szándékoztam ezúttal a budgettárgyalásba alaposan és behatóan belebocsátkozni; mert hiszen oly tökéletlen állapotban van az elénk terjesztve, hogy maga a pénzügyi bizottság is azt vélte, hogy azt most alaposan tárgyalni nem lehet. Ha tehát most alaposan tárgyalni nem lehet, — amint ezt előttem szólott barátom is kifejezte, — az őszre uj tárgyalást kellene kezdeni: fölöslegesnek tartom tehát ,a dolgot érdemlegesen tárgyalni most is, és újra tárgyalni azután a jövő őszszel. Én ezen okoknál fogva nem is szándékoztam ezen tárgyhoz hozzászólani; hanem, miután e tárgy napirendre kitüzetett, a fölmerült vélemények késztetnek néhány megjegyzést tenni némelyekre, mik itzóta történtek. Mindenekelőtt is hogyan jött ez a tárgyalás létre? En nem tudom, kinek fejében született meg az eszme, hogy most, az aratás küszöbén, a nyár közepén, midőn minden ember türelmetlenül várja az ülések bezárását, tárgyaltassék a budget; tárgyaltassék pedig oly módon, mely semmi tekintetben kielégítő eredményre nem vezethet. Méltóztatnak emlékezni, mindig elleneztük azt, ! hogy épen ezen időszakban, akkor, midőn itt a légmérséklet, a levegő oly rósz, hogy az ittlétei kellemetlen, — méltóztassék csak körülnézni, erre elég bizonyítékul szolgálnak az üres padok, pedig a ház nincs kifáradva; mert nem volt ideje kifáradni, — tárgyaltassék a budget. S miért van ez ? Mert a levegő oly rósz, hogy csak megerőltetéssel lehet kitartani. Elleneztük, hogy fontos törvénjjavaslatok ily időszakban tárgyaltassanak, annyival inkább a budget, mely a parlamentalis életnek sarkpontját képezi; mert hiszen azon alapszik az egész parlamentalis kormányrendszer, hogy a pénzkiadásnak ellenőrzése a törvényhozás kezében van. Hogy az tárgyaltassék ilyenkor, mikor azt tüzetesen, érdemlegesen tárgyalni alig lehet; mikor azt csak csonkán, hiányosan, elhamarkodva lehet tárgyalni, még akkor is, ha a kormány tökéletes állapotban terjesztette volna be : én, mondom, ezt helyén valónak nem találom. Nem tudom, ismétlem, kinek fejében született meg az eszme, hogy most tárgyaltassék : de igen helyesnek tartottam azt, midőn értesültem róla, hogy az ellenzéknek másik árnyalata az úgynevezett balközéppárt, elhatározta, hogy indítványt fog beterjeszteni, mely szerint a tárgyalások mostanról halasztassanak az őszi hónapokra. Ugyanazért elhatároztam magamban, hogy ezen javaslatot támogatni és pártolni fogom tehetségem szerint. Azonban ugy látszik, hogy nemcsak magában a balközépben, hanem a házban átalában ezen eszmének sokkal több barátja mutatkozott, mint azt némelyek gyanították. És ennek következése azután mi lett? Az, hogy a kormány zárt ülést kért; és ezen' zárt ülésben szivére beszéltek az ellenzéknek, hogy ugyancsak tárgyalja most a budgetet; mert a haza veszélyben van; mert ha ezt a ház nem teszi, elvesztjük minden hitelünket, és a pénzügyminister nem lesz képes kölcsön kapni pénzt. Ha szokásban volna ilyenkor tárgyalni: & budgetet, és ugy halasztanók el azt, annak lett volna jelentősége; ez esetben némi sulylyal mondhatták volna, hogy a kormány jobb nyomatókkal fog bírni a külföld előtt, hogy hitelt fog adni a külföld, ha látja, hogy a budgetet a rendes időben tárgyaljuk; de ha a külföld azt látja, hogy a budgettárgyalást nevetségessé teszszük, hogy csúfot űzünk belőle: kevésbbé fog emelkedni előtte hitelünk, mintha, azt látja, hogy a.