Képviselőházi napló, 1872. VII. kötet • 1873. május 19–julius 2.

Ülésnapok - 1872-151

151. országos ülé rágzását elősegíthetné, elhanyagolják az országnak bankügyi önállósítását, épen azt, ami által ép ellenállási erőt nyerne: akkor, fájdalom! nem lehet csudálkozni, hogy a pénzválság, a rósz aratás, a legnagyobb zavarba hozza az egész országot. Ez iránt, azt gondolom, a felelősség mindenesetre a kormányt terheli. T. képviselőház! mondtam, hogy a helyzet tárgyalásába behatóbban nem akarok bocsátkozni, csak azt jegyzem még meg, ha mi belemegyünk a kiadások azonnali tárgyalásába: tesszük ezt szintén azon reményben, hogy a tisztelt jobboldal is, belátván a helyzet nagy komolyságát, nem fog vonakodni komoly megtakarításokat eszközölni, és hogy ami ebbeli javaslataink ez évben talán kevesebb ellenállásra fog találni, mint a múlt évben. Ezzel a pénzügyi bizottság jelentését a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Élénk helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! ügy látom hogy a pénzügyminister ur kíván szólni. Kerkapoly Károly pénzügyminister l Ha a t. képviselő ur a tárgyhoz kíván szólni, kérem szóljon. Irányi Dániel: Azt hittem, hogy a t, minister ur helyén fogja látni, hogy annyi támadásra a kormány részéről is feleletet adjon. Ezen föltevés, ugy hiszem parlamentalis szokáson alapszik, igen sajnálom, hogy csalatkoztam. Kerkapoly Károly pénzügyminister: Nem csalatkozott, csakhogy utóbb fogok szólni. Irányi Dániel: Nem akartam az átalános vitában részt venni, főleg azért, mert azon idő, mely lefolyt azóta, hogy a jelentéseket kezünkbe kaptuk,: sokkal rövidebb volt, semhogy, eltekintve egyéb elfoglaltságomtól, oly fontos vitára, milyen a költségvetés átalános tárgyalása, illően elkészülhettem volna. Mondattak azonban itt a mai napon dolgok, melyeket véleményem szerint hallgatással mellőzni nem lehet. Én, t. ház! őszintén szólva, nem fektetek nagy súlyt arra: vajon a költségvetés tárgyalása most történik-e meg, vagy pedig ősszel; vajon rögtön belemegyünk-e a tárgyalásba vagy pedig elhalasztjuk későbbi időre. Az okok, melyek engem a költségvetés élnem fogadására birnak, sokkal inkább ismeretesek; kifejtette azokat Madarász képviselőtársunk is, semhogy szükségesnek látnám azokat, újra fejtegetni. Én tehát nem azért nem akarok bele bocsátkozni a költségvetés tárgyalásába, mert a költségvetés, mely előttünk fekszik, csonka; mert a fedezet nincs megállapítva; hanem sokkal fontosabbak azon okok, melyek engem arra birnak, hogy a költségvetés tárgyalásába ne bocsátkozzam. Azonban mindamellett lehetetlen, hogy azon okokat is latra ne vessem, melyeket előadó ur és más 133 előttem szólottak is fölhoztak, hogy a tárgyalás elhalasztása káros. A t. előadó ur jelesen azért tartja lehetőnek ezen csonka költségvetés tárgyalását; mert úgymond — csak föltétlenül szükséges tételek vétettek föl, ezúttal a kiadások közzé, olyanok, melyeket, bármilyen legyen is az aratás, bármikép alakuljanak is pénzügyi viszonyaink őszszel: lehetetlen meg nem szavaznunk. Ugy látszik azonban, hogy az előadó ur csakhamar megfelejtkezett ezen önmaga által fölállított tételről; mert később azt monda, hogy jövő ősszel talán a ministerek is fognak egyik-másik tételből valamit engedni, mert őszkor nemcsak az appropriatio, hanem a költségvetés végleges megállapítása és összeállítása is szőnyegen lesz. Megvallom, hogy ebben némi ellentétet látok. De nem kevesebb ellenmondásba esett — az én véleményem szerint — Horn tisztelt képviselőtársam, a kinek beszéde mindamellett, hogy az elhalasztásra volt irányozva, mindamellett, hogy a költségvetésnek hiányosságát derítette föl: mégis azzal végződött, hogy ő elfogadja a költségvetést. És mi bírta őt arra, hogy eltérve előbbi szándékától, az elhalasztást a mai napon ne sürgesse? Azt mondja a tisztelt képviselő ur, hogy a kormánynak a tegnapi napon kifejtett érvei bírtak reá és barátaira azon hatással. Én, tisztelt ház! azok közé tartozom, a kik mindig hibáztatták a sajtót azért, hogy a képviselőház zárt üléséről tudósításokat közölt; és nem annyira a sajtót, nem annyira a hírlapokat és azoknak szerkesztőit, mint inkább azon képviselőket, kik nekik e tudósításokat szolgáltatták. Mert vagy szükséges a zárt ülés, vagy nem? Ha szükséges: azért tanácskozunk zárt ajtóknál, hogy az, ami mondatik, csakis e termen belül maradjon; (Élénk helyeslés.) akkor pedig, hogyha a hírlapok szárnyain kimegy, ámbár a karzat nem hallotta is: a czél el van tévesztve. Én tehát, valamint 1869-ben, midőn hirlapszerkesztő voltam, ugy ezúttal sem, soha nemcsak magam nem veszek föl, de nem is vétetek át tudósítást más lapból a képviselőház zárt üléseiről. Nem volt szándékom hivatkozni arra, a mi itt a tegnapi zárt ülésben mondatott ; de mert valamennyi lap részletesen közölte az itt történteket, nemcsak a zárt ülés tárgyát és annak eredményét, de még lefolyását is, és mert az előttem szólott képviselő ur is hivatkozott arra: lehetetlen, hogy én — ki meg akarom czáfohú azon okokat, melyeket a hírlapok szétterjesztenek a kormány mellett, megfoszszam magamat annak lehetőségétől, hogy ezt megtegyem. Mivel indokolta a kormány azon óhajtását, azon kérését, hogy a költségvetés tárgyalása el ne halasztassék ? Azzal — csak a fő okot emelem ki, — hogy különben, ha mi azért napoljuk el a költségvetést, mert nem tudjuk, vajon képesek s június 19. 1873.