Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-152

132. országos* ülés juiuus 20. 1S73. 151 gyakra, sőt vannak olyanok, akik kéj utakra is szí­vesen fölajánlanak milliókat. Holott rósz pénzügyi viszonyok közt, sanyarú időkben még a távírda és postaállomások szaporítását sem lehet az elodázhat­lan szükségletek közzé sorozni, sőt még az országút -építése sem föltétlenül szükséges. Ilyenkor azonban nem a szükségesség, hanem az elodázhatlanság szempontja dönt. Ez pedig nagyon változik a körül­mények szerint. Tehát aut-aut. Vagy fél a kormány a rósz aratástól, vagy nem fél. Ha nem fél tőle: nincs semmi ok, hogy miért ne tárgyaljuk a költségvetést annak rendje szerint a fedezettel; vagy valóban fél tőle. és akkor nem ér el más czélt mint azt, hogy vesztegetteti az időt a törvényhozással és kényszeríti oly bud­get megállapítására, mely, ha rósz aratás talál lenni: megsemmisül, és a munkát, melyet most vé­geztünk, hiába végeztük. Egyébiránt, tisztelt ház, én azt hiszem, hogy a rósz aratás oly dolog a kormányra nézve, mint a mily kapóra jött a pénzválság azon pénzintézetek­nek, bankároknak, kereskedőknek és iparosoknak, kiknek ügyei már rég óta rósz állapotban vannak ás siettek is megragadni a kedvező alkalmat, hogy régi bajaikat, régi nyomorukat ennek rovására Ír­ják, és ennek pajzsa alatt esedezzenek ki kedvező föltételeket hitelezőiktől. Épen így a kormány a rósz aratás köpenyege alá akarja bujtatni rósz gazdálkodásának következményeit. Épen azért, mert így látom a dolgot és az egész tárgyalást sürgős­nek nem tartom s mert tudom, hogy a kormány csak azért sarkalja a költségvetés tárgyalását, hogy a jelenlegi kényelmes dolce far mentét továbbra is folytathassa, azt kérvén, engedjük meg hadd csusz­szék át ezen is, hadd éldelegjen kényelemben : az ily politikát támogatni lehetetlenségnek vélem s en­nélfogva elfogadom Madarász József határozati ja­vaslatát. {Helyeslés a szélső hal oldalon.) Simonyi Ernő: Tisztelt képviselőház! Nem szándékoztam ezúttal a budgettárgyalásba ala­posan és behatóan belebocsátkozni; mert hiszen oly tökéletlen állapotban van az elénk terjesztve, hogy maga a pénzügyi bizottság is azt vélte, hogy azt most alaposan tárgyalni nem lehet. Ha tehát most alaposan tárgyalni nem lehet, — amint ezt előttem szólott barátom is kifejezte, — az őszre uj tár­gyalást kellene kezdeni: fölöslegesnek tartom tehát ,a dolgot érdemlegesen tárgyalni most is, és újra tárgyalni azután a jövő őszszel. Én ezen okoknál fogva nem is szándékoztam ezen tárgyhoz hozzászólani; hanem, miután e tárgy napirendre kitüzetett, a fölmerült vélemények kész­tetnek néhány megjegyzést tenni némelyekre, mik itzóta történtek. Mindenekelőtt is hogyan jött ez a tárgyalás létre? En nem tudom, kinek fejében született meg az eszme, hogy most, az aratás küszöbén, a nyár közepén, midőn minden ember türelmetlenül várja az ülések bezárását, tárgyaltassék a budget; tár­gyaltassék pedig oly módon, mely semmi tekintet­ben kielégítő eredményre nem vezethet. Méltóztatnak emlékezni, mindig elleneztük azt, ! hogy épen ezen időszakban, akkor, midőn itt a légmérséklet, a levegő oly rósz, hogy az ittlétei kellemetlen, — méltóztassék csak körülnézni, erre elég bizonyítékul szolgálnak az üres padok, pedig a ház nincs kifáradva; mert nem volt ideje kifá­radni, — tárgyaltassék a budget. S miért van ez ? Mert a levegő oly rósz, hogy csak megerőltetéssel lehet kitartani. Elleneztük, hogy fontos törvénjjavaslatok ily időszakban tárgyaltas­sanak, annyival inkább a budget, mely a parlamen­talis életnek sarkpontját képezi; mert hiszen azon alapszik az egész parlamentalis kormányrendszer, hogy a pénzkiadásnak ellenőrzése a törvényhozás kezében van. Hogy az tárgyaltassék ilyenkor, mikor azt tü­zetesen, érdemlegesen tárgyalni alig lehet; mikor azt csak csonkán, hiányosan, elhamarkodva lehet tárgyalni, még akkor is, ha a kormány tökéletes állapot­ban terjesztette volna be : én, mondom, ezt helyén való­nak nem találom. Nem tudom, ismétlem, kinek fe­jében született meg az eszme, hogy most tárgyal­tassék : de igen helyesnek tartottam azt, midőn ér­tesültem róla, hogy az ellenzéknek másik árnyalata az úgynevezett balközéppárt, elhatározta, hogy in­dítványt fog beterjeszteni, mely szerint a tárgyalá­sok mostanról halasztassanak az őszi hónapokra. Ugyanazért elhatároztam magamban, hogy ezen ja­vaslatot támogatni és pártolni fogom tehetségem szerint. Azonban ugy látszik, hogy nemcsak magá­ban a balközépben, hanem a házban átalában ezen eszmének sokkal több barátja mutatkozott, mint azt némelyek gyanították. És ennek következése azután mi lett? Az, hogy a kormány zárt ülést kért; és ezen' zárt ülésben szivére beszéltek az ellenzéknek, hogy ugyancsak tárgyalja most a budgetet; mert a haza veszélyben van; mert ha ezt a ház nem teszi, el­vesztjük minden hitelünket, és a pénzügyminister nem lesz képes kölcsön kapni pénzt. Ha szokásban volna ilyenkor tárgyalni: & budgetet, és ugy halasztanók el azt, annak lett volna jelentősége; ez esetben némi sulylyal mond­hatták volna, hogy a kormány jobb nyomatók­kal fog bírni a külföld előtt, hogy hitelt fog adni a külföld, ha látja, hogy a budgetet a rendes időben tárgyaljuk; de ha a külföld azt látja, hogy a budgettárgyalást nevetségessé tesz­szük, hogy csúfot űzünk belőle: kevésbbé fog emel­kedni előtte hitelünk, mintha, azt látja, hogy a.

Next

/
Oldalképek
Tartalom